A konzervatív fundamentalista keresztények (nagyjából minden felekezetben) sokszor évelnek a morálteológiai kérdésekben úgy, hogy az egyház tanítását nem lehet a pillanatnyi társadalmi igényekhez alakítani, ezért nem lehet szó olyan kérdésekben sem a katekizmus korrekciójáról, mint pl. a homoszexualitás. Ez azonban egy önmaga ellen forduló érvelés, ugyanis a dolog éppen fordítva van: az egyház sajnos eddig rendelte alá saját teológiai tanítását a társadalmi elvárásoknak, kiforgatva, történelmi és szövegkörnyezetéből kiragadva bizonyos bibliai igeszakaszokat. Ugyanúgy, ahogy évszázadokon keresztül kétségbe vonták a nők egyenjogúságát Pál apostol leveleinek bizonyos mondataira hivatkozva, ami egyes jobboldali politikusok megnyilatkozásaiban még manapság is gyakran visszaköszön.
Nem arról van tehát szó, hogy az LMBT emberek egyenjogúságának, az azonos nemű párok házasságának támogatói próbálják saját elvárásaik szerint alakítani az egyházi tanítást, hanem arról, hogy miután a társadalmi elvárások megváltoztak, az emberek többsége számára világossá és elfogadottá vált, hogy a homoszexualitás nem bűn és nem betegség, ezért ma már a teológusok, és a hívő laikusok is előítéletek nélkül szeretnék megérteni Isten örök akaratát ezekkel a fontos kérdésekkel kapcsolatban. Márpedig előítéletek, prekoncepciók nélkül elemezve a Kinyilatkoztatás vonatkozó részeit, logikailag ugyanúgy tarthatatlanná válnak azok a hivatalos egyházi tanítások, amelyek a homoszexualitást bűnnek és betegségnek tartják, mint ahogy a nők alárendeltségéről szóló korábbi tanítások is.
Adja Isten, hogy ezt a Katolikus egyházban és azokban a protestáns felekezetekben, ahol még hasonlóan téves előítéleteket tanítanak, minél előbb, minél többen megértésék!