A Francia Nemzetgyűlés a mai napon (szombaton!), a baloldal választási ígéreteinek megfelelően megszavazta az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényt. A szavazáskor az MTI tudósítása szerint két jobboldali centrista honatya is a törvény elfogadását támogatta, ami azért különösen figyelemre méltó, mert – ahogy erről a jelen blogban is beszámoltunk – az elmúlt hetekben a jobboldali pártok és francia katolikus egyház, egymással összefogva, dühödten támadták a baloldali kormány ilyen irányú terveit. Azt már a brit konzervatívoknál is láttuk, hogy ebben a kérdésben megbomlott a pártfegyelem. Igaz ugyan, hogy a briteknél az ott jobboldalinak számító konzervatív képviselők közel fele támogatja a kormánynak a melegházasság engedélyezésére vonatkozó terveit, míg a franciáknál a nemzetgyűlés jobboldali frakciójának csak elenyésző részét képviseli a két „kiszavazó” képviselő, de ezt is jelentős eredménynek kell tekinteni. Addig ugyanis, amíg a briteknél az azonos neműek házasságát támogató konzervatívok a pártjuk kormányfője által meghatározott hivatalos irányvonalat követik, Franciaországban az azonos neműek házasságát támogató jobboldali képviselők szembeszálltak mind a pártjuk vezetői által meghatározott hivatalos politikával, mind az ott még mindig meglehetősen erősnek számító katolikus egyház vezetőnek akaratával. Abból a szempontból tehát a francia politikai felállás nagyon hasonlít a magyarra, hogy nálunk is a meglehetősen jelentős politikai erőt képviselő katolikus egyház álláspontját képviseli ebben a kérdésben a jobbközép pártszövetség. Ugyanakkor vannak jelentős különbségek is:
- a jobbközép pártok Magyarországon ugyanúgy kormányon vannak, mint Nagy Britanniában, ezért ugyanúgy sokkal nagyobb felelősség nehezedik rájuk a jogalkotás folyamatában, mint az ellenzékben lévő francia jobboldalra, amelyik ebből adódóan sokkal könnyebben képviselhet szélsőséges, konzervatív politikát, ha ebben látja saját politikai érdekeit.
- a magyarországi jobbközép erők nemhogy az azonos neműek házassághoz fűződő jogait sem akarják elismerni, de még azt az élettársi kapcsolatot is ki akarják üresíteni, amit az előző baloldali kormány létrehozott.
Mindezek alapján különösen aggasztó, hogy Magyarországon nincs egyetlen olyan politikus sem, aki fel merné vállalni, hogy bár a gazdaságpolitikában, vagy a legkülönbözőbb társadalompolitikai kérdésekben a jobbközép pártszövetséget támogatja, de az LMBT emberek jogait tiszteletben kívánja tartani és igenis támogatja az azonos neműek házasságát is ugyanúgy, ahogy ezt egyre több baloldali politikus immáron Magyarországon is nyíltan fel meri vállalni.
A Fidesz vezetőinek fel kellene ismerni, hogy ezzel olyan üzenetet tudnának küldeni a hazai és az európai közvélemény számára, amely pártállástól és a konkrét üggyel kapcsolatos álláspontjától függetlenül mindenkiben megerősítené azt a tudatot, hogy a Fidesz valóban az európai, demokratikus jobbközép pártok közé tartozik.
