az ezer színű világ

A filogenezis eredendően a fajok kialakulását jelenti és az élővilág evolúciójának folyamatával szokták azonosítani. Az emberiség - mint az élővilág része, és az egyik faj képviselője - a történelem folyamán maga is jelentős hatással van a filogenezisre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az emberi tevékenység erősen kihat a többi faj sorsának alakulására (egyes fajok kihalnak, mások óriási mértékekben elterjednek, sőt új fajok jönnek létre az emberi társadalom fejlődésének, és az ezáltal lehetővé váló emberi tevékenységeknek a következtében). Ugyanakkor szembeötlő hasonlóság figyelhető meg a filogenezis és az emberi társadalom fejlődésének egyes vonásaiban. Azt is mondhatjuk, hogy a filogenezis egyes törvényszerűségei igazak az emberi társadalom működésére, fejlődésére, alakulására. Igaz ugyan, hogy önmagában abból, hogy számos olyan jelenséggel találkozunk az emberiség történelmében, melyek legalább is erősen hasonlítanak az élővilág evolúciójának folyamatára, még nem következik, hogy az evolúció törvényszerűségei feltétlenül minden esetben igazak lennének az emberiség történelmének alakulására is. A kérdést tovább bonyolítja az a tény, hogy mind a mai napig erősen tartja magát - jellemzően bizonyos konzervatív keresztény körökben - az evolúció tan elutasítása, és ebből adódóan annak elfogadása, hogy az emberi faj az élővilág evolúciójának részese lenne. Első megközelítésben tehát filozófiai kérdésnek tűnhet annak eldöntése, hogy a társadalom fejlődésében és a filogenezis folyamatában tapasztalható hasonlóságok homológiáknak, vagy analógiáknak tekintendőek, azonban a keresztény teológia több évezredes vitáinak tapasztalatai alapján (ld. pl. mit kell szó szerint és mit kell szimbolikusan értelmezni a Bibliából) az sem mondható ki egyértelműen, hogy a világnézeti törésvonalak mentén húzódnának az egyik, vagy a másik álláspontot elfogadók közötti határok. Ennek a kérdésnek azonban nemcsak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati jelentősége van. Abban az esetben ugyanis, ha elfogadjuk, hogy a filogenezis és a biológiai evolúció törvényszerűségei (a fajok küzdelme a fennmaradásért, a természetes szelekció, stb.) nem csupán látszólag hasonlítanak az emberi társadalom fejlődése során tapasztalható jelenségekre (vagyis nem csupán analógiákról van szó), hanem ugyanannak a folyamatnak a megjelenéséről egy más szinten (vagyis az emberi társadalom fejlődésének és a biológiai evolúciónak a hasonló vonásait homológiának tekinthetjük), akkor ebből számos dolog következik a mindennapjainkra vonatkozóan. Ez utóbbi feltételezés elfogadása ugyanis logikailag két következménnyel is jár: egyrészt az emberi társadalom fejlődése során az „életképesebb” formációk szükségszerűen elterjednek, megerősödnek a fejletlenebb, ezért „kevésbé életképes” formációkkal szemben és másrészt, ugyanez fordítva: a megerősödő, elterjedő társadalmi formációk „életképesebbek”, mint a visszaszoruló, vagy kihaló formációk. Filozófiai értelemben, ha az evolúcióra nem úgy tekintünk, mint a materializmus bizonyítékára, hanem elfogadjuk, hogy az lehet az Isten teremtő akaratának eszköze is, akkor a társadalmak fejlődésében tapasztalható szelekciót is tekinthetjük Isten kedves akaratából fakadó szükségszerűségnek. Azok tehát, akik a társadalom fejlődését akadályozni, gátolni akarják – a fenti érvrendszer alapján – Isten teremtő, kedves akaratával szegülnek szembe. Az emberiség történelmének egésze az emberi jogok kiteljesedésének irányába mutat, még akkor is, ha tudjuk, hogy voltak és bizonnyal lesznek is még olyan „evolúciós zsákutcák”, mint a fasizmus, vagy a kommunizmus. A konzervatív keresztény teológia képviselői és a velük sokszor egzisztenciálisan is összefonódó konzervatív politikusok tehát akkor, amikor az alapvető emberi jogok kiteljesedésének folyamatát akadályozzák (pl. a melegjogok érvényesítésének megakadályozásával), valójában Isten kedves, teremtő akaratával szegülnek szembe. Ez tehát nemcsak általánosságában kifogásolható morális szempontból, hanem morálteológiai értelemben is bűnnek tekinthető.