az ezer színű világ

Ennek a blognak a szellemi irányát talán a keresztény humanizmus szándéka jellemzi legjobban, de van benne mindenből egy kicsi, ami a körülöttünk lévő világban fontos.

Moderálási elvek

Minden komment csak előzetes moderálás után jelenhet meg a blogon.

A blog szerkesztői csak olyan hozzászólás megjelenéséhez járulnak hozzá, amely megítélésük szerint:

- nem tartalmaz súlyosan sértő, bántó kitételt sem egyes személyekre, sem az emberek bizonyos csoportjaira vonatkozóan,

- nem tartalmaz személyeskedő megjegyzéseket,

- nem irányul mások személyes vallási meggyőződésének erőszakos megváltoztatására, értve ez utóbbi alatt a verbális erőszak bármely megjelenési formáját, és a tolakodó térítési kísérleteket is,

- nem tartalmaz az egyes személyekre, vagy az emberek egyes csoportjaira vonatkozó erkölcsi ítéleteket, megbélyegzéseket,

- vita esetén értelmes, érdemi érveket tartalmaz, és kerüli a felesleges szócséplést.

Friss topikok

  • Irbisz: @MACISAJT1: hülyegyerek, ez neked rejtély?? akkor már értem miért vagy fideszszavazó:). na mindeg... (2018.11.07. 10:03) Országimázs-romboló Közútkezelők
  • protézisesh: Oké, a késlekedés megbocsátva. Viszont nagyon különbözően látjuk az egészségügy helyzetét. Szerint... (2018.10.07. 12:18) Meddig lehet ezt még fokozni?
  • Jakab.gipsz: Kiút a válságból, ahogyan egy politológus elmondja, tisztes iparos munka. Csakhogy, a globális g... (2018.04.19. 21:28) Kiút a válságból
  • Fritz Gerlich: Értelme van, haszna nincs. Mert mindig a Fidesz nyer 2010 óta és majd 2022-ben is valószínűleg. (2018.04.08. 22:18) Van értelme részt venni?
  • Renee Le Renard: @kaleidoscope: Nem :) Egyszerűen nem esélyes. taktikaiszavazas.hu/bp1 (2018.03.27. 22:13) 5 érv Fekete-Győr András mellett

Tematikus Kaleidoscope

Címkék

"keresztényüldözés" (1) "kettős mérce" (1) #LunacekYes (1) 1968 (1) 2010 (2) 2011 es népszámlási adatok (1) 2012 (1) 2013 (2) 2014 (3) 2015 (1) 2018 (3) 4th amendment of Basic Law (1) act (1) activity (1) ádám miklós (1) adatok (3) Áder János (1) ádvent (2) aeeb (1) Afrika (2) agresszió (1) agyonverte (1) AI (1) AIDS (1) ÁJB (1) akarata (1) aktivitás (3) aktualizált (1) aláírás (1) alapelvek (1) alapjogok (4) alaptörvény (2) Alaptörvény (3) alapvető (2) alapvető jogok helyzete (1) alárendelése (1) Alaszka (1) alázat (1) ALDE (1) áldozatok (1) alföldi róbert (1) alkotmány (2) alkotmány-módosítás (1) alkotmánybíró (1) Alkotmánybíróság (4) alkotmánybíróság (1) Alkotmánymódosítás (1) alkotmánymódosítás (3) alkotmánymódosítás halasztása (1) alkotmányosság (1) alkotmányossági vizsgálat (1) alkotmányozás (16) alkotmány módosítás (2) állásfoglalás (1) álláspont (8) álláspontok (1) álszent (1) amerika (1) Amoris Laetitia (1) and (1) anglikán (7) Anglikán (3) Anglikán Egyház (1) Anthony Kennedy (1) antifeminista (1) anti homophobia (1) arab világ (1) Argentína (1) átélés (1) attitűd (1) Ausztrália (3) Ausztrális (1) avatás (1) az (1) azonos neműek házassága (146) Bajnai (3) Balavány (1) Baldisseri (1) baleset (1) balog (1) baloldal (2) bálványimádás (1) ban (2) Bara József (1) barbár (1) bátorítás (1) Bayer Zsolt (1) befogadás (4) bejegyzett élettársi kapcsolat (2) bék (1) béke (2) békemenet (1) békesség (1) Belgium (1) belgrád (1) belgrade (1) belügyei (1) beszéd (1) beszélgetés (1) betiltás (1) betiltása (1) betiltotta (1) biblia (6) bigottság (1) bioetika (1) Bíróság (1) bírósági ítélet (1) birtalan balázs (2) bízni istenben (1) bizonyságtétel (1) bizottsági (2) bíztatás (1) Blessings (1) blog (3) bojkott (4) bölcsesség (1) boldoggá (1) borzalom (3) boszorkányüldözés (1) botrány (1) botrányok (3) boycott (1) Brazília (1) breakdown (1) Btk (1) Budapest (3) BUÉK! (1) bulányi atya (1) Bulgária (1) bűn (15) bűnbak keresés (4) bűnbánat (1) bűncselekmény (4) bűncselekmények (1) bundesliga (1) bűnös (1) büntetőjog (1) büszkeség (1) Cameron (1) Canterbury érsek (1) Cardinal Péter Erdő (1) Catholic (2) Catholic Church Reform (1) CCC (2) CCR (5) CDU (1) célkitűzések (1) centenárium (1) central (1) changes (1) Chile (1) christ (1) Church (1) civil (1) civilek (1) Coca-Cola (1) code (1) Coke (1) cölibátus (2) coming out (4) conservatism (2) conservative (2) Costa Rica (1) crime (1) család (13) családgondozás (1) Családok Világtalálkozója (2) családon belüli erőszak (1) családvédelmi (1) csalás (1) csata (1) csatlakozás (1) Csehszlovákia (1) cserbenhagyás (1) cserkészet (1) csoportok (1) csoportosulások (1) CSU (1) Csvt (1) Dalai Láma (1) David Cameron (3) defenzív (1) demagógia (1) demográfia (2) demokrácia (1) demokratikus (3) demonstráció (2) demonstrációk (1) deprivation of-rights (1) determináció (1) developed countries (1) dialógus (1) disturbing (1) diszkrimináció (3) diszkrimináció elleni küzdelem (1) diversity (1) does (1) dokumentumfilm (1) DOMA (8) döntés (3) döntéshozói (1) döntéshozók (1) doodle (1) Dublin (1) E-2014 (3) Easter (1) eastern (1) Ebola járvány (1) ecofin (1) Ed Miliband (1) egészség (1) egészségügy (2) egyéni keresztút (1) egyenjogúság (2) Egyesült (1) egyetemisták (1) egyház (315) egyházak (2) egyházi (4) egyházi törvény (2) egyházüldözés (2) egyház biznisz (1) Együtt-PM (1) együttműködés (1) egzegezis (1) electorial (1) elemzés (1) életkor (1) élettársi (2) élettársi kapcsolat (2) elfogad (1) elfogadás (8) elfogadása (2) elfogadhatatlansága (2) elfogadó (1) elhallgatás (1) elhordozni (1) elimerése (1) elismerés (1) eljárás (1) ellen (7) elleni (7) ellentmondások (3) ellenzék (1) ellenzők (1) elmenők (1) elnökének (1) elnöki (1) elnökválasztás (3) elnyomás (1) előítéletesség (1) elutasítás (4) elutasító (2) elvárások (2) elvesztett (2) ember (1) emberek (1) emberi (63) emberiesség (1) emberiesség ellenes bűncselekmények (1) emberi jogok (9) emberi jogok védelme (1) Emberjogi (1) emberjogi (1) emberkereskedelem (1) emléknap (1) enciklika (1) ENSZ (3) ensz (1) EP (10) ep (5) EP-választás (2) EPP (1) EP állásfoglalás (1) érdekeinek (1) érdekek (4) érdekesség (1) érdekképviselt (1) érdektelenség (1) Erdély (1) Erdő Péter (2) eredmény (1) erkölcsi (1) erőforrások (1) erőszak (3) erővonalak (1) érsek (1) érték (1) értékek (8) értékelés (2) értékelvűség (1) értékrend (1) értelmezés (2) érv (1) érvek (1) érvelési hiba (1) érvényesítése (1) és (2) esélyek (1) ESS (1) eszközök (1) észrevételek (1) ET (5) etnikai (1) EU (38) eu (10) európa (2) Európa (7) európai értékrend (1) Európai Néppárt (1) Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (1) european (1) eu jog (1) eu s (1) eu támogatás (1) evangélikus (3) evangélium (2) evangéliumi keresztények (1) évértékelő (2) evolúció (1) Exodus (1) extraordinary consistory (1) ex gay (2) fájdalmas (1) family (1) fariezeusok (1) farizeusok (3) fejlemények (1) fejlettség (1) fejlődés (1) feladat (1) felekezetek (1) felelősség (97) felelőssége (1) felelőtlenség (2) felkészülés (1) felmérés (5) felsőbbrendűség (1) feltámadás (4) feltételek (1) felületesség (1) felvilágosítás (1) ferencesek (1) Ferenc pápa (58) fiatalok (3) Fidesz (5) filozófia (3) fiúk (1) fogalmak (2) fogamzásgátlás (1) foreign (1) FRA (1) frakcióvezető választás (1) Franciaország (10) fundamental (1) fundamentalista (6) fundamentalizmus (4) fundamental rights (2) futball (3) G-20 (1) G20 (1) gay (2) gay-pride (1) gay life (1) gay marriage (1) gay pride (1) gay relationship (1) gay rights (1) gay sex (1) GDP (1) gender mainstreaming (4) genesis (2) genetikai (2) Gerhard Müller (1) gesztusa (1) globális (1) godolkodásmód (1) gondolatok (53) gondolkodás (1) Gondviselés (1) Google (1) Google-Analytics (1) gospel (1) government (2) governmental (1) grotesque (1) gyarló (1) gyarlóság (2) gyász (1) gyenge (1) gyermekgyilkosság (1) gyermekvállalás (2) gyermek nevelés (2) gyilkosság (2) gyilkosságok (2) gyűlölet (5) gyűlölet-bűncselekmények (1) gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem (1) gyűlöletkeltés (3) gyűlölködés (3) Gyurcsány (1) háború (1) hacker (1) hagyomány (1) hagyományok (1) halálbüntetés (1) haláleset (1) halált okozó testi sértés (1) hallgatói szerződések (1) hamis (1) hans küng levele (1) harag (1) hatalmi (1) határozat (1) határozati (1) hatáskör (1) hatások (4) hate (1) hatékonyság (1) hate crimes (1) hazard (1) házasság (8) hazug (1) helyett (1) hiánya (1) hírek (1) hírlevél (1) hit (12) hit- és erkölcstan (1) hitelesség (4) hiteltelen (2) hiteltelenség (1) hittan (2) HIV (1) holokauszt (1) homofób (22) homofóbia (181) homofóbia elleni küzdelem (3) homophobia (5) homophobic (4) homophobic law (1) homoszexuális (13) homoszexualitás (194) homoszexulitással (1) Horvátország (1) hovatartozás (1) hozzáállás (5) hr (1) HRC (1) HRW (1) human (1) humanizmus (2) humánum (1) human rights (1) hungarian (1) hungary (2) Hungary (6) húsvét (5) HV (1) hvg.hu (1) I. világháború (1) Idaho (1) IDAHO (2) ideológia (4) időközi választás (1) igazság (2) igeértelmezés (1) igeolvasó kalauz (1) ii. (1) ILGA (1) ILGA-Europe (2) imádság (1) imádságos virrasztás (1) ima a pápáért (1) imf (1) immateriális (1) index.hu (1) India (2) indikátor (1) indulatok (2) indulatos megnyilatkozások (1) inkorrektség (1) intergroup (1) interjú (1) interkonfesszionalitás (1) international (2) intolerance (1) intolerancia (6) IOC (2) irak (2) iraki (1) Irán (2) irányvonal (1) irányzatok (1) írástudók (1) irodalom (1) Írország (9) irracionalitás (1) IS (1) ISIS (1) iskolai (1) ismeret (1) isten (3) Isten (2) iszlám (2) ítélet (5) itélkezés (6) ítélkezés (3) itt maradók (1) I Ferenc pápa (1) I János Pál (1) Jalta (1) James Joyce (1) jános (1) Jan Palach (1) javaslat (3) javaslatok (2) Jávor (1) jelenségek (1) jelentés (1) jelentése (1) jelmondat (1) jesus (1) jezsuita (1) jezsuita blog (1) Jézus (2) jézus (3) Jézus eljövetele (1) jézus példája (1) jézus tanítása (1) Jobbik (3) jobbik (3) jobbközép (2) jobboldal (1) jócselekedet (1) jog (2) jogállam (3) jogállamiság (1) jogegyenlőség (1) jogi (1) Jogi Bizottság (1) jogok (88) jogrend (1) jogvédő (1) jövő (3) józan (1) józanság (4) jó kívánság (1) Justin Welby (2) kaleidoscope (1) Kaleidoscope blog (2) kalidoscope (1) kampány (2) Kanada (1) kanadai (1) kanonizáció (1) kapcsolat (3) karácsony (1) Karácsony (3) káros (2) kártérítés (1) kasztrálása (1) katekizmus (2) katolikus (237) KDNP (5) kdnp (1) kdnp fidesz (1) kegyelem (2) kegyelerm (1) KEK (6) kelet európa (1) kelet közép európai (1) kémügy (1) kényszervallatás (1) képmutatás (8) képmutató (1) kérdések (90) kérdőív (1) Kerényi Imre (1) kereső (1) keresztelő (1) keresztény (192) kereszténydemokrácia (3) kereszténység (3) kezdeményezés (1) kezelése (1) KHS (1) kiállás (2) kiátkozás (1) kibékülés (1) kihagyása (1) kihívás (1) kihívások (1) kiközösítés (2) kiküldés (1) kinyilatkoztatás (7) kinyilatkoztatáselfogadás (1) Királyság (1) kisebbség (2) kisebbségek (1) kitartás (1) kiválasztottság (1) Klinghammer István (1) kockázatok (1) kommentek (1) kommunikáció (4) kompromisszumkeresés (2) kompromisszumkészség (1) kompromisszum keresés (1) konferencia (1) konfliktus (1) konzekvenciák (1) konzervatív (113) konzervativizmus (61) korlátai (1) korlátozása (1) kormány (2) Kormány (1) kormánypárti (4) kormányváltás (1) kormányzati (1) köszönet (2) Koszovó (1) kötelezettségszegési (1) kötelező (1) következmények (3) következtetések (3) közélet (3) közlekedés (1) közösség (2) közösség vállalás (1) közvélemény (2) közvélemény-kutatás (2) közvélemény-kutatási adatok (1) kriminalizáció (1) krisztus (1) krisztus test (1) kritika (1) KSH (1) ksh (1) különbségek (1) külpolitika (1) kultúrharc (1) kutatás (2) küzdelem (5) KU Leuven (1) laikus hívek (1) látens homoszexualitás (2) lebontása (1) Legfelsőbb Bíróság (6) légkör (1) legyilkolása (1) lehetőség (1) lehetséges (1) lelkészképzés (1) lelkigondozás (2) lelkigondozó képzés (1) lelkiismeret (1) lelkivezetők (3) lelki terhek (1) lemondott (1) Lengyelország (1) leszbikus (1) levél (4) LGBT (3) lgbt (1) LGBT people (1) LGBT rights (2) liberális (5) liberálisok (1) liberalizmus (2) Libéria (1) LMBT (166) lmbt (5) LMBT jogok (3) LMBT közösség (2) LMBT örökbefogadás (1) LMBT párok (1) LMBT szülők (1) LMP (4) logikai ellentmondás (1) Lordok Háza (1) Lorenzo Baldisseri (1) love (1) Love commando (1) Lukácsi Katalin (1) Luxemburgi Bíróság (1) magalázás (1) magyar (1) magyarország (12) Magyarország (112) mai kor (1) malawi (2) Málta (2) manhattani (2) manipuláció (1) marriage (1) Marx bíboros (1) máté evangéliuma (1) mean (1) média (7) megállapodás (2) megbékélés (1) megbélyegzés (2) megbocsátás (2) megdöbbentő (1) megelőzés (2) megemlékezés (1) megerősítés (1) megértés (2) meghallgatás (2) meghív (1) megítélés (7) megoldáskeresés (1) megsértése (1) megtisztulás (3) megújulás (18) Megváltó (1) megvetés (2) megvonás (1) meleg (3) melegek (2) melegfelvonulás (3) melegházasság (125) melegházasság ellenes (1) melegházasság elleni küzdelem (1) melegjogok (126) méltányosság (2) méltatlan (1) menedékjog (1) mentalitás (1) mérsékelt (1) Metodista Egyház (1) metroszexuális (1) Mexikó (1) migráció (4) Milla (1) miniszterelnök (3) miniszterelnöki megbízott (1) Mission statement (1) misszió (4) missziós vasárnap (1) MKPK (2) modell (1) módosítás (1) Moldávia (1) Momentum (1) monitoring (2) Montenegró (1) morális (9) morálteológia (11) MSZP (3) mulasztása (1) murder (1) MVSZ (1) Nagy-Britannia (3) nagyböjt (1) nagycsütörtök (1) nagypéntek (1) napkeleti bölcsek (1) narth (2) nem (1) Németország (10) németország (2) nemi szerepek (2) Nemzeti Színház (1) nemzetközi (5) nemzetközi fellépés (1) Nemzetközi nőnap (1) népegyház (1) népességfogyás (1) népi (1) népszámlálás (1) népszavazás (12) népszerűség (1) népszerűség hajhászás (1) nevelés (1) nézettség (1) Nichols (2) nigeria (1) nigéria (3) NMHH (2) NOB (2) nők elleni erőszak (1) nők védelme (1) normalitás (1) norvég (1) norvégia (3) nyilatkozat (4) nyílt levél (3) obama (1) offenzív (1) okok (2) oktatás (1) október 23 (1) ökumené (2) Olaszország (3) olimpia (1) oltár (1) önállóság (1) önbecsülés (1) önelfogadás (1) önérzet (1) öngyilkosság (2) önigazolás (1) Orbán Viktor (1) ördögi kör (1) Oregon (1) orientáció (1) orlandoi tömeggyilkossag (1) örökbefogadás (6) öröm (1) Örömhír (2) Oroszország (29) országgyűlés (1) országgyűlési (1) országgyűlési biztos (2) országok (1) ortodox (1) ortodoxia (1) összefogás (2) összefüggés (1) őszinte (1) öszinteség (1) ösztönös (1) öt kenyér közösség (1) ovb (1) PA (1) PACE (2) Pakistan (1) pál (1) Pál apostol tanítása (1) pánszlávizmus (1) pápa (4) Párizs (2) párkapcsolat (3) partnership (1) pártpolitika (2) passzivitás (1) pasztoráció (4) pc. (1) pedofilia (2) petíció (2) petition (1) PFLAG (1) Piarista Rend (1) plakát (1) Poland (1) Polgári Törvénykönyv (1) policy (2) politician (1) politika (219) politikai (5) pope (1) populláció genetika (1) pr (2) pride (5) Pride (4) process (1) program (4) programpontok (1) Prop.8 (1) Prop8 (3) propaganda (5) Proposition 8 (1) Ptk (4) pünkösd (1) püspöki (2) püspöki szinódus (12) Püspöki Szinódus (7) püspökök (1) Putyin (2) Quebec (1) radikalizálódás (1) rágalom (1) ragaszkodás (2) rappoteur (1) rcc (1) reakciók (1) referendum (1) reform (12) reformáció (1) református (5) region (1) registered (1) regisztrált (1) rekkers (1) reménység (2) rendezési jog (1) rendőrség (1) rendszerváltás (1) reparatív (3) report (1) részvétel (2) rights (2) Róma (1) Roman (1) Románia (1) rule of law (1) Russia (3) S&D (1) same sex marriage (1) sándor bertalan (1) sarkalatos (1) sarlatánság (1) Schiffer (2) Schönborn bíboros (1) scotland (1) segítség (4) Sensus fidei (1) sérelme (2) sértő megnyilatkozások (1) sharia (1) skócia (1) Slovakia (1) Sochi (3) sokszínűség (1) Spanyolország (1) SPD (1) sponsors (1) sport (1) statement (2) statistics (1) statisztika (1) Steve Grand (1) stílus (1) stonewall (1) strasbourg (1) stratégia (1) súlyos (1) Sundance fesztivál (1) surrogacy (1) synod of bishops (1) szabadság (1) szabadságjogok (2) Szabó Máté (2) szakmai (1) szankciók (1) szégyen (3) szelektív (1) szélsőjobb (3) szélsőséges (1) szélsőségesek (4) szemben (1) személyes (1) személyiség (1) szemléletformálás (1) szentségek (1) szenvedés (1) Szerbia (2) szerelem (2) szerepvállalás (1) szeretet (7) szervezés (1) szervezet (1) szexbotrányok (1) szexuáletika (4) szexuális (1) szexualitás (5) szinódus (9) Szíria (2) Szivay Gergely (1) Szlovákia (5) szlovén (1) Szlovénia (2) szociológiai vizsgálat (1) Szocsi (13) szolidaritás (2) szponzorok (1) szülő (1) szülői szeretet (1) szülők (2) szuperkórházak (1) tagadás (1) támadás (1) támadások (1) Tamás Gáspár Miklós (1) támogatják (1) támogatók (1) tanácsadó testület (1) tanítás (5) tankönyv (1) tanulmányi szerződés (1) tapasztalat (1) tapasztalatok (1) tárgyalás (2) tárgyi (1) társadalmi (140) társadalmi elutasítottság (1) társadalmi jelenségek (1) társadalmi kulturális (1) társadalom (10) társkapcsolatok (2) tartása (2) tavasz (1) tegyél (1) tél (1) téli olimpia (12) teológia (13) teológiai (1) teology (1) terápia (2) természetes (1) természettörvény (1) terrorizmus (2) térség (1) tervezete (1) therápia (1) tiltakozás (6) tiltás (2) tinédzser (1) tiszta (1) tiszteletben (2) többségi vélemény (2) tolerancia (170) Tonio Borg (1) Törökország (1) történelmi (2) történelmi egyházak (1) törvény (5) törvények (1) tradíciók (1) tradicionalis (1) traditions (1) transzparencia (2) transzperencia (1) transzszexuális (1) trendek (1) trón (1) trust (1) tudat (1) tudomány (3) tudományos (1) tüntetés (6) tyúkper (1) Uganda (2) új (3) Új-Zéland (2) újabb (1) újév (1) újraértelmezés (1) új bíborosok (1) új felsőoktatási államtitkár (1) UK (21) UKIP (1) Ukrajna (2) ukrajna (2) UMC (1) UMP (1) Unitárius Egyház (2) ünnep (2) ünnepek (1) Uruguay (1) US (1) usa (4) USA (86) USCCB (1) üzenet (1) üzenete (1) vádaskodás (1) vadnyugat (1) válás (5) válaszok (38) választás (7) választási kampány 2014 (1) választások (3) vallás (2) vallási (4) vallási élmény (1) válság (4) változás (6) változások (4) value based (1) várható (1) vasárnap (1) Vatikán (28) Vatikáni Bank (1) Vatikáni felmérés (3) vatikáni felmérés (1) vatikáni kérdőív (47) védelme (2) végzettség (1) vélemények (2) Velencei Bizottság (3) vers (1) vétó (1) vezetői (1) vezetők (5) világ (2) világnap (1) világnézet (1) világnézeti (1) világtalálkozó (1) Vincent Nicols (3) violations (1) Virágvasárnap (1) virrasztás (1) visit (1) visszajelzések (1) vita (6) vízkereszt (1) vizsgálat (4) Walesa (1) Washington állam (1) way of thinking (1) what (1) winter Olympic Games (1) Winter Olympic Games 2014 (2) WMoF (1) záródokumentum (1) zene (1) Zöldek (1) zoltán (1) zsarnokoskodó (1)

