Az elmúlt héten a média világszerte beszámolt Krysztof Charamsa atya coming out-járól, és a híradások rendszerint kiemelték a hivatalos vatikáni reakciókból azt is, hogy a lengyel pap-teológus nem folytathatja a Hittani Kongregációban eddig végzett munkáját. Ennek ellenére Krysztof atya több szempontból sem tekinthető a meleg katolikusok Dugovics Tituszának. Nemcsak azért, mert Krysztof atya létezik, igazi hús-vér ember, szemben a legendás, ám – mint kiderült – csak kitalált hőssel, aki a nándorfehérvári csatában a vár fokáról magával rántotta a halálba a zászlót kitűzni akaró törököt, bár az önfeláldozásban van valami hasonlóság. Ugyanakkor Monsignor Krysztof Olaf Charamsa bejelntése valószínűleg egy hosszabbtávú stratégia része volt, azt azonban ma még nem lehet látni, hogy milyen további lépéseket tervez a bátor (?) lengyel pap. Kérdés az is, hogy egyáltalán önszántából állt-e a nyilvánosság elé a magas vatikáni pozíciót betöltő lelkész, hiszen a médiában olyan találgatásokkal is lehet találkozni, melyek szerint a Katolikus Egyház központjában ádáz harc dúl a megerősödően lévő „meleg lobby”, és a velük szembenálló jezsuiták között, és az előbbiek előszeretettel élnek a zsarolás gusztustalan módszerével, saját céljaik elérése érdekében. Ennek bizonyítékát látják abban, hogy a vatikáni szóvivő, Federico Lombardi SJ, tehát egy jezsuita szerzetes, azonnal bejelentette, hogy Charamsa-t felfüggesztik minden vatikáni pozíciójából. Persze könnyen lehet, hogy ezek csak olyan találgatások, amelyeknek nem sok közük van a valósághoz, ezért indokolt megvizsgálni az egyéb lehetőségeket is. Tény, hogy Charasma atya az első bejelentést követően további számos média megjelenést vállalt (ld. pl. a breitbart.com összeállítását), melyekben továbbra is kiállt amellett, hogy a Katolikus Egyháznak igenis módosítania kell a homoszexualitással kapcsolatos, és a kinyilatkoztatással alá nem támasztható tanításait, valamint többször is megerősített, hogy a továbbiakban büszkén fel fogja vállalni saját szexuális orientációját, és a katalán élettársával fennálló párkapcsolatát.
Kérdés tehát, hogy hogyan tovább:
- Vállalja-e a továbbiakban is Charasma azt a szerepet, hogy mint az egyik legkomolyabb tapasztalatokkal rendelkező személy a Katolikus Egyházon belül, egy átgondolt és hatékony stratégiát fog követni a katekizmus korrekciójának elfogadtatása érdekében?
- Milyen szerepet fog vállalni annak érdekében, hogy a vele egyet értő katolikus hívek álláspontja megfelelő súllyal jelenjen meg az Egyház döntéshozó testületeiben, és végül a katekizmus korrekciójában egyedül illetékes személy, Ferenc pápa is kimondja azt, amit sokak meggyőződése szerint a Szentlélek sugalmazott a változást kezdeményezők szívében?
- Hogyan tudnának a Charasmával egyetértő laikus és nem vezető klerikus hívek hozzájárulni ahhoz, hogy mindez megtörténhessen?
Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy meg is történjen az, aminek a meggyőződésünk szerint meg kellene történnie.