A Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján mostanában megjelent a gender kérdésről egy írás, Balogh Évának egy lelkigondozói szolgálat által szervezett konferencián elhangzott előadását ismerteti. Megdöbbentő, hogy milyen üzenetek és attitűdök zúdulnak ebből az olvasóra. Az írás elején figyelemre méltó, hogy Gyulai Pálnak egy olyan hím soviniszta írását idézi, amely már a XIX század közepén is avíttnak számított, mégis így értékeli azt: ”Ha túltesszük magunkat az első felháborodáson, amely elkap bennünket, amikor e sorokat olvassuk, akkor be kell látnunk, hogy a szövegnek néhány gondolata még ma is ismerős.” De valójában nem azt látja be az írás szerzője, hogy Gyulai néhány gondolata „ma is ismerős”, hanem lényegében azonosul azzal az általa közhelynek nevezett állítással, hogy nők és férfiak között „egyenrangúság van, nem egyenjogúság”. Ebből a valójában meglehetősen értelmetlen, logikai önellentmondást tartalmazó állításból kiindulva elfogadhatónak tart minden olyan előítéletet és sztereotípiát, melyeket a „nemek hagyományos szerepeiéként” szoktak beállítani, a hamis teológiai és tradicionalista magyarázatokra hivatkozva az emberek közötti jogegyenlőséget előszeretettel megkérdőjelező ideológusok.
Ezután a gender mainstreaming szokásos képmutató, megbocsátó értékelése következik (van benne „sok pozitív” kezdeményezés, stb.), majd jönnek a csúsztatásokkal és egyértelműen hamis állításokkal fűszerezett, „alátámasztott” bírálatok. A homoszexualitással kapcsolatban az első hazugság: „
E hajlamra a pszichológusok jelentős szárnyával együtt úgy tekintünk, hogy ez nem genetikus adottság, hanem fejlődési, szocializációs rendellenesség.” Azt persze nem lehet tudni, hogy a szerző pontosan mit is ért a pszichológusok jelentős szárnya alatt, de ha ezzel a képzavarral arra akart utalni, hogy a pszichológusok többsége „
fejlődési, szocializációs rendellenességnek” tartja a homoszexualitást, akkor ez de facto hazugság, mivel pont az ellenkezője az igaz: a pszichológusok döntő többsége nem tartja rendellenességnek. Ezután jön a legdurvább hazugság és csúsztatás: „Ezt igazolja, hogy néhány évtizede eredményesen gyógyítják is ezt az állapotot számos országban, sőt hazánkban is (bár a gyógyítási rendszerek kiépítettsége nem elegendő).” Hihetetlen! 2011-ben ezt a hazugságot egy Jézus Krisztus nevében összegyűlt közösségben, magát kereszténynek mondó ember képes megengedni magának?! Döbbenetes. Nyilván pontosan tudja, hogy nem igaz, amit állít. Nyilván pontosan tudja, hogy az „ex gay” mozgalmak fő ideológusainak, a homoszexualitás „gyógyíthatóságát” hazudó sarlatánoknak, hogyan kellett 2007-ben szégyen szemre ország-világ előtt
bocsánatot kérniük azoktól, akiket becsaptak, megnyomorítottak, egész életükre tönkre tettek hazug és tudománytalan „gyógyításukkal”, amikor napnál világosabbá vált, hogy az általuk „kezelt” homoszexuálisok nem váltak heteroszexuálisokká, viszont többen öngyilkosok lettek, vagy egész életükre lélekben sérült, esetleg súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő emberekké váltak. Ha nem tudja, az is baj, hiszen vállalta, hogy beszél a témáról és a felkészületlenség is súlyos hiba, de nem is tűnik valószínűnek, hogy soha ne hallott volna minderről. Ha viszont tudva és akarva félrevezeti azokat, akik lelkészként és lelkigondozóként fognak vezetni másokat, az nagyon súlyos bűn. Hiába is próbál takarózni XVI. Benedek pápa és Tomka Ferenc plébános írásaival (ékesen bizonyítva azt az új „ökumenizmust”, melyben a homofób indíttatású katekizmus a felekezetek között átívelő összekötő kapocs, amint erről a jelen blog egy
korábbi írásában már volt szó), ezek aligha adnak felmentést annak felelőssége alól, hogy pont azokat vezetett félre, állított rá a homofób indíttatású katekizmus irányára, vagy erősített meg őket ebben, akiknek esélyük lenne megváltoztatni a hívek széles tömegeinek szemléletét, formálni és alakítani a következők generációk hozzáállását. Nem várható el természetesen senkitől, hogy saját egzisztenciális érdekeit figyelmen kívül hagyva a hivatalos egyházi állásponttal szembemenjen, ha az egyház a kenyéradója és nem is tudna hirtelen mihez kezdeni, ha a hivatalos egyházi állásponttal szembenálló vélemények miatt kirúgnák egyházi állásából. Azt azonban meg tudja tenni mindenki, hogy nyilvánvaló hazugságokat ne mondjon egy ilyen fontos kérdéssel kapcsolatban, esetleg felvillantsa az ellentétes álláspontot képviselők véleményét is, megadja a lehetőséget a hallgatóságának, hogy tájékozódjon és Istentől kérje el a megértés kegyelmét.
Nagyon szomorú, hogy 2011. végén itt tart a Magyar Evangélikus Egyház.