Kaleidoscope évértékelő 2012

Kaleidoscope és Prizma

2009.01.21. 12:43 kaleidoscope

Gondolatok a Jezsuita blog egyik postja kapcsán

Címkék: homoszexualitás gondolatok kérdések hit

A http://jezsuita.blog.hu/2009/01/17/massagrol_maskepp postban leírtam néhány gondolatomat, amiket dőlt betűvel tüntetek most fel. Ezeket itt bővebben is kifejtem. 

(Elöljáróban azonban meg kell jegyeznem, hogy nagy csalódás volt számomra a jezsuita blog. Amikor úgy döntöttem, hogy hozzászólok, telve voltam reménységgel: most talán olyan intellektuális közegbe kerültem, ahol hasonló világnézeti alapon álló és gondolkodni szerető emberek vannak, akikkel érdemben lehet diskurálni erről a számomra olyan nagy problémát jelentő kérdéskörről. De sajnos a legtöbb amit ott kaptam egy kicsit lekezelő megértés, "buksi simogatás", reakcióként egy olyan gondolatomra, mely egyértelműen nem a lényegét képezte hozzászólásomnak és egy gondolkodni szerető embertől meglepő állítás, miszerint nincs elfogulatlan tudomány, kvázi a kérdésekre adható válaszok mindig preformáltak. A post írója (akinek gondolkodásmódját azért a post utolsó két mondata és a mellékelt fénykép elég jól bemutatja) végül egy sértődött hangú reakcióval lezárta a velem folytatott eszmecserét, és a blog "fennkölt" gondolkodású, rendszeres kommentelői - akik néhány óra erejéig rárepültek a témára, mint egy madárraj - forgószélként száguldottak tovább, otthagyva engem, meg talán még egy-két hasonszőrűt kétségeink és megválaszolatlan kérdéseink közepette, romokban és reménytelenül. Persze tehetik, hiszen nekik nem ez az életük. Hanem mi is???)

