(Fotó: thesun.co.uk)
Napi ige:
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. (Mt 10. 28-33.)
A katolikus szentmiséken, a mai napon ezt a részt olvassák fel Máté evangéliumából. Csodálatos, és erőt adó üzenete ez ma Istennek a szíriai válság miatt a háborútól rettegő világ, és különösen a testvérek életéért aggódó keresztények számára. Az Ige eligazít és irányt mutat a sötétben tévelygő emberiségnek, amire most különösen nagy szükség van. A tegnap befejeződött szentpétervári G-20 találkozó alkalmával világossá vált, hogy a világ vezetői végletesen megosztottak ebben a kérdésben. A józanész, az emberi okoskodást csődöt mondott. Az alapvető emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus értékek mindenek feletti tiszteletben tartásáért elkötelezett nyugati hatalmak között is ellentét alakult ki Szíria ügyében, olyan államok kerültek szembe egymással, akik évszázadok óta vállt vállvetve tudtak harcolni ezeknek a csodálatos eszméknek a megóvása és megőrzése érdekében. Az USA, Kanada és Franciaország a saját népe ellen támadó, több tízezer ártatlan embert lemészároló (közöttük mérges gázzal gyermekeket és asszonyokat is aljas módon legyilkoló!) rezsim elleni katonai fellépést tartják szükségesnek, és ebben egyetért vele az emberi jogok tiszteletben tartásáért máskor egyáltalán nem elkötelezett Szaúd-Arábia, ugyanakkor Nagy Britannia és Németország ellenzi a katonai akciót, és ebben közös álláspontot képviselnek az emberi jogokat folyamatosan és durván megsértő Oroszországgal és Kínával. Ráadásul a kérdésben szokatlanul egyértelműen és határozottan foglalt állást a két legjelentősebb egyházi vezető: Ferenc pápa és Welby érsek beállt az ellenzők táborába.
Hogy alakulhatott ki egy ilyen ellentmondásos világpolitikai helyzet? A II. világháború utáni világrend, az azóta eltelt közel hét évtized alatt ugyan sok szempontból átrendeződött, de ilyen mértékben talán még soha, egyetlen kérdésben sem borult fel. A kelet-európai rendszerváltozások után – minden ellenkező híresztelés és látszat ellenére – megmaradt a két pólus, a kelet-nyugati megosztottság, csak kicsit átértelmeződött, és gazdaságilag megerősödött még néhány szereplő. Ugyanakkor eddig ennyire látványosan és határozottan nem kerültek egymással szembe a korábban egy táborba tartozók. Mi történhetett most? Az egyes országok és világpolitikai szereplők (ilyen szempontból most idesorolva a két említett egyházi vezetőt is) eltérő érdekei világosak és érthetőek. Oroszország 5 milliárd dolláros fegyverszállítási szerződése Szíriával, az egyéb gazdasági és katonai érdekeltségek, valamint Kína ellenérdekeltsége az amerikai terjeszkedéssel szemben, egyértelmű. Azt már megszokhatta a világ, hogy ennek a két országnak a vezetői (legyenek bár kommunista, vagy nacionalista mázzal leöntve) nem zavartatják magukat az emberi jogok helyzete miatt. Azonban mit keresnek EU-s tagállamok, sőt a pápa és az anglikán érsek az ő táborukban? Az egyházi vezetők fellépése óta feltételezhető, hogy az ő álláspontjuk és nyílt Amerika-ellenes kiállásuk is szerepet játszhatott a Szíria elleni katonai csapásokat ellenző nyugati álláspontok kialakításában.
A közel-keleti keresztényekért aggódó egyházi vezetők fellépése érthető, de azért felvet bizonyos aggályokat. A jezsuita blogon megjelent egy új poszt arról, hogy a jezsuita általános rendfőnök „hatalommal való visszaéléssel” vádolta meg az Egyesült Államokat és Franciaországot, amiért katonai akciót terveznek indítani Szíria ellen. Mint írják, a rendfőnök kijelentette: a jezsuiták teljes mértékben támogatják Ferenc pápa felhívását a békéért tartott szombati ima- és böjtnapra. A posztban olyan Amerika-ellenes kirohanások vannak, amihez hasonlókat eddig csak a korábbi szovjet érdekszférába tartozó országok vezetőitől, vagy manapság az arab szélsőségesektől lehetett hallani.
Olyan, mintha a keresztény egyházi vezetők nem vennének tudomást arról, hogy Szíria „ártatlan és szegény lakosaira” (ld. a jezsuita rendfőnök interjújában!) eddig leginkább az jelentett veszélyt, hogy az Asszad-rezsim mérgesgázokkal és hagyományos fegyverekkel pusztította őket, és a világ mindezt hónapok, évek óta tétlenül nézi, hagyja, ezáltal mindenki, aki ma az USA és Franciaország katonai fellépése ellen szól, cinkosává, bűntársává válik egy tömeggyilkosnak. Aki ma a Basar al-Asszad elleni katonai fellépés ellen kampányol, az valójában sajnos nem a békét védi, hanem a népirtást, az ártatlan polgári lakosok elleni vegyi fegyver támadást és a brutális, embertelen diktatúrát.
A katonai fellépésnek is lehet, sőt sajnos biztos, hogy lennének áldozatai, de a vegyi fegyverek bevetésének még sokkal több áldozata volt, már eddig is, és azok a bűnöző-diktátorok, akik egyszer bevetett tömegpusztító fegyvereket az ártatlan civil lakosság ellen, hogy megfélemlítse és rettegésben tartsa a népet, az máskor is meg fogja ezt tenni, ha úgy érzi, hogy ez kell a hatalma megőrzéséhez. Az az érv sem fogadható el, hogy nem biztos, hogy az Asszad rezsim vetette be a vegyi fegyvereket, mert ha esetlegesen a lázadók vetettek be vegyi fegyvert Szíriában, akkor azért kell fellépnie a nemzetközi közösségnek, hogy ők se tudják még egyszer elkövetni ezt a borzalmat. Csakhogy a katonai beavatkozást ellenzők részéről nincs ilyen kezdeményezés, valószínűleg azért, mert ők is tudják, hogy kit terhel a felelősség a népirtásért.
A szíriai helyzet tehát egyre világosabban úgy fest, hogy nemzetközi közösségnek vagy fel kell vállalnia, hogy akár áldozatok árán is, de fellép az embertelenség és a tömeges gyilkosságok ellen, vagy megalkuszik, és ezzel cinkosává válik a gyilkosoknak. A mai evangéliumi részletben Jézus erre a dilemmára elég egyértelmű választ ad, amikor ezt mondja:
„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!”
A megalkuvás, a gyilkosságok és a népirtás eltűrése, a határozott fellépés halogatása, vagy meghiúsítása az, ami pusztítja a lelket, ami a kárhozatba vezet. Nem lenne szabad ezt azt utat választani!