A jelen blogon a választás másnapján egy gyorselemzést publikáltunk, melyben jeleztük, hogy egy erős, szalonképes, reális alternatívát jelentő baloldal felépítése össztársadalmi érdeknek mondható, ezért a kívülálló objektivitásával próbáljuk összefoglalni, hogy a tíz nappal ezelőtti választási eredmények, és az azóta megjelent médiareakciók alapján mik lehetnek az új magyar baloldali politika megteremtésének előfeltételei. Figyelembe vettük az elmúlt napokban megjelentetett politikusi, elemzői és civil megnyilatkozásokat, melyek egy részére Mesterházy Attila is reagált, a Népszabadságban ma megjelent interjúban. A jelen elemzésben a személyi-szervezeti, politikai stratégiai, és kommunikációs szempontból vizsgáljuk a baloldal lehetőségeit, esélyeit.
Személyi, szervezeti kérdések
Amint a fent hivatkozott írásunkban is jeleztük, elsődleges előfeltételnek tartjuk a radikális személyi változások végrehajtását, és a választási vereség után akkor is le kellett volna mondania a baloldali szervezetek vezetőinek, ha az esetleges későbbi szervezeti változások miatt a személyi változások amúgy is szükségszerűen be fognak következni. Ahogy azonban már akkor is valószínűsíthető volt, nem mondtak le a pártvezetők (az Együtt-PM vezetői, és Szekeres Imre, az MSZP jászsági elnöke kivételével), bár a választási vereség miatt rájuk háruló felelősségüket részben elismerték, de saját magukra vonatkozóan a személyi konzekvenciák levonását mégsem tették meg.
A jelenlegi baloldali pártok vezetőinek hátralépése (vagy leváltása) az új magyar baloldali politika megalapozásának szükséges, azonban távolról sem elégséges feltétele. Kellenek új, alkalmas vezetők is, akiknek valószínűleg keményen meg kell küzdeniük a pozícióikhoz még mindig görcsösen ragaszkodó régi káderekkel, adott esetben vállalva a nyílt és durva konfliktusokat is (beleértve akár kicsinyes székház-vitákat, pereskedéseket, s mindazt, ami más pártoknál is előfordult, amikor a bukott vezetés nem akarta elengedni az addig sajátjának tartott „zsákmányt”.) Éppen ezért alkalmatlan minden olyan korábbi vezető, aki benne lehetet a Simon Gáboréhoz és Zuschlag Jánoséhoz hasonló ügyekben, mivel a zsarolhatóság alkalmatlanná tenné arra, hogy a lehető leghatározottabban lépjen fel a társaival szemben. Ugyanakkor a rendszerváltás óta még nem volt olyan párt, amely egy ilyen mélyreható tisztulási folyamatot túlélt volna, ezért most sem célszerű a meglévő infrastruktúra és vagyon bűvöletében élnie azoknak, akik vállalkoznak egy ilyen folyamat végig vitelére. Abból kell kiindulni, hogy adott esetben minden, amit az MSZP eddig még nem tékozolt el az állampárti múltból fakadóan aránytalanul nagy induló vagyonából, az teljesen odaveszhet, és az új vezetőknek a nulláról kell indulnia. Aztán amit mégis sikerül átmenekíteni a jelenlegi baloldali pártok vagyonából, az már mind tiszta nyereség, de ha erre fognak koncentrálni az elkövetkező időszakban, akkor ugyanarra a sorsra jutnak, mint az SZDSZ, vagy a kisgazdák. Egy alapvetően új baloldali politikai tömörülés sikere ugyanis első sorban azon múlik, hogy a baloldali érzelmű tömegeket meg tudják-e szólítani, és maguk mögé tudják-e állítani, vagy sem. Minderre most sokkal nagyobb esélyük lehet, mint az említett két széteső párt esetében, mivel azok korábbi tagsága és támogatói köre, a pártok elhúzódó agonizálása alatt lényegében teljesen szétszéledt, ugyanakkor a baloldali szavazótábor most még átmenthető lehet. Egy új vezetésnek késznek kell lennie arra, hogy akár jogilag is teljesen új pártként szervezi meg a baloldalt, ha reális esélyét látja annak, hogy egy ilyen formációhoz nyerje meg a baloldali szimpatizánsok tömegeit, amihez óriási szervező munkára van szükség, nem elég tehát a hiteles személyiség, és a jól kommunikálható program (nem mintha ez utóbbiak látszanának ma a baloldalon). Mesterházy ma este az Inforádió Aréna című műsorában kategorikusan kizárta, hogy az MSZP „feloldódjon” valamilyen új pártban, vagyis a legkeményebb ellenállás várható részéről azzal a szervezeti változtatással szemben, amire pedig elengedhetetlenül szükség van.
