Az egyik legnehezebb morálteológiai probléma a bűn és a nem bűn határának meghúzása. Számtalan esetben fordult elő az emberiség eddigi történelme során, hogy egyes közösségek, csoportok, társadalmak bűnként ítéltek el olyan cselekedeteket, viselkedési formákat, emberi megnyilvánulásokat, amelyeket azelőtt, azután, vagy egyidejűleg, de földrajzilag, vagy akár az adott társadalmon belül elkülönült egyes csoportok sem tartottak bűnnek. Vannak ugyan stabilnak gondolt kapaszkodók, mint amilyenek az egyes egyházak morálteológiai tanításai, melyeket néha egészen precízen meghatározott, viszonylagos stabilitást mutató kódexekben rögzítettek (mint pl. a katolikus egyház katekizmusénak, a KEK-nek a szabályai), azonban a mindennapi élet folyamatosan feszegeti ezek határait is, olyan erkölcsi dilemmákkal szembesítve a híveket és a nem hívő közvéleményt, amelyek aláásni látszanak ezen szabályok érvényességét, alkalmazhatóságát. Az emberek ezeket az elbizonytalanító helyzeteket érzékelve sokszor igyekeznek még görcsösebben ragaszkodni biznyos elveikhez, érzelmi kötődésektől, sőt gyakran az egyéni izlésüktől, vágyaiktól, vagy bizonyos ellenérzéseiktől vezérelt normákat abszolutizálnak és szisztematikusan keresnek ezekhez a maguknak kialakított, de egyetemesen igaznak tartott normákhoz másoktól igazolást, megerősítést. A görcsös megközelítés miatt számos konfliktust felvállalnak azokkal, akik tőlük eltérő véleményen vannak, ezzel mély árkokat ásva csökkentik annak esélyét, hogy a különböző véleményen lévő emberek el tudják fogadni egymást. A tolerancia lassan szitokszóvá válik, egynrangúvá a megalkuvással és a "maszatolással". Ideológiai alapokat kezdenek építeni az intolerancia köré is (ld. pl. a "kemény szeretet" fogalmát), és így egyre inkább csökken az esélye egymás valódi szereteten alapuló elfogadásának. Kétségtelen tény, hogy valós veszélynek tűnik a morálteológiai igazságok relativizálása, azonban látva azt, hogy ettől való félelmükben az emberek az elmúlt 3-4 évezredben számos olyan mesterséges szabály felállításával próbálkoztak, melyeket sem az újabb vallási tanítások, sem az evilági tapasztalatok nem tartottak helyénvalónak és követendőnek, szükségesnek tűnik az óvatosság az újabb és újabb önkéntes, vagy kényszerű morális szabályok megalkotását, és főként az egymással szembeni elvárások megfogalmazását illetően.
Kaleidoscope és Prizma
2010.05.05. 10:47
A bűn és a nem bűn határa
Címkék: tolerancia bűn morálteológia
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.