Nincs dermesztőbb magány, mint a sírba fektetett emberé. Nagyszombaton arra emlékezünk, hogy az emberré lett Isten ezt a mélységet is megjárta. Külön megemlékezünk erről az apostoli hitvallásban is: „Alászállt a poklokra” (bár a niceai hitvallásból kimaradt ez a fél mondat, amint az jól látható az összehasonlító táblázatban), ami nagyon jól kifejezi azt, hogy a magány az ember számára maga a pokol. A magány mindig az emberi gyűlölködés, harag, kirekesztés, kiközösítés valamilyen megnyilvánulási formájának a következménye. Így volt ez Jézus életében és halálában is. Jézus együtt szenvedett minden kiközösített, megvetett, gyűlölettel övezett emberrel.
Az LMBT emberek számára sok szenvedést okoz a magányosság. Érdekes ilyen szempontból SPF mini közvélemény-kutatása, melyben honlapja látogatóit arról kérdezte, hogy „Mi a legrosszabb a buzivilágban?”, és a második legtöbb szavazatot kapó válaszlehetőség az egyedüllét volt. Nyilván sokan, sokféleképpen magyarázzák, hogy miért magányosak az LMBT emberek, de aligha lehet kétségbe vonni annak a társadalmi közegnek a hatását, amely körülveszi őket. Mindaddig ugyanis sokkal nagyobb arányban lesznek az LMBT emberek magányosak, amíg egy társadalom tagjainak többsége nemcsak elutasító a homoszexuális emberekkel szemben, de mereven el is zárkózik attól, hogy az azonos neműek párkapcsolatát ugyanolyan elbírálásban részesítse, mint a heteroszexuális párkapcsolatokat, ahogy ezt jelenleg hazánkban (és a hozzánk hasonlóan intoleráns kelet-európai, ázsiai és afrikai országokban) látni lehet.
Jézus azonban nem marad magányos. Alászállt a magányosság poklába, de – ahogy a hitvallásban is megvalljuk – „harmadnapon feltámadt a halottak közül”. Ez bíztatás és reménységminden ember, így a Jézusban hívő LMBT emberek számára is. Jézus feltámadásával legyőzte a halált, azt, ami az ember számára a leginkább legyőzhetetlennek tűnő ellenség. Aki hisz ebben, az erőt meríthet a húsvéti üzenetből, hiszen a magányosság legyőzése sokkal „kisebb feladat”, mint a halálé.
Jézus ebben is társunk!
