Ma reggel egy kerékpárost és egy gyalogost gázoltak halálra néhány órán belül (ld. pl. a Népszava cikkét!). Egyiküket Budapesten, a másikat Solymáron. Ráadásul az esős reggel miatt ma sokkal kevesebben bicikliztek a szokottnál.
Mit lehet erre mondani?
Mindenekelőtt – így ismeretlenül is – mély, őszinte részvéttel kell gondolni azokra, akik elvesztették hozzátartozójukat, barátjukat, szerelmüket, osztozva fájdalmukban, szomorúságukban, és a balesetek áldozatai nyugodjanak békében!
A kívülállók persze biztos rögtön előveszik saját interpretációikat, akik inkább csak bosszankodni szoktak a kocsik között cikkázó bringások, vagy az össze-visszaténfergő gyalogosok miatt, talán most is a ma reggeli balesetek áldozatait hibáztatják magukban. A másik oldalon azok, akik rendszeresen járnak kerékpárral munkába is, esetleg futárként keresik a kenyerüket, vagy gyalogosként váltak majdnem hasonló balesetek áldozatává az „őrülten száguldozó” autósok miatt, talán felháborodnak azon, hogy a gépjármű-vezetők nem vigyáznak eléggé a járókelőkre, biciklisekre. A mai balesetek részleteit azonban nem lehetett pontosan megismerni a médiából, nyilván hosszú vizsgálat fogja megállapítani a felelősséget, és aztán talán a bíróság mondja majd ki a végső szót. Azt azonban biztosan meg lehet állapítani, hogy a budapesti és az agglomerációs kerékpárút-hálózat még mindig elmarad sok nyugat-európai fővárosétól, és a közlekedésben a kölcsönös tisztelet, előzékenység és felelősségérzet még távol van attól, amit sok más nagyvárosban meg lehet tapasztalni. (Persze vannak olyan nagyvárosok is, amelyekben sokkal rosszabb a helyzet, mint Budapesten és a környező településeken, de ez aligha vigasztalja az itt élőket.)
A közlekedés stílusa (és nem elsősorban a közlekedési morál, amiről gyakrabban esik szó) jó indikátora egy adott társadalomban élő emberek lelkiállapotának. Pár perc séta, autózás, vagy pláne biciklizés alatt néha reálisabb képet lehet kapni egy ország, vagy egy város lakóinak frusztráltságáról, kulturáltságának szintjéről és minőségéről, mint egy sor, a témát tudományos igénnyel elemző szociológiai, vagy szociálpszichológiai tanulmány elolvasásával. A közlekedés legsúlyosabb tragédiája pedig a halálos baleset. Nagyon szomorú, hogy ma kettő is előfordult belőle, ilyen gyors egymásutánban.