1. Biológiai sík: természetes?- természetellenes?, biológiai szempontból kívánatos?- nem kívánatos?, stb. Nézzetek őszintén magatokba! Milyen alapon adtok választ ezekre kérdésekre? Az előítéleteitek, a vallási, világnézeti, morális, stb. értékrendetek alapján. Nem? Pedig erre a biológiai síkon kellene válaszolni. Függetlenül a többitől. Láttatok Ti már ilyet? Én még nem.
Biológiai síkon a kérdés ugyanis lényegében megválaszolhatatlan. Ha úgy tetszik, nem értelmezhető. Nehéz ugyanis definiálni, hogy mit tartunk természetesnek, nem találkoztam még olyan definícióval, amit ne lehetett volna mindkét álláspont alátámasztására felhasználni, ha úgy tetszik, kiforgatni. (Előfordul-e az állatvilágban? Természetes-e, hogy az emberek között 5-10%-os arányban előfordul? stb.) A biológiai célszerűség, vagy nem kívánatosság is igen sebezhetően igazolható, akár egyik, akár másik álláspontot szeretnénk bizonyítani. (Az anatómiai adottságok, vagy a szaporodási funkció hiánya bizonyítanak-e valamit?) Az erre vonatkozó álláspontok mindig erősen keveredtek más síkokon mozgó érvekkel, ami szintén azt bizonyítja, hogy tisztán biológiai síkon a kérdés nem megválaszolható. Tudomány-elméleti kérdés, hogy ebben az esetben használhatóak-e egyáltalán biológiai jellegű érvek bármilyen komplex érvrendszerben. Egyik oldalról ugyanis jogos felvetés lehet, hogy egyetlen tudományterület sem szakadhat ki a valóság megismerésének komplexitásából és ezért nemcsak hogy lehetséges, de szükségszerű is, hogy a különböző síkokban felmerülő érveket összesítsük, erősítsük, vagy ellenpontozzuk a más síkokon felmerülő érveket. Másik oldalról éppen a csúsztatások, az indulati, elfogult érvelés veszélye miatt kerülendőnek tűnik olyan érvek használata, melyeket nem lehet meggyőzően igazolni saját, adekvát tudományáguk keretei között. Ha tehát egy biológiai érv nem igazolható a biológia keretei között, akkor az az érv - megítélésem szerint - nem használható más érvek megerősítésére, vagy cáfolatára a csúsztatás veszélye nélkül. Különösen nagy jelentőségét látom ennek a kérdésnek az un. "természetjogra" hivatkozó érvek miatt. Ezek egyfajta jogi és a biológiai (?), természetismereti érvek tudatos és deklarált összekapcsolásán alapuló érvek. A fentiek alapján a magam részéről ebben a vonatkozásban nem tudok azonosulni a természetjogra utaló hivatkozásokkal és bár egyéb területeken is felmerülhetnek a "természetjog" fogalmával kapcsolatban - az itt bemutatott érvrendszer alapján - bizonyos kétségek, azonban azokat most nem vizsgálódtam és ezért nem is nyilatkozom róluk. Ki kell azonban térni még egy lényeges kérdéskörre, melyet eddig nem érintettünk, és ez pedig a biológiai determináció kérdésköre. A legfrissebb komoly kutatás e témában a 2008. nyarán publikált Karolinszka felmérés. Eredménye: van is meg nincs is biológiai determináció. A nagyon korrektnek tűnő kutatásban az ikervizsgálatok egyértelműen nagyobb coincidenciát mutattak a homoszexuálisok ikertestvéreinél, ugyanakkor egyértelműen kizárták az egygénes öröklés lehetőségét. Valamilyen genetikai predispositio tehát szinte biztos, de a szocializáció hatása is meghatározó. Ez tehát egyértelműen cáfolja azokat a feltételezéseket, hogy a homoszexuálisokra általánosan jellemző biológiai tulajdonságok lennének (közismert, hogy felmerült a kézujjak egymáshoz viszonyított hosszúságának, vagy a hajforgó irányának a szexuális beállítódást tükröző jellegzetességei), bár annak lehetőségét nem zárta ki, hogy legyenek olyan biológiai tulajdonságok, amelyek megléte utal a homoszexuális irányultságra, de hiánya nem zárja ki azt és fordítva, jellegzetesen a heteroszexuálisokra jellemző tulajdonságok is lehetnek, melyek hiánya azonban nem igazolja a homoszexualitást. Az ilyen biológiai paraméterek létezésének egyértelmű kimondása azonban biztos, hogy nagyon erős indulatokat kavarna. Egyrészről ugyanis rácáfolna arra, hogy egyéni döntés, vagy külső társadalmi hatások függvénye a homoszexuális vonzalom, mely miatt részben tarthatatlanná válnának azok a morális ítéletek és morálteológiai állítások, melyek az egyén és a közösség felelősségére alapoznak (bár erre lehetőségre már részben „felkészült” pl. a katolikus egyház teológiája – részletesebben ld. később!). Másrészről olyan félelmetes perspektívát nyitnának, mint amilyeneket a fajelméletre alapozott szomatometria jelentett a náci Németországban, hiszen onnantól, hogy bizonyos biológiai paraméterek egyértelműen kapcsolhatóak lennének a homoszexualitáshoz, már csak politikai döntés kérdése lenne, hogy milyen jogi diszkriminációkat alkalmaz a többségi társadalom a homoszexuálisokra jellemző biológiai paraméterekkel rendelkező emberekkel szemben, beleértve egy új holokauszt borzalmas lehetőségét is.

2. Pszicholgiai sík: normális?-abnormális? változtatható?-nem változtatható? stb. Ezekkel a kérdésekkel is ugyanez a helyzet. Más szepontok alapján predisponáltak a válaszok. Pedig lehetne tisztán pszichológiai válaszokat keresni, csak és kizárólag (tudományos!) pszichológiai érvekkel. Látott már valaki ilyet? Alig. De általában az ilyen tanulmányoknál is kiérződik az elkötelezettség.
Szükségszerűen ez az egyik olyan sík, amelyiken a legádázabb háború folyik a kérdésben. Egyrészt azért, mert a pszichológusok "kiásták a csatabárdot" azzal, hogy levették a betegségek listájáról a homoszexualitást, és ezzel a már akkor is régebb óta tartó tudományos vitát (ki-? vissza-?)vitték a saját tudományuk határain túlra, abba a széles társadalmi közegbe, mely amúgy is előítéletektől és érzelmektől túlfűtve viszonyult a kérdéshez és amelynek egyfajta látszat megnyugvást hozott, hogy átmenetileg be lehetett skatulyázni a kérdéskört a pszichés betegségek problémakörébe. Másrészt a pszichológusok egy része rendkívül radikálissá vált a kérdéssel kapcsolatban (ld. pl. az amerikai gyakorlatot, mely szerint a heteroszexuálisra "átnevelő", konverziós therápiákat olyan káros gyakorlatnak tekintik, melynek kártékonyságáról egy írásos nyilatkozat aláiratásával köteles minden potenciális pácienst tájékoztatni minden olyan amerikai therapeuta, aki ilyenre vállalkozik, vagy a brazil pszichiátriai társaság állásfoglalását, mely szerint kizárás terhe mellett nem nyújthat egyetlen tagjuk sem segítséget a katolikus egyháznak abban, hogy kiszűrjék a homoszexuális irányultságú embereket az egyházi szolgálatra jelentkezők közül). Megint csak definíciós kérdéseket vet fel a normális - nem normális viselkedés dilemmája. Az általános gyakorlat szerint ezt a konvencionális viselkedés szinonimájaként szokták használni, azonban itt már nagyon jól érzékelhető, hogy mennyire sikamlós talajon állunk, amikor ebben a homoszexualitással kapcsolatban akarunk állást foglalni (közismert ugyanis, hogy a legtöbb (!) homoszexuális ember annyira konvencionálisan viselkedik, hogy a környezetének fogalma sincs szexuális irányultságáról, szemben mondjuk egy olyan viselkedészavarral küzdő emberrel, aki ugyan heteroszexuális irányultságú, de állandóan megbántja, vagy megbotránkoztatja a környezetét). A normalitás másik értelmezése a többségire jellemző tulajdonság szokott lenni. Ez azonban ugyancsak teljesen tarthatatlan, hiszen számos olyan viselkedési forma létezik, amely nem jellemző az emberek többségére, de mindenki számára egyértelműen "belefér" a normálisként  elfogadható határok közé (pl. a túlságosan kimódolt, vagy éppen a feltűnően visszahúzódó viselkedés, ami egyéb kórjelző állapotokkal nem jár). Általában talán azt a viselkedést tekinthetjük tudományos szempontból abnormálisnak, ami valakinek saját magára, vagy másokra nézve egyértelműen káros következményekkel jár. Ezzel a meghatározással azonban a homoszexualitás esetében nem nagyon jutunk előbbre, mert minden ellenkező híresztelés ellenére nem bizonyítható, hogy pusztán a homoszexuális viselkedés önmagában káros következményekkel járna az ebben érintett személy, vagy a környezete számára. Azok a tanulmányok, amelyek a homoszexuális emberek körében észlelhető (másodlagos?) pszichológiai problémák vizsgálatára irányulnak - a jezsuita blogban is említésre került egy, mintegy bizonyítékaként a homoszexualitás káros következményeinek - véleményem szerint akkor lennének igazán hasznosak, ha tisztán meg tudnák nevezni és el tudnák különíteni a kiváltó okokat és a következményeket. Ha ugyanis csak azt tudjuk kimutatni, hogy a homoszexuálisok körében bizonyos lelki problémák (depresszió?, karakteropáthia?, stb.) szignifikánsan magasabb arányban fordulnak elő, akkor pont arra a kérdésre nem kapunk választ, hogy mindez minek a következménye: annak-e, hogy ilyen problémák kialakulására hajlamosít a homoszexualitás, vagy annak, hogy éppen a homoszexualitást övező elutasító társadalmi környezet okozza ezeket a bajokat. Nyilván való módon csak akkor lehetne ebben a kérdésben tudományos szempontból is elfogadható állításokat tenni, ha egyértelműen ki lehetne zárni minden olyan zavaró tényezőt, mint amilyen pl. a homoszexualitással szembeni társadalmi ellenállás tudata, amire a mai korban márcsak azért sincs esély, mert még a legelfogadóbb közegben szocializálódó homoszexuális embernek is van tudomása arról, hogy a világ sok más pontján a homoszexuális viselkedés miatt halálbüntetés, de még sokkal több helyen megvetés és társadalmi kirekesztés jár. A korrekt vizsgálódásnak ki kellene terjednie arra is, hogy milyen hatású az egyének személyiségének és mentálhigiénéjének alakulására a megélt és meg nem élt homoszexuális vágy, ezeknek különböző formáira és körülményeire és nagyon precíz tervezéssel, a megfelelő esetszámmal, a mintavétel homogenitásának biztosításával. Egy ilyen kutatás heroikus munkát, nagy nemzetközi együttműködést igényelne, és eredményei csak nagyon rövidtávon lennének felhasználhatóak, mert a folyamatosan változó társadalmi környezet mindig alapvetően új és új helyzeteket, körülményeket produkál. A homoszexualitással kapcsolatos legfontosabb kérdés a pszichológiai síkon pedig lényegében vizsgálhatatlan: minek jobbak hosszú távon az eredményei, ha egy homoszexuális ember az önelfogadásra, vagy a heteroszexuális többségi társadalom elvárásainak való megfelelésre törekszik? A segítséget kérő érintett egyén szempontjából pedig nyilván ez lenne a döntő kérdés, és a hivatalos pszichológiai állásfoglalások ma egyértelműen az önelfogadást preferálják, azonban ezt csak indirekt tudományos (?) állásfoglalások, adatok, eredmények alapján teszik. Azt, hogy az egyén számára mi lenne valójában az előnyösebb - a jelen kérdésfelvetés erejéig a transzcendens vonatkozások figyelmen kívül hagyása esetén - szinte lehetetlen megmondani. Ezt ugyanis csak egy olyan nagy esetszámú, prospektív randomizált vizsgálattal lehetne megállapítani, amely azonban logikailag abszurd (mert a nem lehetséges, hogy az érintett ne tudja, hogy őt most éppen az önelfogadás, vagy a társadalmi elvárásokhoz való igazodás irányába próbálják irányítani), etikailag pedig teljesen elfogadhatatlan (mivel beláthatatlan kockázatokkal járna, ha egy ilyen vizsgálat kedvéért homoszexuális orientációt mutató serdülőket randomizált módon egymással szöges ellentétben álló céloknak megfelelő pszichoterápiának vetnénk alá). Egy ilyen vizsgálat nélkül azonban a kérdést tudományos szempontból kétséget kizáró módon megválaszolni nem lehet. Ha és amennyiben a normalitás kérdésében nem sikerül dűlőre jutni, akkor viszont valóban kérdéses, hogy érdemes-e hozzálátni a megváltoztatható-e a homoszexuális irányultság kérdésköréhez, hiszen pszichológiai értelemben ez csak akkor és annyiban bír bármiféle relevanciával ha és amennyiben bizonyítható, hogy abnormális. Vélhetően ebből a megfontolásból utasítják el a pszichológusok általában ez utóbbi kérdésfelvetést.
Talán nehéz elfogadni, de lehetséges, hogy a társadalomnak tudomásul kell vennie, hogy sem a biológia, sem a pszichológia nem fogja felvállalni a homoszexualitással kapcsolatban az ítélőbírói szerepet, és az emberek kénytelenek lesznek újra elkezdeni egyéb síkon keresni a válaszokat a felmerülő kérdésekre.  

