Az elmúlt hetekben többször foglalkoztunk a Vatikán által kezdeményezett világméretű felméréssel, legutóbb pár napja jeleztük, hogy december 8-ig még kitölthető a kérdőív. Amint korábban már szintén jeleztük, az egyes nemzeti püspöki konferenciák gyakorlata eltérő a tekintetben, hogy a kérdőívet minden hívő számára kitölthetővé tették-e, kérve a hívek minél nagyobb aktivitását és részvételét a felmérésben, vagy sem. Írtuk már, hogy pl. Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciája októberben azonnal feltette az internetre a kérdéssort, amint megkapta azt a Vatikánból, és később hasonló döntést hozott a belga és a kanadai püspöki konferencia is. Az USA Katolikus Püspöki Konferenciája dodonai döntése alapján minden püspök maga dönthetett arról, hogy milyen formában kívánja összegyűjteni a hívek válaszait, ezért voltak olyanok, ahol ugyanúgy feltették a kérdéssort az internetre, mint az előbb említett országokban (Archdiocese of Baltimore, Diocese of Davenport, Diocese of Des Moines, Archdiocese of Dubuque, Archdiocese of Philadelphia), míg a többi püspökség és érsekség Amerikában sem volt igazán kíváncsi a hívek véleményére.
Írországban is úgy döntöttek a püspökök, hogy nem hozzák nyilvánosságra a kérdőívet, amit azonban ott elég kritikusan fogadtak a katolikus hívek, és ebben biztos szerepe lehetett annak, hogy közelebbről látták az angliai és walesi példát. Az Irish Times hasábjain Brendan Butler, a „Mi vagyunk az Egyház” mozgalom ír képviselője november 26-án részletesen elemezte, hogy vajon miért vonakodnak az ír püspökök begyűjteni a hívek válaszait a kérdőívre, ugyanúgy, ahogy ezt mi is megtettük a Magyar Püspökkari Konferencia gyakorlatával kapcsolatban a Kaleidoscope blogon. Az ír püspökkari gyakorlat kísértetiesen hasonlít a magyarra, mert bár a vatikáni közlemény egyértelműen úgy szól, hogy olyan széles körben kell elvégezni a felmérést a hívek között, amilyen széles körben csak lehet, ennek ellenére Írországban is csak egyetlen dublini weboldalon jelent meg a kérdőív, ott sem kitölthető, csak másolható formában, és a válaszokat egy email címre kérték. Ugyanakkor ott sem hirdették ki egyetlen vasárnapi misén sem, hogy várnák a hívek válaszait, ahogy nálunk sem.
A különbség azonban mégsem elhanyagolható, mivel ott pár nappal később az Ír Katolikus Papok Egyesületének honlapján jelentették meg, és tették kitölthetővé a kérdőívet (ugyanolyan formában, ahogy ezt korábban már mi is tettük, lehetővé téve az elektronikus kérdőíven a szabad szöveges válaszokat), és ebből adódóan vélhetően sokkal többen fognak válaszolni az ír katolikus hívek közül, mint ahogy ez nálunk remélhető. Ott tehát a katolikus papok létrehoztak egy olyan egyesületet, amely független a püspökkari konferenciától, saját elhatározásukból publikálták és kitölthetővé tették a kérdőívet, aminek a katolikus hívek ott is nagyon örültek, mint ahogy a hozzánk eddig megérkezett válaszokban is azt írták sokan, hogy nagyon örülnek, hogy végre kíváncsi a Vatikán a laikus hívek véleményére. (Igaz, vannak, akik ez utóbbit is vitatják, így pl. Peter Jesserer Smith, az amerikai National Catholic Register újságírója, aki szerint „A vatikáni felmérés adatok és nem vélemények összegyűjtésére irányul”, de ezt az álláspontját többen is cáfolták, és – amint a kommentek között meg is említettük – maga a vatikáni kérdőív is ellentmond ennek, mivel pl. annak kilencedik pontja szó szerint ezt tartalmazza: „Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?”)
Mindezek alapján a magunk részéről továbbra is arra kérjük és bíztatjuk olvasóinkat, hogy aki még nem tette meg, az az elkövetkező négy napban töltse ki a kérdőívet, hogy véleményét, álláspontját és javaslatait továbbítani tudjuk a szinódus szervezőinek.