Új politikai stratégia elemei
Jelen elemzésben természetesen nem törekszünk arra, hogy egy pártprogramot próbáljunk megalkotni, csupán a politikai stratégiának azokra az elemeire szeretnék felhívni a figyelmet, amelyek terén súlyos zavarok mutatkoztak az elmúlt években.
A korábbi választások során a kormányváltásra törő politikai erőknek eddig sem hozott mindig sikert a negatív kampány (ld. pl. 2006-ban a Fidesz „Rosszabbul élünk, mint négy éve” kampányának kudarcát is!), a 2014-es választás során pedig egészen egyértelművé vált, hogy várhatóan többet egy alapvetően negatív kampánnyal nem lehet választást nyerni. Ennek ellenére Mesterházy Attila, még a ma megjelent interjúban is így foglalta össze saját céljait: „Egy biztos, én csak azért fogok dolgozni minden erőmmel, hogy megszabadítsuk az országot az Orbán-rendszertől, és azután építeni tudjunk egy élhetőbb, új Magyar Köztársaságot.” Hiába mantrázzák egyes baloldali politikusok, hogy a többség kormányváltást akart, csak nem sikerült összefogni az erőiket, tudomásul kellene végre venni, hogy a negatív kampány kudarcra van ítélve.
A hagyományos baloldali üzenetek szinte teljesen háttérbe szorultak, és szintén csak az eddigi kormányzati politika ellenpontjaként jelentek meg, ami bár érthetőnek tűnik, ha egy politikai formáció alternatívát akar nyújtani a fennálló politikával szemben, azonban szükségszerűen vezetett ahhoz a veszekedéshez a kormányoldal képviselőivel, amelyben a kormányoldal rendelkezésére álló médiatúlsúly miatt, a baloldal rendre alulmaradt. Az elkövetkező időben nem is szükséges, és nem is célszerű a programüzeneteket a kormányoldal politikai ellenpontjaként bemutatni és képviselni.
A nem hagyományos baloldali üzenetek képviselete sokkal nagyobb körültekintést és átgondoltságot igényel, mint ahogy ezt az előző időszakban láttuk. Így pl. az LMBT jogok terén a választások előtt minimum kettő, de inkább három évvel már nem célszerű új programelemet megjeleníteni. Modern baloldali politika elképzelhetetlen az LMBT jogok biztosítása nélkül, azonban ezt a témát 2-3 évvel a választások előtt rögzíteni kell, és utána már hiába rángatják elő a kampányban egyes jobboldali szélsőségesek, ha nincs benne változás, akkor nincs igazán hírértéke. Gyurcsány Ferenc megnyilatkozása a melegházasság bevezetésére vonatkozó terveivel kapcsolatban a kampány finisében ezért volt annyira szerencsétlen, hogy az többekben felvetette a tudatos ártó szándékot.
Külön kell foglalkozni a paksi atomerőművel, a keleti nyitás politikájával, és konkrétan az oroszokhoz fűződő viszony kérdésével. Nyilvánvaló, hogy nevetséges, és hiteltelen, ha olyanok támadják a kormányoldalt ezek miatt, akik pályafutásuk elején MSZMP-sek, vagy vezető KISZ-esek voltak. Ha mégis ilyeneknek kell nyilatkozniuk az oroszokhoz való viszonyról, akkor legfeljebb az indokolhatná a kormánypolitikát érintő kritikai észrevételeket, ha pl. azt hangsúlyoznák, hogy Oroszország ma annál is agresszívebb, nacionalista és jogtipró politikát folytat, mint amit a 80-as évek második felében a Szovjetunión belül lehetett tapasztalni, és ezért kellene ezt mindenkinek elutasítania. Ilyen érvet azonban eddig nem lehetett hallani senkitől, márpedig e nélkül hiteltelenekké válnak a kormányzatot bíráló szavak.
Média kommunikáció
Amint korábban utaltunk is rá, az új baloldali politikai erőknek tartózkodniuk kellene negatív kampánytól. A pozitív üzenetekre épülő, az egyes programelemekre fókuszáló kommunikáció mellett egy olyan, szélesebb értelemben vett PR tevékenységre lenne szükség, amely a szervezetépítés céljait szolgálja. Ez utóbbi érdekében azonnal be kellene szüntetni a médián keresztüli kritikai üzengetést, és inkább személyes találkozásokon egyeztetni a vitás kérdéseket.
A fenti összefoglaló a teljesség igénye nélkül villantott fel néhány olyan politikai szempontot, amelyeket a hazai baloldalnak érdemes lenne figyelembe vennie ahhoz, hogy ne jussanak az SZDSZ vagy a többi, az elmúlt két évtizedben eltűnt pártocska sorsára.