3. Szociológiai sík: elfogadható?- elfogadhatatlan? előnyös?- káros? stb. Itt már nem is kérdezem, hogy láttatok-e már ilyet. Fel sem merül. Ez a sík már kötelezően átpolitizált, ideologizált, moralizált. Szükségszerű ez? Szerintem nem. A szociológia is önálló diszciplína.
Pedig ezen a síkon már sokkal inkább volna keresnivalója azoknak, akik valamilyen komolyabb céllal közelítenek a homoszexualitás kérdéséhez. Persze az is komoly céllal foglalkozik vele, aki saját útját keresi, de most azokra gondolok, akik a személyes érintettségen túl, attól - ha van, és amennyire ez ilyen esetben lehetséges - függetlenül teszik ezt. Ilyen szempontból persze bizonyos mértékig előnyben lehetnének azok, akik sem a maguk személyében, sem a közvetlen rokonaik, ismerőseik révén nincsenek érintve a kérdésben. Ez azonban - azon túl, hogy a homoszexualitás társadalmi jelenléte miatt eleve valószínűtlen, hogy sok ilyen ember legyen - azzal a hátránnyal járna, hogy kivételesen fejlett empatikus képességű emberek kivételével aligha tudnák beleélni magukat az érintettek helyzetébe. Anélkül meg elég nehéz hitelesen szólni a kérdésről. Ezért megítélésem szerint elkerülhetetlen, hogy a legtöbb ember, aki foglalkozik a homoszexualitás kérdéskörével, valamilyen szempontból érintett, és ezzel szinte szükségszerűen együtt járó módon elfogult is. De ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor van esélyünk arra, hogy az önmagunkat is kontrollálva, és mások reakcióit nyitott módon befogadva korrigáljuk saját véleményalkotásunk elfogultságunkból adódó kisiklásait. Kár, hogy ez még azok körében is rendkívül ritka jelenség, akik büszkék intellektuális képességeikre és tényleg fontosnak tartják gondolkodásuk, ismereteik folyamatos fejlesztését.
Mik lehetnek tehát társadalmi, szociológiai síkon az alapvető kérdések a homoszexualitással kapcsolatban? A fenti kérdések (elfogadható?- elfogadhatatlan? előnyös?- káros?) mellett persze vannak alapvetőbb (pl. jelen van? nincs ilyen? milyen arányban?) és sokkal összetettebb kérdések (veszélyes? nem veszélyes? támogatható, tiltandó? vagy legalább is kell-e küzdeni ellene valamilyen szinten és formában?). Magam részéről azzal, hogy jelen van-e a társadalomban a homoszexualitás, illetve, hogy milyen arányban, nem kívánok hosszabban foglalkozni. Egy-két szélsőséges véleménytől eltekintve senki sem kérdőjelezi meg, hogy jelen van, és még az arányát illetően is viszonylag egységes az álláspont (5-10% közötti értékeket szoktak mondani, ami nyilván függ az adatfelvétel módjától is, melyben általában erős heterogenitás mutatkozik, de igazában nagy jelentőséggel a jelen gondolkodás szempontjából ez a különbség nem bír). Az utóbbi kérdésfelvetés (veszélyes? stb.) előtt azonban célszerű az első két tézis-antitézis párt megvizsgálni, mert annak eredményére lehet alapozni a további válaszokat. Mindenhol be lehet iktatni még egy közbülső kérdést: Elfogadható? Közömbös? Elfogadhatatlan? Illetve: Előnyös? Közömbös? Káros? Ha ezekből készítünk egy mátrixot, akkor az így nézne ki:
                      Elfogadható    Közömbös   Elfogadhatatlan
Előnyös               + +               + 0             + -
Közömbös            0 +               0 0              0 -
Káros                 - +                - 0              - -
Értelem szerűen a mátrix bal felső sarkában elhelyezkedők a legelfogadóbbak, a jobb alsó sarkában lévők a legelutasítóbbak, de aligha kétséges, hogy a nagyon sokan a mátrix más pontjaira pozícionálódnak. A kérdések szociológiai megválaszolására elkerülhetetlenül az egyik legkézenfekvőbb mód lenne annak vizsgálata, hogy melyik válasszal hányan azonosulnak egy adott populációban. Az azonban aligha kérdéses, hogy igen nagy különbségek adódnának a válaszok tekintetében pl. Norvégiában és Iránban (az előbbiben a melegek teljes jogú házassága, az utóbbiban halálbüntetése van érvényben), de még egy országon belül is a különböző társadalmi csoportok között. Ezért a többségi elven olyan válaszok aligha születhetnek, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. (Jól bizonyítja ezt a tavalyi kaliforniai népszavazás a melegek házasságával kapcsolatban, mely bizonyos körökben lényegesen nagyobb érzelmi hullámokat kavart, mint a vele egyszerre tartott elnökválasztás.) Ugyancsak erősen polarizálódnának a vélemények a vallási, világnézeti meggyőződéstől függően és ezek a tényezők elfedik a homoszexualitás kérdésének tisztán szociológiai szempontú megközelítését, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről. Véleményem szerint azonban beszélhetünk és beszélnünk is kell. Annak ellenére ugyanis, hogy még saját elemzésében is jól látható módon összecsúsztak az egyes síkok, amennyiben az elfogadhatóság kérdése megjelent a szociológiai és a morális síkon egyaránt, azt gondolom, hogy a több síkon is értelmezhető kérdéseknek is lehet vizsgálni azokat az aspektusait, amelyek kifejezetten valamelyik adott síkon értelmezhetőek.  Jelesül az adott esetben meg kell nézni pl. azt, hogy mit jelent szociológiai értelemben az elfogadhatóság. Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy a társadalom számára nagy általánosságban elfogadható-e valamilyen jelenség, vagy sem. Ez persze megint csak elég nehezen konkretizálható, és ezért még a hagyományos közvélemény-kutatási módszerekkel sem mérhető (a célzatosság és a torzítás kockázata szinte kiszűrhetetlen). De amennyire ezt meg tudom ítélni, még a hazai, többségében homofób társadalmi közhangulat közepette is erre a kérdésre inkább az a válasz, hogy izoláltan társadalmi szempontból a homoszexualitás elfogadható. Erre utal, hogy még olyan neokonzervatív politikus is, aki egyébként hevesen tiltakozik a homoszexuálisok jogainak kiszélesítése (pl. házasságkötés, örökbefogadás joga) ellen, az is gyakran fogalmaz úgy, hogy a hálószobájában mindenki azt csinál, amit akar. Vagy az a tény, hogy egy hazai viszonyok között inkább radikálisnak tartott neokonzervatív publicista is határozottan felvállalja, hogy vannak a baráti körében homoszexuálisok, akiket tisztel, és véleménye szerint a magyar társadalom is elfogadott számos olyan közéleti személyiséget, akikről tudni lehetett homoszexuális irányultságukat.
Ha pedig azt nézzük, hogy az emberek előnyösnek, hátrányosnak, vagy éppen közömbösnek tartják a társadalom szempontjából a homoszexualitást, akkor szintén rendkívül változatos képet találunk. Van ugyan egy viszonylag kicsiny, szélsőséges ítéletekre egyébként is hajlamos csoport, akik ellenséges indulatok közepette a melegek meggazdagodását, egyfajta rejtett, féltitkos szövetkezés, a szabadkőművességhez hasonló tevékenység eredményének tartják, és utalásaikban néha egészen paranoid tartalmak is megjelennek egy nagy, földalatti meleg összeesküvésről. Még azoknak az embereknek a többsége is, akik egyébként egyértelműen a homoszexualitás ellenzőinek tartják magukat, ezeket a véleményeket több-kevesebb kétséggel fogadják. A másik végletet talán azok a szociológiai elemzők jelentik, akik képesek a homoszexualitás előfordulásának (terjedésének?) jelenségét egyértelműen pozitív hatásúnak bemutatni a társadalom szempontjából, mondván: a Föld úgyis túlnépesedik, tehát előnyös, hogy homoszexualitás ez ellen hat. Ez utóbbi álláspont véleményem szerint egy durva csúsztatás miatt tarthatatlan, és ennek nyilvánvalósága miatt cinikus. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a túlnépesedés nem azokban az országokban jelent problémát, amelyekben a homoszexualitás nyílt megjelenésének, felvállalásának, a homoszexuálisok emberi jogaiért folytatott küzdelemnek és adott esetben a homoszexuális fogyasztókra alapozott üzletágak terjedésének lehetősége miatt magának a homoszexualitásnak a társadalmi jelenléte is növekedni látszik.  Sőt ezen országok többségében (ha nem is mindegyikében) a társadalom elöregedése és fogyása már a közeljövőben valóban súlyos társadalmi feszültségek lehetőségével fenyegető probléma és azoknak az országoknak is, amelyekben a lakosságszám fogyása még nem mutatkozik az erősen pozitív migrációs egyenleg miatt (pl. az USA, vagy egyes nyugat-európai országok) az "őslakosság" arányának csökkenése egyre fokozódó társadalmi feszültségek forrása. Ezeknek a negatív hatású társadalmi jelenségeknek a hátterében nyilván több tényező is szerepet játszik, és a homoszexualitás jelenlétének vélt, vagy valós terjedése, valóban erősíti ezeket a negatív hatásokat. Az azonban aligha kétséges, hogy maga a homoszexualitás csak egy csepp a negatív társadalmi jelenségekhez vezető okok tengerében, hiszen ezeket a társadalmi jelenségeket a többségi társadalom produkálja, annak ellenére, hogy kétségtelen módon a többségi társadalom nem érintett a homoszexualitás jelenségében. Elfogadva tehát a "sok kicsi sokra megy" mondás bölcsességét, vallási, világnézeti meggyőződéstől és egyéb kötődésektől, vagy ellenérzésektől függetlenül lehet bizonyos mértékben azonosulni azzal a véleménnyel, amit a katolikus egyházfő úgy fogalmazott meg, hogy a társadalomra (értsd: az európai, észak amerikai, stb. társadalmakra) ugyanúgy veszélyt jelent a homoszexuális propaganda terjedése, mint az esőerdők kiirtása, mert valóban a fenti okfejtés miatt hordoz veszélyeket a homoszexualitás azáltal, hogy a maga kicsiny mértékében hozzájárul a negatív demográfiai tendenciákhoz. Ugyanakkor ha megvizsgáljuk, hogy azokban az országokban, ahol be van tiltva a homoszexualitás, ez a hatás hogyan és miképpen küszöbölődik ki azáltal, hogy még az egyértelműen homoszexuális irányultságú emberek is inkább választják a szexuális vágyaikkal ellentétes heteroszexuális kapcsolatot és a gyermekvállalást, ha nem akarják, hogy megbüntessék, megvessék, esetleg kivégezzék őket, akkor nehéz elképzelni, hogy egy gondolkodó, magát humánusnak, vagy a felebaráti szeretet parancsát elfogadónak tartó ember ezt kívánatosnak és követendőnek érezné. A demográfiai hatásoknál sokkal jobban védhetőnek tűnik a negatív minta hatására való hivatkozás, vagyis az az érv, mely szerint a homoszexualitás bármilyen formában történő megjelenése és megjelenítése egy olyan mintát mutat a gyerekek, serdülők számára, amelyik egyértelműen hatással van lelki és szexuális fejlődésükre (eddig azt hiszem ezzel mindenki egyetért) és ezt természetesen azok, akik bármilyen szempontból ellenzik a homoszexualitást nem tartják elfogadhatónak, sőt egyértelműen károsnak tartják. Ez lényegében az egyik fő ütközési felület a kérdéssel kapcsolatban szembenálló társadalmi csoportok között, hiszen azok, akik viszont egyéb szempontok alapján elfogadhatónak és tolerálandónak tartják a homoszexualitást, éppen azzal érvelnek, hogy pont azért fontos, hogy a fiatalok, sőt a gyermekek is találkozzanak a homoszexualitás jelenségével, hogy toleránsak legyenek. Ezen a fronton ma olyan állóháború alakult ki, amelyben mindkét oldal minden rendelkezésére álló eszközt bevet a saját álláspontjának győzelemre vitele érdekében ahelyett, hogy letisztítva a problémát a konfliktus lényegi elemeire azokra a kérdésekre próbálnának közösen válaszokat találni, amelyek miatt a konfliktus kialakult és eszkalálódott. Különösen megnehezíti a lövészárkok betemetését az a tény, hogy mindkét oldalon erősítést kértek és kaptak a felek olyanoktól, akik egy "kultúrharc" elemének tartják a homoszexualitás kérdéskörét. Ez azonban szintén nem lenne szükségszerű, ha mindkét oldalon rájönnének arra, hogy itt nagyon kiszolgáltatott emberek állnak a hadviselő felek közötti tűzzónában, akiknek eszük ágában sincs hadat viselni senkivel. Konkrétan az érintettek nagy része úgy kerül sokszor mindkét fél részéről össztűz alá, hogy közben mindnki elismeri róluk, hogy ők inkább áldozatai, mint kiváltói a kialakult háborúnak. Ilyenek pl. a másságukat titkoló, esetleg valamilyen okból még házasságban is élő, gyermekeket is nevelő melegek, akiket az egyik oldal azért vet meg, mert nem vállalják fel nyíltan a másságukat, a másik oldal meg azért mert titokban ocsmány bűnöket követnek el. Az egyik oldal a kárhozattal fenyegeti őket, a Biblia saját értelmezésük szerinti állásfoglalásaira hivatkozva, a másik oldal pszichiátriai betegségek egész sorával, a legkülönbözőbb, sokszor azonban kissé kétes értékű tudományos vizsgálatra alapozva. Zajlik mindez úgy, hogy közben mindkét fél elismeri: valójában nem ezeket a szerencsétlen embereket tekinti fő ellenségének, de biztos, ami biztos alapon rájuk is tüzet nyitnak, elvégre a háború, az háború. Véleményem szerint ez a mai kor egyik súlyos,  kétségbe ejtő abszurditása. Visszatérve az alapkérdéshez: szociológiai síkon ki lehet-e mondani, hogy a homoszexualitás általában káros? - hát bizony igencsak nehéz helyzetben vagyunk. Logikailag az tekinthető károsnak, ami képes valamilyen kár okozására. A tapasztalati tényekkel nagyon nehéz alátámasztani, hogy a társadalom számára a homoszexualitás jelensége olyan nagy károkat okozott volna, egyrészt azért, mert azok a társadalmak, amelyekben a homoszexualitás jobban megjelenik (ha úgy tetszik "terjed") jellemzően nem tűnnek rosszabb helyzetben lenni, mint azok, amelyekben be van tiltva, másrészt azoknak a negatív társadalmi jelenségek a hátterében, amelyeket fel szoktak róni a homoszexualitás "terjedésének", nagyon sok más tényező szerepe és jelentősége is fellelhető. Ez utóbbira példa az a már említett ténykérdés, hogy a negatív demográfiai tendenciák hátterében aligha tételezhetjük fel a homoszexualitás egyedüli, vagy akár döntő jelentőségét.
Összességében tehát a szociológiai síkon a homoszexualitás jelensége inkább elfogadhatónak és esetleg bizonyos mértékben károsnak minősíthető.

