Az eset Törökország Diyarbakır tartományában történt. Az angol nyelvű török internetes újság, a Hürriyet Daily News, majd egy hónapos késéssel közzétett híréből kiderül, hogy egy nagyhatalmú törzsi vezető ölte meg 17 éves fiát azért, mert homoszexuális hajlamai voltak, amit a család egy ideig megpróbált eltusolni a helyi LMBT közösség tagjai szerint.
A cikk szerint R.A. 17 éves fiatalember állandó atrocitásoknak volt kitéve saját családjában a szexuális irányultsága miatt, ezért menedéket keresett barátja házában, azonban nagybátyja erőszakkal hazavitte. Otthon szóváltást követően apja 14 lövéssel megölte a fiút, majd az apa és annak bátyja a holttestet elvitték és kidobták az út mellé.
Az ilyen és hasonló esetek kapcsán mindig felmerül a kérdés: értelmes gondolkodó emberek, akik magukat konzervatív kereszténynek, muzulmánnak, vagy bármely más valláshoz tartozónak tartják, hogyan tudnak a „természettörvényre” hivatkozni, amikor a homofób indulatokat gerjesztik, vagy legalább is megtűrik, és ideológiai alapot gyártanak hozzá?! Mennyiben egyeztethető össze a „természettörvénnyel” például egy ilyen eset, amikor egy apa megöli saját fiát?!
Korunk egyik legveszedelmesebb jelensége, hogy a normalitás relativizálódott, és ez már a társadalmi együttélést veszélyezteti. Egyes emberek saját emberi mivoltukból kikelve tudnak gyűlölködni mindenkivel szemben, akiről kiderül, hogy homoszexuális, vagy akár csak egyetért azzal, hogy ugyanolyan normálisnak kell tekinteni az emberek egy kisebb százalékára jellemző homoszexuális orientációt, mint a többségi heteroszexuálist. Arra hivatkoznak, hogy a homoszexuális viselkedés elfogadása, különösen pedig a homoszexuálisok egyenlő jogainak biztosítása végső soron a normalitást sérti. Ugyanakkor közülük sokan egyszerűen nem hajlandóak érdemben foglalkozni az egyre szaporodó gyűlölet-bűncselekmények szörnyűségeivel, ami a homoszexualitás elfogadását támogató emberekben ébreszt kétségeket az ilyen, a köznyelvben homofóbnak nevezett, a homoszexualitást elutasító, abnormálisnak és undorítónak tartó emberek normalitását illetően. Márpedig a társadalmi együttélés alapvető feltétele hogy az élet minden területén legyen olyan közös alap, amelyet a társadalomban együtt élő emberek egységesen elfogadnak, normálisnak tartanak. Jelen esetben azonban azzal kell szembesülnünk, hogy olyan alapvető kérdések esetében hiányoznak a közösen és egységesen normálisnak tartott, mindenki által elfogadott alapok, mint a szexualitás, vagy az élethez való jog.
Persze – ahogy mondani szokták – nincs új a nap alatt, az emberiség történelmét végigkísérték az ilyen és hasonló jelenségek. Az emberek saját világnézetük alapjaira, a természet rendjére, stb. hivatkozva mindig is hajlamosak voltak az övéktől eltérő véleményt, politikai, vagy világnézeti meggyőződést képviselők normalitását megkérdőjelezni, álláspontjukat érthetetlennek, felfoghatatlannak nevezni. Különösen szélsőséges megnyilvánulásokhoz vezetnek ezek a konfliktusok, ha rasszista elemekkel, etnikai ellentétekkel vegyülnek. A nem túl távoli múltból is egy sor történelmi példát lehet említeni, az amerikai rabszolgatartástól a holokausztig, vagy a délszláv konfliktusban látott etnikai tisztogatásokig. Általában minden ilyen véres ellentétre jellemző, hogy a szemben álló felek kizárólag saját álláspontjukat tartják morálisan, sőt logikailag is elfogadhatónak, amiből egyenesen következik, hogy az ellenségre nem egyenrangú félként tekintenek, akivel csupán valamilyen érdekellentét áll fenn, hanem úgy, mintha az lenne a megtestesült gonoszság, sőt abnormális, alacsonyabb rendű emberek gyülekezete lenne.
Ennek a hozzáállásnak a tarthatatlanságát felismerve született meg az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata, melynek elfogadását azonban az ENSZ-ben a keleti blokk országai és a legerősebb arab állam (vagyis pont azok, akiknek az utódállamaiban, illetve a befolyási övezeteikbe tartozó országokban az emberi jogok különböző mértékű megsértése a hivatalos állami politika része mind a mai napig) nem támogatták.
A különböző véres konfliktusok lezárását, és a hasonló tragédiák megelőzését azonban csak azon az alapon lehet biztosítani, hogy a szembenálló felek hajlandóak egymás alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására, vagyis semmilyen vallási, világnézeti, bármely más ideológiai alapon nem vonják kétségbe a másik embernek a létezéshez, a boldoguláshoz és a szabadsághoz való jogát.
Ehhez sokaknak le kell küzdeniük bizonyos ellenérzéseiket, ami nem könnyű, hiszen pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy az undornak hatalma van az ember tudata felett. Ugyanakkor a nyugati demokráciák több évtizedes tapasztalata bizonyítja, hogy ez nem lehetetlen, és mindenki felelős azért, hogy a jövő nemzedéke egy olyan világban élhessen, amelyben a történelem borzalmaiból okulva elkerülhetővé válnak az emberek zsigeri indulataiból, elvakult ösztönös cselekedeteiből fakadó tragédiák, mint amilyennek sajnos még áldozatul esett a 17 éves török fiatalember is 2012 nyarán.