4. Morális sík: jó?- rossz? helyes?- helytelen? elfogadható?- elfogadhatatlan? stb. Ezekre és a többi hasonló kérdésre nem lehetne tisztán a morális síkon maradva válaszolni? Dehogynem. Csak nehezebb, mintha kisebb-nagyobb csúsztatásokkal behozunk más síkokról egy-két érvet...
Ezt a síkot most élesen és tudatosan elválasztom a később külön pontban tárgyalt morálteológiai síktól. Ez ugyan nem egyszerűsíti a tárgyalást, hiszen a morális kérdések megválaszolása mindig nagyon szorosan összefügg a válaszoló világnézeti álláspontjával. Mégis tény az, hogy a szekularizáció velejárójaként kialakult egy a világnézeti kötődésektől többé-kevésbé elszakadó, függetlenedő moralitás, melyre a politikusok, a média és általában a hétköznapi élet szereplői gyakran hivatkoznak, és némi megszorítással azt is mondhatjuk a világban legáltalánosabban elfogadott jogrendnek és az azt megalapozó római jognak is ez az alapja. Ennek az általános morális megközelítésnek a megalapozottságát tehát nem nagyon lehet vitatni. Ugyanakkor, ha a morális síkot ilyen egyértelműen különválasztjuk a morálteológiától, akkor elég egységesnek mondható az az álláspont, hogy ma már a legtöbb társadalomban morálisan nem ítélhető meg a kérdés. Ezt fejezi ki a már említett, "a hálószobájában mindenki azzal és azt csinál, akivel, és amit akar, ha az érintett felek felnőttek és közös az elhatározásuk" elv, amely ugyan jogi ízű megközelítése a dolognak, de éppen a jogi normák és az általános morális normák közötti kapcsolat miatt ez a társadalmi hozzáállás a többségi társadalom általános morális megítélésére vonatkozóan is informatív. Ugyanakkor az is igaz, hogy az általános morális megközelítés is igen érzékeny azokra az egyedi különbségekre, amelyek az egyes élethelyzetekből adódnak. Az emberek, a Jung által olyan frappánsan leírt általános tulajdonságukból adódóan hajlamosak arra, hogy ítélkezzenek. Ezt megteszik a különböző élethelyzetekben lévő melegekkel kapcsolatban is, azonban az ítéleteik olyan mértékben különbözőek, hogy azok eredője szinte zéró. 
Ezért, ha tényleg csak az egyéb vonatkozásoktól letisztítva, vallási értékrendtől függetlenül, érzelmi és indulati elemektől mentesen vizsgáljuk a kérdést, akkor a homoszexualitást morálisan nem megítélhetőnek lehet minősíteni.

5. Érzelmi sík: szeretem?- gyűlölöm? elviselem?- kiirtanám? stb. Elfogultságaink forrása ez a sík. Bevalljuk, mielőtt megnyilatkozunk? És saját magunknak bevalljuk őszintén? Elfogadható az elfogultságunk? Vagy lehet, hogy meg kellene próbálnunk felülemelkedni ezen, ha más síkokon akarunk mozogni?
Az érzelmi sík vizsgálata egy-egy adott személy esetében nem lehet tudományos kutatás tárgya, azonban a sokaság már alkalmas lehet ennek vizsgálatára. Az embereknek a homoszexualitással kapcsolatos érzelmeik eredője nyilván nagy különbségeket mutat térben és időben mozogva, de egy adott korban és adott populációban elég jól összegezhető. Ma Magyarországon az emberek homoszexualitással kapcsolatos érzelmeinek eredője valószínűleg leginkább az elutasítás, megvetés, bizonyos mértékű undor irányába mutatna, ha korrekt módon összegeznénk. Más kérdés az, hogy ezt ki mennyire vallja be nyilvánosan és saját magának. Az EU tagországaként ma már a felelős pozícióban lévő vezetőnek nem lehet ezeket a negatív érzelmeket nyíltan felvállalnia, mert nyilván valóan olyan kérdésekben bizonyítanák elfogultságukat és előítéleteiket, amelyekben az EU alapokmányai ezt nem engedik (lényegében az egyetemes emberi szabadságjogoknak az EU alapokmányaiban meghatározott értelmezését sértenék vele). Az a tény, hogy erre mégis számos példa van a hazai és sok más ország (első sorban kelet-európai, valamint iszlamista ázsiai és afrikai országok) közéletében is, megítélésem szerint nem bizonyítja ennek szükségszerűségét.
Pusztán tudományelméleti megközelítésből az érzelmi síknak egyértelműen irrelevánsnak kellene lennie.

6. Politikai sík: tolerálandó?- leküzdendő? liberális politikához köthető?- konzervatív politikával is kompatibilis? stb.: Vannak tisztán politológiai válaszok? Felvállalják ezt a témát ma Mo-on politikusok egy-két extra kivételtől eltekintve? Miért nem?
Amint arra korábban már utaltam, a politika nagyon erősen beleártotta magát a témába, és ezt egyik oldalról bármennyire szükségszerűnek és elkerülhetetlennek érezzük, másik oldalon tény, hogy ezzel nagyon megnehezítette a kérdéskör vizsgálatát minden más síkon, amennyiben a homoszexualitással kapcsolatos megnyilatkozások sok helyen egyértelműen politikai minősítést vonnak maguk után. Legalább ugyanilyen szerencsétlen helyzetet teremt az tény, hogy bizonyos politikai kötődéshez szinte kötelezően hozzárendelődnek a homoszexualitással kapcsolatos bizonyos attitűdök. Ezt nagyon durván és sematikusan úgy sommázhatnánk, hogy ma Magyarországon, de egy kicsit a világon mindenhol aki liberális, annak toleránsnak kell lennie a homoszexualitással kapcsolatban, aki konzervatív, annak meg homofóbnak. Annak ellenére, hogy számos ténnyel lehet cáfolni az előbbi (deklaráltan nagyon sematikus!) állítást, összességében mindenki érzi, hogy van benne igazság. Ebből adódóan a homoszexualitás kérdéskörének megközelítése tisztán politika elméleti szempontból is - hasonlóan sajnos más diszciplínákhoz - szinte reménytelen. Próbáljuk meg mégis megvizsgálni az első kérdéskört: tolerálandó vagy leküzdendő a homoszexualitás tisztán politikai szempontból? Az értékelvű politizálással kapcsolatos - alapvetően érthető - szkepszis miatt ma sokak véleménye szerint az egész "gender agenda" motorja első sorban az a nyomás, amit a homoszexuálisok gazdasági erejének növekedése okoz, és a politikai csak ennek a nyomásnak engedelmeskedik, amikor a toleranciát zászlajára tűzi.  Ennek nem mond ellent az a vélemény sem, mely szerint a homoszexualitás mindig ugyanolyan arányban és mértékben volt jelen a társadalomban, mint jelenleg, csak korábban nem látszott annyira, az ugyanis tény, hogy a demokrácia fejlődésével számos más, korábban elnyomott kisebbségi vélemény is felszínre tört és ezek sem tudtak korábban olyan mértékben érvényt szerezni saját érdekeinek, mint amilyen mértékben korábban is jelen voltak a társadalomban (ld. pl. az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését, amelyet ugyan egy nagyon könnyen tévútra vivő analógiának tartok, de korlátozott mértékben használható a csúsztatás veszélye nélkül). Abból azonban, hogy a fenti megközelítés elfogadása esetén azt mondjuk, hogy a politika csupán a hatalmon lévők (és optimális esetben a mögöttük álló többség) érdekeinek engedve biztosítja a homoszexuálisok jogait és háttérbe szorítja azoknak az értékeknek a védelmét, amelyek esetleg ezen jogok érvényesülése ellen hatnának, még nem következik semmi arra vonatkozóan, hogy tisztán politikai síkon vizsgálva a kérdést, hogyan lehet megítélni a homoszexualitás jelenségét. Azt ugyanis, hogy a politikában ma sokkal inkább a hatalmat megszerző többség érdekeinek kiszolgálása történik, mintsem az ő értékeinek védelme, az emberek többsége tudomásul veszi, ezzel lényegében elfogadja. Ha viszont ez így van, akkor ebből logikailag az következik, hogy a politikának tiszteletben kell tartania a homoszexuálisok jogait és érdekeit a többség elvárásainak (érdekeinek érvényesítése) érdekében.
A fenti okfejtés alapján tisztán logikailag egyértelmű, hogy politikai irányvonaltól függetlenül a homoszexulitást egy demokratius társadalomban a politikának tolerálnia kell, és annak bármilyen formában történő üldözése ellentétes a többség érdekeivel és elvárásával.
(Van még egy aspektusa a politikai síkon történő megközelítésnek, amelyre így zárójelek között kitérek, bár első pillantásra nem kapcsolódik szorosan a témához. Megítélésem szerint egy nagyon veszedelmes játszma zajlik a világban a pedofíliával kapcsolatban, melyben a résztvevők egy része szerintem nem is tudja, hogy milyen mögöttes szándékok kiszolgálójává válik. Előrebocsátom: semmilyen szinten nem támogatom azokat a szélsőséges politikai törekvéseket, amelyek a pedofília bármely formában is történő legalizálását célozzák. Maximálisan egyetértek azzal, hogy egy 18 év alatti gyermekkel - de akár lehetne ez a korhatár 20, vagy 21 év is - folytatott szexuális kapcsolat bűncselekmény, melyet akként is kell minősíteni és szankcionálni. A pedofília elleni média-megnyilvánulásokat figyelve azonban egyre-másra az az érzésem, hogy a közhangulatnak egy olyan mesterséges felfokozására törekszik a média, amelynek irracionális következményeivel már évekkel ezelőtt is lehetett találkozni, amikor kiderült, hogy a gyermekek által kezdeményezett feljelentések miatt a szülők - első sorban az USA-ban - már annyi testi kapcsolatot sem mernek kezdeményezni a gyermekeikkel, amennyit korábban a közgondolkodás teljesen természetesnek tekintett, a pszichológiai pedig a gyermek egészséges lelki fejlődéséhez szükségesnek tart. A pszichológusok véleménye szerint a szülők részéről megnyilvánuló gyengédség hiánya hozzájárul az így felnövekvő gyermekek korai, sokszor érzelmileg és intellektuálisan teljességgel megalapozatlan szexualitásához. Ez a jelenség viszont éppen azok malmára hajtja a vizet, akik abban érdekeltek, hogy a felfokozott szexuális vágyak miatt - melyeket másik oldalon a gyermekek felé minden csatornán áramló szexuális tartalmak is fokoznak - a fiatalok ideje korán, lelkileg éretlen állapotban kezdjék meg aktív nemi életüket. Egyre erősebb meggyőződésem, hogy az a liberális sajtó, amelyik egyébként nyíltan a szexuális szabadosság elveit hangoztatja, a szexuális tartalmakkal elárasztja a médiát, ilyen megfontolások alapján vált a pedofília elleni küzdelem "élharcosává". Ha úgy tetszik két legyet ütnek egy csapásra: a pedofília elleni felfokozott hangulatban jól le lehet járatni azt az egyházat, amelynek egy-egy képviselőjéről kiderül, hogy érintett ebben a bűnben, ráadásul a szülők megfélemlítésével vissza lehet szorítani a családon belüli normális gyengédséget és ezzel hozzá lehet járulni a következő generáció szexuális szabadosságának fokozásához. Ráadásul a konzervatív politikai körök - nem látva annak lehetőségét, hogy esetleg egy ilyen játszma kiszolgálóivá válnak - készséggel beállnak a liberális sajtó által kezdeményezett pedofília elleni "íróhadjáratba", esetleg zavartan pislognak az érintett egyházi személyeket, vagy a jobb oldali politikusok lebuktató írások nyomán. Ez utóbbiakkal kapcsolatban persze nincs más lehetőség, mint a ténylegesen elkövetett bűnök beismerése. Azt azonban a konzervatív politikai irányzatok súlyos mulasztásának tartom, hogy nem rántják le a leplet a liberálisok álszent, körmönfont taktikájáról és nem állnak ki határozottan a normális családi kötelékek megerősítésének érdekében.)

7. Jogi sík: egyenjogú?- nem egyenjogú? diszkriminálható?- nem diszkriminálható? Mit szóltok az AB. állásfoglaláshoz? Ritka kivétel, hogy a kérdésnek egy nagyon kis szeletét (regisztrált élettársi kapcsolat) jogi síkon, jogi érvekkel elemezik. Találkoztatok hasonlóval az elmúlt években?
A jogi megközelítés egy (elvben) jogállamban lényeges szempont. A jogállamiság fejletlenségét mutatja, hogy Magyarországon ez még eléggé háttérbe szorul és a csatározások sokkal inkább zajlanak más síkokon. A hétköznapokban a téma - leszámítva az Alkotmánybíróságnak a regisztrált élettársi kapcsolatról szóló döntése körüli vitákat - inkább az erkölcsi, társadalmi, kulturális (?), politikai és egyéb (leggyakrabban a bulvár) aspektusaiban jelenik meg a hazai médiában, ugyanakkor a fejlettebb demokráciákban sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a jogi vonatkozások. Persze az is igaz, hogy nagyon nehéz jogelméleti szempontból korrekt elemzéseket készíteni ott, ahol "dörögnek a fegyverek", ahol azonnal megkapja a maga minősítését bárki, aki egyik, vagy másik oldal számára akár csak kicsit is ellenségesnek érezhető véleményt fogalmaz meg. Mit jelent egyáltalán a homoszexuálisok egyenjogúsága? Természetesen azt, hogy az alapvető emberi jogokat biztosítja-e a társadalom a homoszexuális egyének, és azok valamilyen számú közössége számára. Van ahol az élethez való jogot sem. Sokkal több országban a boldoguláshoz való jogot vonják meg tőlük. (Megítélésem szerint ma még Magyarország leginkább ezek közé tartozik.) A szabad párválasztáshoz való jogot még a fejlettebb demokráciák sem biztosítják egyértelműen. A szólás szabadságát és a gyülekezési jog gyakorlását is számos módon és formában korlátozzák, hol nyíltan, hol csak burkoltan. És akkor még szó sincs arról, hogy milyen garanciális jogokat biztosít a többségi társadalom a homoszexuálisoknak, mint egyfajta kisebbségnek. Ez utóbbival kapcsolatban magam is erős ellenérzéseket tápláltam: miért kellene az államnak még támogatnia is a homoszexuálisokat?! Látva azonban azokat a durva atrocitásokat, amikre képes az agresszív többség, ma már úgy látom, hogy a hatékony jogvédelemre szüksége van a homoszexuális kisebbségnek is. Számomra legalább is úgy tűnik, hogy az alapvető emberi jogok biztosítása Magyarországon még a vezető politikai döntéshozók egy részénél is csak "ímmel-ámmal", egyfajta kényszerből történik, így arra a kérdésre sem biztos, hogy minden hazai vezető politikus igennel válaszolna (persze csak név nélkül!), hogy egyáltalán egyenjogúnak tartja-e homoszexuális embereket a heteroszexuálisokkal, vagy "másodrendűnek". Ez az álláspont azonban több évtizedes visszalépést jelent az emberi jogok szempontjából, hiszen ez az emberi faj egységének megkérdőjelezését jelenti. Abban az esetben tehát, ha elfogadjuk az egyetemes emberi jogok hatályát a homoszexuális emberekre vonatkozóan, akkor jogi szempontból nem kérdőjelezhető meg egyenjogúságuk. Kérdés persze az is, hogy akkor hogyan tartható fenn a homoszexuális emberekkel szemben továbbra is a legtöbb jogállamban fennálló negatív diszkrimináció (a házasság és az örökbefogadás tilalma). Ezekben a konkrét kérdésekben azonban pusztán jogi alapon védhető az az álláspont, hogy nincs szó negatív diszkriminációról, amennyiben a házasság olyan pozitív diszkrimináció (ami jogi szempontból nem aggályos), mely csak a heteroszexuális emberpárokat illeti meg, az örökbefogadás meg olyan, amely csak a házaspárokat. Ezért jogi síkon viszonylag egyszerűen megválaszolhatóak a kérdések:
A homoszexuális embereknek biztosítani kell az egyenjogúságot, de ha a heteroszexuális társkapcsolatok számára pozitív diszkriminációt biztosít a társadalom, az nem aggályos.

8. Teológiai sík: Istennek kedves?- utálatos?, benne volt Isten teremtő akaratában?- vagy csak a Sátán ármánykodása, hogy vannak homoszexuálisok? Láttatok ezzel kapcsolatban olyan vitát, mely indulatok és elfogultság nélkül sorakoztat fel érveket, és ellenérveket. Nem csak egy, vagy két körben. Ha kell akkor tíz válasz, viszontválasz szintjén. Miért nem? 
 
Alapvető kérdés a homoszexualitás teológiai megközelítésnél, hogy lehet-e erről az összes eddig tárgyalt kérdéskörtől függetlenül beszélni, vagy a teológia lényegéből adódóan nem szakítható el bizonyos, vagy akár egyetlen korábban tárgyalt kérdéskörtől sem. Ma már talán megállapítható, hogy azt a kérdést, miszerint lehetséges-e, hogy Isten kedves akarata szerint való a homoszexualitás létezése, vagy ez mint (a) bűn pusztán a bűnbe esés következménye, a kinyilatkoztatásból minden hívő számára egyértelmű módon megválaszolni nem lehet. Azt feltételezni ugyanis, hogy az a több millió kereszt(y)én(y) ember, akik szerint a homoszexuális emberek is lehetnek kedvesek Isten előtt úgy, ahogy vannak, mind hitetlenek és a kárhozat fiai, nagyon szélsőséges álláspont. Tény azonban, hogy vannak ilyen tendenciák is és ez akár újabb egyházszakadásokhoz is vezethet. Ha azonban nem azonosulunk teljes mértékben azoknak az álláspontjával, akik inkább tartják vállalhatónak az újabb egyházszakadást, mint bármiféle közösséget a kérdésben az övéktől eltérő álláspontot képviselő hívekkel, akkor meg kell nézni, hogy milyen egyéb válaszok lehetségesek és akkor már valóban ki kell lépni más síkokra is. 
Elöljáróban egy fogalmi definíciót kell tisztázni annak érdekében, hogy ebben a részben egyértelműen és előítéletektől mentesen lehessen az adott kifejezést használni. Az egyszerűség kedvéért konzervatív teológiai irányzatnak fogom nevezni azt, amelyik a kinyilatkoztatásra hivatkozva egyértelműen és teljes mértékben elutasítja a homoszexualitás minden formáját. Ez a megnevezés ugyan téves asszociációkat szülhet és egyfajta nem szándékolt minősítést hordozhat, azonban ezúton szeretném leszögezni, hogy sem a szó politikai, sem annak bármiféle történelmi minősítő jellegével nem azonosítom a teológiai irányzat megjelölésénél a konzervatív jelzőt. Paradox módon a homoszexualitás kérdésében a protestáns gyülekezetek közül azok, amelyek az előbb leírtak szerint a 'konzervatív teológiai irányzatokhoz' tartoznak, és amelyek a 'sola scriptum' elve alapján fixálták leginkább álláspontjukat, azzal a katolikus egyházzal "kerültek egy platformra", melynek teológiáját egyebekben leginkább éppen a 'sola scriptum' elvének általuk vélt megszegése miatt támadják. Teológiai síkon egyébként éppen a vallási, felekezeti különbségek miatt az egyházak csak a saját tagjaik, híveik számára tudnak válaszokat adni a homoszexualitással kapcsolatos kérdésekre, és ez akkor is így van, ha egy adott egyház képviselői a kinyilatkoztatásra hivatkozva saját álláspontjukat kizárólagos igazságnak tartják. Igaz ugyanakkor az is, hogy a homoszexualitással kapcsolatos "konzervatív" teológiai álláspont interconfessionálissá vált, és a nyugati egyházszakadás eredményeképpen kialakult protestáns felekezetek átstruktúrálódásának irányába mutató hatásokkal jár (ez pl. a legutóbbi Lambeth konferencia alkalmával már annyira konkrét formát öltött, hogy a homoszexualitás kérdéskörében mutatkozó nézeteltérések miatt az anglikán egyházon belül kialakult konzervatív irányzat közeledni kezdett a Vatikánhoz és a katolikus egyház is nyiltan támogatta ezt az irányzatot). A protestáns egyházakban felszínre kerülő belső vitáknál sokkal rejtettebb formában, de a katolikus egyházon belül is mutatkoznak olyan irányzatok, amelyek a kérdéssel kapcsolatos "konzervatív" teológiai megközelítést elemeiben, vagy akár összességében is vitatják. Mégis azt lehet mondani, hogy jelenleg a katolikus egyház katekizésének (amelyet legutóbb első sorban éppen az a Ratzinger bíboros aktualizált, aki jelenleg XVI. Benedek néven pápaként vezeti a katolikus egyházat) a homoszexuálisokra vonatkozó pontjai határozzák meg azt a teológiai irányt, amely a felekezeti határokat átlépve a "konzervatív" álláspontként más keresztény egyházaknál is megjelenik. Ez a homoszexualis hajlamot önmagában nem, de annak minden megnyilvánulását bűnnek tartja. Ez az álláspont, amelyet a "konzervatív" teológiai irányvonal támogatói a kinyilatkoztatással is egyedül összeegyeztethetőnek tartanak, és amely ilyen szélsőségesen meg tudja osztani jelenleg a keresztény közösséget. Azok számára ugyanis, akik nem azonosulnak ezzel a tanítással elfogadhatatlan azt állítani, hogy bár vannak emberek, akik önhibájukon kívül homoszexuális hajlamokkal bírnak, és a tudomány mai állása szerint ebből "ki sem gyógyulhatnak", mivel nem betegek, de mégsem élhetik meg a bennük lévő vágyakat semmilyen formában anélkül, hogy ezzel ne követnének el bűnt, vállalva annak minden következményét. Ennek az ellentmondásnak az élét próbálják elvenni azok, akik azonosulva a "konzervatív" teológiai irányvonallal elkezdik bizonygatni, hogy de mégiscsak betegség a homoszexualitás, egyébként pedig igenis van felelőssége az érintetteknek abban, hogy homoszexuálisokká válnak, illetve azok maradnak (amiben Szent Pálnak a Rómaiakhoz írott levelének vonatkozó részét szokták bizonyítékként felhasználni a pillanatnyi érvrendszer igényei szerint összecsúsztatva az okot és az okozatot), és mindeközben újabb, immáron saját érvrendszerükön belül is kialakuló logikai ellentmondásba kerülnek.  Ennél akkor már sokkal racionálisabb az a megközelítés, mely nem a teológiai álláspont igazolására, alátámasztására törekedve lép át érveiben egy másik síkra, hanem azt úgy akarja erősíteni, hogy egy vele azonos irányba mutató, de látszólag független(íthető) érvrendszert alkalmaz (ilyen volt a Pápának a 2008. karácsonyán a Kúria munkatársai előtt mondott beszédében az esőerdők kiirtására utaló analógiája). Ez a típusú érvelés azonban természetesen nincs semmilyen hatással a "konzervatív" teológiai irányvonal belső ellentmondásait támadó érvekre. Különösen kritikus továbbra is az a kérdés, hogy a KEK szerint tehát Isten teremtő (kedves) akaratából van egyes embereknek homoszexuális hajlama, mivel az az állítás, hogy az nem bűn és annak (hallgatólagos) elfogadása, hogy nem is betegség, erre utalna. Ennek ellenére egy hívő katolikus számára a kérdés megválaszolása a teológiai síkon mégis viszonylag egyszerű és egyértelmű, amennyiben a hivatalos egyházi álláspont is egyértelmű és "kötelező", hiszen az apostoli hitvallás alapján az egyházi tanítóhivatal álláspontját el kell fogadnia. Ezzel azonban nem tudunk egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy általánosságban mi a teológia válasza a homoszexualitással kapcsolatos kérdésekre. (Megjegyzendő: a szélesebb értelemben vett szekularizáció véleményem szerint általánosságban is gyengíti a teológiai álláspontokat. Azzal ugyanis, hogy az egyház nem vesz részt a társadalom irányításában, nem visel felelősséget sem azoknak a társadalmi problémáknak a megoldásáért, amelyekkel kapcsolatban egyébként markáns álláspontokat artikulál. Ezért érheti az a vád, hogy könnyű úgy kialakítani a társadalom kisebb-nagyobb csoportjait érintő kérdésekkel kapcsolatban saját álláspontját, hogy az aztán a követkeményes problémák - legyenek azok az egyének lelki konfliktusai, vagy társadalmi feszültségek - megoldása nem az ő feladata.) 
 
9. Morálteológiai szint: bűn?- nem bűn? felelősek érte?- nem tehetnek róla? lehet olyan, hogy valamire a hajlam nem bűn, de megélni a hajlamot már bűn? Hogy lehet ez? 
 
Az homoszexualitásban érintett hívők számára vélhetően ezek a legfontosabb kérdések, mert mondhat bárki, bármit, érvelhet mindenki minden mellett és ellen úgy, ahogy akar, a lényeg mégis csak az, hogy Isten miként ítél majd felettünk. Az persze természetes, hogy evilági értelmünkkel és földi életünk korlátai között azokból az információkból próbálunk meg válaszokat találni a kérdéseinkre, amelyek tudomásunkra jutnak, ezért igyekszünk minél szélesebb körben tájékozódni mindennel kapcsolatban, amit fontosnak tartunk. De az is igaz, hogy az ember a maga igencsak korlátozott ismeretei és Istenhez mérten összehasonlíthatatlanul szerényebb szellemi képességei miatt nem reménykedhet abban, hogy a megismerés révén mindig minden benne felerülő kérdésre választ kap. Ez az a körülmény, mely miatt az Isten-hívő ember számára elengedhetetlenül szükség van olyan segítségre, amelyet a kinyilatkoztatás és az egyház tud megadni. A kinyilatkoztatás, mely nem szorítható be az emberi logika keretei közé és az egyház, mely a logikai keretek hiányát képes és köteles (hiszen Isten ezért hozta létre és élteti azóta is) pótolni. Ezért nem szorul rá az egyház arra, hogy a mi logikai kereteink között maradjon az embereket érintő kérdések megválaszolása közben, ugyanakkor - miután az egyház is ugyanezen logikai keretek között élő és gondolkodó emberekből áll - természetes, hogy törekszik arra, hogy összhangot (ha úgy tetszik, logikus magyarazátokat) találjon
a felmerülő kérdések megválaszolása során. Annak beismerése természetesen nagyon nehéz, ha olyan válaszokat kénytelen adani az egyház a felmerülő kérdésekre, mely nemcsak hogy nem támasztható alá meggyőző, vagy akárcsak megnyugtató módon az emberi logika szabályszerűségeinek tiszteletben tartása mellett, de kifejezetten ellentétesnek tűnik mindazzal, amit az ember a maga értelmével és logikai rendszerével elfogadhatónak tartana. (Erre talán a legközismertebb példa Jób könyve, amiről Jung azt írja, hogy ebben már nem is az ember és az Isten kapcsolata kerül górcső alá, hanem az Isten belső lényege és - ezt már csak én teszem hozzá - ezen a ponton az ember szükség szerűen el is veszíti a fonalat...). Ez a hosszú bevezető azért volt szükséges, mert a legélesebb támadás a katolikus morálteológia homoszexualitással kapcsolatos álláspontját illetően éppen amiatt van, hogy az emberi logika számára első megközelítésben elfogadhatatlan az a magyarázat, hogy a hajlam önmagában még nem, de annak bármiféle megélése már bűn. (Ennek az emberi logika szintjén mutatkozó ellentmondásosságát hosszan lehetne ecsetelni, de ettől most eltekintek, mert a "józan paraszti ész" logikájával is kimondható, hogy ez nonszens.) Mégis az én álláspontom szerint vannak olyan logikus érvek, melyek még az emberi értelem számára is érthetővé és "emészthetővé" tudják tenni ezt az egyházi álláspontot, igaz nem az anyagi világ érzékszerveinkkel, vagy mérőeszközeinkkel megtapasztalható, materiális megnyilvánulásaira, vagy a "laikus" tudományok ismeretanyagára és paradigmáira alpozottan. Ez az érvrendszer pedig a következő. A Korinthusiaknak írott első levélben Szent Pál kezünkbe adja ennek a problémának a megoldásához a kulcsot, amikor azt mondja: "Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok." Ez ugyanis a homoszexuálisok számára - értelmezésem szerint - azt jelenti, hogy abban az esetben is, ha elfogadjuk, hogy a homoszexuális vágy létezése valóban olyan dolog, amire nincs ráhatása az érintett egyénnek (ezért is nem tekinthető önmagában bűnnek), annak bármilyen formában történő megélése már igenis olyan cselekedet, amelyre van ráhatása az egyénnek és Isten ad is elegendő erőt ahhoz, hogy az egyén meg tudjon állni ebben a kísértésben. (A kísértések létének és okának kérdése persze önmagában is olyan témakör, melyről igen hosszan lehet és kell is elmélkedni ahhoz, hogy az ember megértse azok szükségszerűségét, sőt azt is, hogy miért kell örülni a kísértésnek.) Kétségtelen tény, hogy az érintett emberek számára ez olyan magyarázat, mely ugyanolyan nehezen fogadható el, mint bármi másnak az elvesztése, amit emberi értelmünkkel fontosnak tartunk, és amelyekre érzelmeinkkel vágyakozunk. Ha azonban most ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyjuk - ugyanúgy, mint ahogy azt korábban a homoszexualitással szemben megmutatkozó ellenséges érzelmek esetében is tettük - akkor pusztán logikai és tudományos szempontból a kérdésünk egyértelműen megválaszolható:
Igen, lehet olyan, hogy valamire a hajlam nem bűn, de megélni a hajlamot már bűn, mert ez utóbbinak az elkerüléséhez Isten a kinyilatkoztatás alapján megadja szükséges erőt annak, aki hisz benne, és ezt őszintén kéri tőle.
 

Ezzel a különböző síkokon folytatott vizsgálódás le is zárható. Összességében megállapítható, hogy sem nem szükséges, sem nem célszerű az egyes síkok összemosása, különösen kerülendőek azok a csúsztatások, melyek akár egyik, akár másik álláspont alátámasztása érdekében a maguk logikai környezetéből és összefüggés rendszeréből kiragadva hoznak be állításokat és érveket a vitába. Ha a hívő ember Isten üzenetére nyitott szívvel halad végig a most felvázolt gondolatmeneten, akkor logikailag megalapozott, intellektuálisan elfogadható válaszokat kaphat. Ezek sem az egyik, sem a másik irányba elkötelezett, vagy különösen elfogult, elvakult emberek számára nem fognak érzelmileg elfogadható és indulatokat megregulázó válaszokat jelenteni, de ez nem is volt cél, mivel az érzelmein és az indulatain mindenkinek magának kell uralkodnia, saját magának kell gondoskodnia arról, hogy az értelme, tudata, szelleme uralkodjon az érzelmei és az indulatai felett.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kaleidoscope.blog.hu/api/trackback/id/tr9893269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

I. P. S. 2009.08.20. 18:36:36

Ha már a másik helyen válaszolgattam, felelek itt is... Nagyon szép elmélkedés amúgy.

"Tudomány-elméleti kérdés, hogy ebben az esetben használhatóak-e egyáltalán biológiai jellegű érvek bármilyen komplex érvrendszerben."

Tudományosan bebizonyított igazság, hogy az ember békétlen, hajlamos a haragtartásra és a diktatórikus szervezkedésre. Ennek ellenére az emberek mégis megtanultak békében élni. A tudomány nem ad mindenre közvetlenül pontos választ. Biológiai érveket kizárólag azért használnak ebben a vitában, mert elterjedt vélemény szerint a homoszexualitás nem természetes. De, ha már erről van szó, rá lehet mutatni, hogy természetes. Persze a gyilkosság is természetes, tehát eleve ostoba volt a kérdésfeltevés, de még ez az ostoba kérdés is meghazudtolja önmagát. Jellemzően azok használják a "természetes" szót, akik keveset tudnak a természetről.

Persze a melegek gyakran beszélnek arról, hogy ez a dolog örökletes is, de ez nem végső érv (a gyilkos hajlam is örökletes), csak azt a másik igen ostoba kritikát hazudtolja meg, hogy ez valamiféle eltévelyedés eredménye, romlott perverzió. (Romlott: tehát eredetileg jó volt.) Egy példa:

"A nagyon korrektnek tűnő kutatásban az ikervizsgálatok egyértelműen nagyobb coincidenciát mutattak a homoszexuálisok ikertestvéreinél, ugyanakkor egyértelműen kizárták az egygénes öröklés lehetőségét."

Na tessék, itt is vagyunk. A gének, mint azt a biológusok sejtik, fehérjéket kódolnak. Egy fehérje alapvetően elég bonyolult anyag, de csak egy anyag. Ahogy a sóbevitel nem tesz meleggé, ugyanúgy egy fehérje (az azt kódoló gén) léte vagy nemléte sem tehet azzá. Az ember annál sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ma még nem értjük teljes egészében ezeket a gén-tudat összefüggéseket (kevésbé szépen, de pontosabban kifejezve: fingunk sincs róluk), de egyelőre úgy tűnik, van valami az emberben, ami képessé tesz a homoszexualitásra. És ez a valami makacsul nem akar kihalni, annak ellenére sem, hogy a melegek kevésbé hajlamosak átörökíteni a génjeiket. Tehát sokkal jobban bele van tagozódva az élőlényekbe, semmint hogy ki lehetne irtani valamilyen egyszerű módon. A homoszexualitás jelen van évmilliók óta, és még jó darabig jelen is lesz, ezért kell békét kötni vele.

"Szükségszerűen ez az egyik olyan sík, amelyiken a legádázabb háború folyik a kérdésben. Egyrészt azért, mert a pszichológusok "kiásták a csatabárdot" azzal, hogy levették a betegségek listájáról a homoszexualitást, és ezzel a már akkor is régebb óta tartó tudományos vitát (ki-? vissza-?)vitték a saját tudományuk határain túlra"

Khm. A pszichiáterek vették le, azért, mert már kínos volt, hogy a pszichológusok kiröhögték őket. Nem nagy tévedés, csak mintha összetévesztenéd a húgodat a nővéreddel. Azért a pszichológusok hepciásak érte.


"a brazil pszichiátriai társaság állásfoglalását, mely szerint kizárás terhe mellett nem nyújthat egyetlen tagjuk sem segítséget a katolikus egyháznak abban, hogy kiszűrjék a homoszexuális irányultságú embereket az egyházi szolgálatra jelentkezők közül"

Ez inkább egy szakmai probléma, a brazil orvosok hajlamosak voltak minden lelki betegséget elfojtott homoszexualitással magyarázni, amit persze sokan komolyan vettek, így a szakma önmagát tette nevetségessé.

I. P. S. 2009.08.20. 21:09:41

"De amennyire ezt meg tudom ítélni, még a hazai, többségében homofób társadalmi közhangulat közepette is erre a kérdésre inkább az a válasz, hogy izoláltan társadalmi szempontból a homoszexualitás elfogadható."

Ez igaz, de nem mérvadó. Izoláltan az ember akármit elfogadna, a bűnözést is, a gettók létezését, a háborúkat, csak ne az ő világában történjenek. A homoszexualitás azonban nem akar és nem tud teljesen izolált lenni. Egyszerűen az egyén szabadságát sérti az, ha természetes késztetéseiről valamiféle izoláció kedvéért le kell mondania. (Ez alatt nem azt értem, hogy normális dolog az utcán szexelni, mert az nyilvánvalóan közerkölcsöt sért. De manapság normális dolog kéz a kézben sétálni az utcán.)

I. P. S. 2009.08.20. 21:19:07

"Elfogadva tehát a "sok kicsi sokra megy" mondás bölcsességét, vallási, világnézeti meggyőződéstől és egyéb kötődésektől, vagy ellenérzésektől függetlenül lehet bizonyos mértékben azonosulni azzal a véleménnyel, amit a katolikus egyházfő úgy fogalmazott meg, hogy a társadalomra (értsd: az európai, észak amerikai, stb. társadalmakra) ugyanúgy veszélyt jelent a homoszexuális propaganda terjedése, mint az esőerdők kiirtása, mert valóban a fenti okfejtés miatt hordoz veszélyeket a homoszexualitás azáltal, hogy a maga kicsiny mértékében hozzájárul a negatív demográfiai tendenciákhoz. "

A pápa ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy mostantól minden fiatal katolikus nőnek kötelessége minden két évben gyermeket szülnie, hogy így járuljon hozzá a kereszténység demográfiai sikeréhez.

A melegek évszázadok óta házaséletre köteleződtek, ahol természetesen gyermekeket is nemzettek, mert nem lehetett felvállalniuk eltérő szexuális orientációjukat. Ez azt jelenti, hogy a melegek termékenysége a múltban hozzáadódott a heteroszexuális termékenységhez. Ez azonban akkor is egy kényszer hatására történt így. Ha a melegek termékenysége most vagy ezután már nem adódik hozzá az utódszületésekhez, az nem jelent mást, csak a dolgok visszarendeződését a normális kerékvágásba.

Egy viruló, egészséges társadalomban ez a hatás nem lenne túl számottevő, de mivel nyugaton már a heteroszexuálisok sem hajlandóak gyereket vállalni, most fontos. Ennek ellenére ezzel érvelni etikátlan.

I. P. S. 2009.08.20. 21:28:26

Még az előbbihez visszatérve: a homoszexuálisok elnyomása egyértelműen hozzájárul a bűnözés növekedéséhez. A hatás egyszerű: a homofóbia gyűlöletre és egyéb társadalomellenes érzésekre hajlamosít, a megtámadottak a gyakori támadások hatására hajlamosabbak lesznek a paranoiára és az eltúlzott negatív reakciókra. Ha beházasodnak egy heteroszexuális családba, és gyermeket vállalnak, akkor ezeket a személyiségjellemzőiket tanulás útján átveszi a gyermekük is. Ha gyermektelenek maradnak, akkor is sorozatos konfliktusban állnak majd a heteroszexuális szülőkkel, azokat gyűlöletre nevelik, ezt a gyűlöletet fogják tőlük eltanulni gyermekeik. Azon gyermekek pedig, akik kirekesztő, embertelen gondolatkörben nőttek fel, mint például a gyűlölködés, a fóbiák, a rasszizmus, kismértékben ugyan, de hajlamosabbak lesznek társadalomellenes tettek elkövetésére is, mint a bűnözés.

A sok kicsi sokra megy elve alapján a pápának azonnali hatállyal fel kellene szólítania minden keresztény embert, hogy legyenek nagyon-nagyon toleránsak a melegekkel szemben. Akkor is, ha azok hitetlenek vagy promiszkuitásban élnek.

I. P. S. 2009.08.20. 21:36:42

"A demográfiai hatásoknál sokkal jobban védhetőnek tűnik a negatív minta hatására való hivatkozás, vagyis az az érv, mely szerint a homoszexualitás bármilyen formában történő megjelenése és megjelenítése egy olyan mintát mutat a gyerekek, serdülők számára, amelyik egyértelműen hatással van lelki és szexuális fejlődésükre (eddig azt hiszem ezzel mindenki egyetért) és ezt természetesen azok, akik bármilyen szempontból ellenzik a homoszexualitást nem tartják elfogadhatónak, sőt egyértelműen károsnak tartják. "

Azért van hatással, mert abban az eszmerendszerben, amit a keresztény egyház kialakított, a homoszexualitás nem értelmezhető, ahogy semmilyen szexualitás sem. A homoszexualitás egy ellenpélda, ami megdönti az egész gondolatrendszert, de ezért nem a homoszexualitás a felelős, hanem egy rosszul felépített gondolatkör.

I. P. S. 2009.08.21. 02:36:54

"Előrebocsátom: semmilyen szinten nem támogatom azokat a szélsőséges politikai törekvéseket, amelyek a pedofília bármely formában is történő legalizálását célozzák. Maximálisan egyetértek azzal, hogy egy 18 év alatti gyermekkel - de akár lehetne ez a korhatár 20, vagy 21 év is - folytatott szexuális kapcsolat bűncselekmény, melyet akként is kell minősíteni és szankcionálni."

Nos, én pedig semmilyen szinten nem támogatom azokat a törekvéseket, hogy a végletekig leegyszerűsítsünk egy bonyolult jelenségkört.

Nem vagyok a kérdés szakértője. Nem tudom, hogy honnan ered ez a 18 év, és miért pont 18 év, mikor biológiailag, idegélettanilag ez nem egy kitüntetett életkor. Ugyanakkor régen az emberek többsége akkor kezdte meg a szexuális életét, amikor alkalmas volt neki, illetve amikor férjhez adták, de ez sem volt konkrét életkorhoz kötve, inkább az általános érettséget vették figyelembe, amikor azt mondták, eladósorba került a lány. A merev törvényi tiltás káros, egyrészt azon kevesek számára, akik (ritka kivételként) már korábban is érettnek mondhatók, illetve azon kisebbségnek számító, de viszonylag sok fiatal számára, aki 18 éves korában sem mondható igazán érettnek.

Miért lenne káros a tiltás? Azért, mert a szexualitás, akárcsak a társadalmi nem, részben tanult jelenség. Ez azt jelenti, hogy az érési folyamat szerves része a gyakorlás és tökéletesedés.

Azok, akik valamilyen (például jogi) korlát miatt túl sokáig várnak a szüzesség elvesztésére, általában sokat fantáziálnak róla. Közben az első élmény gyakran elég kezdetlegesnek bizonyul, ami kiáltó ellentétben áll a nagy elvárásokkal. Ez természetesen csalódást okoz, ami kisebb-nagyobb mértékben mindig visszaveti az embert az érési folyamatban, szégyenérzetet okoz, ami megnehezíti a további próbálkozásokat.

Közben viszont azok, akiknek nem volt egy ilyen teljesen felesleges várakozási szakasz beiktatva, nem idegeskedtek sokat, nem tudnak akkorát csalódni, és érési folyamatuk folytatódhat.

A szexualitás sokkal bonyolultabb jelenség annál, semhogy a szót, "megrontás", igazán értelmezni lehessen. A megrontást mindig valamiféle erőszaknak értelmezzük, holott lehet-e erőszakot tenni azon, aki valójában szeretne részt venni, csak nem úgy, ahogyan a másik képzeli? Az inkább egy borzasztó szerencsétlen kimenetelű kommunikációs probléma, az okok szintjén. Csakhogy a megrontás demagóg elutasítása, törvényi tiltása, börtönnel való fenyegetése nem segít ezen. Érett felnőtteket akarunk nevelni? Akkor adjunk nekik lehetőséget arra, hogy tanuljanak. A tudat, hogy ezért börtönbe csukhatnak, pellengérre állíthatnak, egy életre elvehetik az erkölcsi tisztaságodat, na ez minden, csak nem bátorító.

I. P. S. 2009.08.21. 02:46:13

Az előbbihez visszatérve: pedofília alatt orvosilag a prepubertáskori gyermekek iránt érzett nemi vágyat értik. Azaz az olyan korú gyermekekét, akiknek még nem indultak be a nemi hormonjaik és testük nem alakult át jellegzetes módon. Ez azt jelenti, hogy egy koraérett 14 éves lány már nem érdekli a pedofilokat, annál inkább viszont minden egészséges férfiembert.

Természetesen a pedofília fogalma nagyon zavaros. Pszichiáterek találták ki, ami tudományosan eleve gyanússá teszi, és a neten most körbenézve legalább hatféle értelmezését találtam meg. Ez, amit én leírtam, az első és tudományosan állítólag leginkább megalapozott. Mivel úgy látom, szeretsz képben lenni, azt javaslom, ne használd az elterjedt módon a szót, az ugyanis teljes tévedés. Nem minden 18 éven alulival történő szexuális kapcsolat számít pedofíliának. Bár a köznyelvben sokszor annak nevezik.

I. P. S. 2009.08.21. 03:05:35

"Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok."

Mindig elcsodálkozom azon, hogy az egyház milyen kiforrott érvrendszert alkalmaz. Ez, amit Pálnak tulajdonítanak, egy megtámadhatatlan érvelés. Hiszen ha az ember gyenge, akkor saját hibájából volt az, mert rossz keresztény volt, ha viszont erős, akkor azzal a szöveg igazát bizonyítja.

A tapasztalatok szerint viszont az ezzel a problémával birkózó emberek többsége nem kapott elég erőt ahhoz, hogy megküzdjön vele, egy jelentős kisebbségük pedig teljesen belebetegszik. Elgondolkodtató... hogy ez a próbatétel miféle szuperembereknek adatott, hiszen szinte senki sem képes teljesíteni.

Szokott-e Isten más hasonló teljesíthetetlen próbatételeket is adni? Vagy a homoszexualitás valamilyen szempontból kitüntetett az isteni tanításban? Nehéz elhinni.

I. P. S. 2009.08.21. 03:11:34

Alapvetően azért nehéz elhinni, hogy a homoszexualitás egy kitüntetett próbatétel lenne, mert a kereszténység teljes története során, a Biblia leírásától kezdve XVI. Benedekig alig foglalkozott vele. Pedig ez teológiailag is egy érdekes kuriózum lett volna, egy olyan kísértés-típus, ami csak az emberek egy részét érinti, viszont rendkívül nehéz. Ellenben most, amikor a melegek elkezdtek haladni az egyenjogúság felé, hirtelen főbűnné vált volna? Nem.

Az sem lehet igaz, hogy a homoszexualitás más perverziókkal együtt számít bűnnek, hiszen a fétiseket igen régóta ismeri és viszonylag megbocsátóan kezeli a teológia.

I. P. S. 2009.08.21. 03:20:21

@I. P. S.: Visszatérve az előzőhöz: a pedofília kérdését látszólag megoldja a beleegyezési korhatár. Ez azonban igen szubjektív, hiszen egy jellemzően két fél között történt beleegyezést nehéz csalhatatlanul bizonyítani. Egyes elhíresült esetekben a gyerekek személyes bosszúra használták fel a megrontás vádját. Általában ezek az esetek megoldhatók, hiszen elég nyilvánvaló jelei vannak annak, mind testileg, mind fizikailag, ha valakin erőszakot tettek, úgy képzelem, ezek hiányában a vádlottat felmentik. Ami persze sokszor úgy csapódik le a közvéleményben, hogy "megúszta".

De maga ez a jogi kérdéskör már sokkal jobban megközelíti a pedofília tudományosan pontos szabályozását, mint a 18-20 év alatti szexuális kapcsolatok gyökeres tiltása.

I. P. S. 2009.08.21. 03:23:47

"Ezek sem az egyik, sem a másik irányba elkötelezett, vagy különösen elfogult, elvakult emberek számára nem fognak érzelmileg elfogadható és indulatokat megregulázó válaszokat jelenteni, de ez nem is volt cél, mivel az érzelmein és az indulatain mindenkinek magának kell uralkodnia, saját magának kell gondoskodnia arról, hogy az értelme, tudata, szelleme uralkodjon az érzelmei és az indulatai felett."

Pilátus pedig mondotta volt: "mosom kezeimet".

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2009.10.26. 19:34:46

@I. P. S.: Köszi a tartalmas válaszokért. Nem sokára meglepő gondolatokat fogok elővezetni a blogomban :)

saintlouisdefrance 2010.06.14. 22:49:15

visszaolvastam a postot.

teljesen értelmetlen dolog korlátolt és tudálékos vélemények miatt kínoznod magad. nyilván többet tudsz erről az egészről és többet is gondolkodtál rajta. ha őszinte vagy magaddal és nem tudod máshogy gondolni, akkor mit érdekelnek ők? nem az ő életük, nem az ő lelkük.

gondolj bele, hogy '"közösségünk" tagjai és tanítói száz éve mennyit kínozták azokat a nőket, akik a hagyományos női szerepet hátrahagyva érvényesülni akartak. gondolj arra, kétszáz éve mennyit szidták azokat, akik nem tapsoltak az "Isten kegyelméből való" politikai rendszereket. és ma hogyan vélekedünk az akkori "helyes" álláspontokról?

ma hebegve-habogva szégyenkezve valljuk be milyen hülyék voltak elődeink, hogy milyen feleslegesek voltak ezek a konfliktusok és hogy mennyit veszítettünk miattuk.

valamikor a melegekért is meglesz az a bocsánatkérés, vagy ez, vagy az Egyházunkat hülyék vezetik. ne kínozd magad azért, mert mások hülyék, vagy mert lassúak. az élet rövid.

kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2010.06.15. 10:02:19

@saintlouisdefrance: lehet, hogy értelmetlen dolog kínoznom magam, de talán mégsem. Egyrészt ebben a mai "szép" magyar valóságban élve nem tartom szükségtelennek kifejteni az én álláspontomat, másrészt lehet, hogy ezzel esetleg segítek egy-két embernek, akiket hasonló kérdések foglalkoztatnak. Lehet, hogy igazad van abban, hogy ez most kicsit Don Quijote harcnak tűnik, de azt sem tartom szerencsésnek, ha egyszerűen csak lehülyézzük Egyházunk vezetőit, s közben nem mondjuk ki, hogy mit is kellene másként látniuk, csinálniuk. Nem azért, mert azt lehetne remélni, hogy ettől ők most azonnal megváltoznának, hanem első sorban azokért, akik utánuk és utánunk jönnek.

saintlouisdefrance 2010.06.15. 21:18:04

@kaleidoscope: kétségtelenül hasznos amit csinálsz, különösen hogy higgadt hangon és az Egyházon belülről teszed.

csak azt akartam mondani, hogy szerintem nem érdemes külön emiatt boldogtalannak lenned. elég nehéz lehet egyénileg is, az "ügy" miatt érzett fájdalommal együtt pedig különösen súlyos teher lehet. szóval csak akkor csináld, ha Neked tényleg jobb így.

nem akartam lehülyézni a hierarchia tagjait (az erős szavak csak azért voltak, mert mielőtt a jezsuita blogon keresztül idetévedtem volna, épp Walter Mixa volt augsburgi püspökkel kapcsolatos fejleményekről olvastam egy cikket).

mondandóm lényege az volt, hogy biztos vagyok abban, hogy idővel ki fog egyezni az Egyház azzal a ténnyel, hogy a melegek is a társadalom részei és bocsánatot fog kéni az okozott sérelmek miatt (az hogy más esetben az Egyházunkat hülyék vezetik, csak egy elhibázott retorikai fordulat volt.)