Azt már tudomásul vettük, hogy a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben – melynek a felében a jelenlegi kormánypártok hatalmon voltak ilyen-olyan formában – a politikusok nem tudták rendezni úgy az egészségügyi béreket, az irányítási, tulajdonosi, a finanszírozási rendszert, a humán-erőforrás, az infrastruktúra, az eszközpark fejlesztéseit, az amortizációpótlást, stb., hogy az megszabaduljon az „átkosból” megörökölt válságjelenségektől. Azt is tudomásul vettük, hogy az egészségügyi ellátáshoz semmit sem értő tűzoltókat, rendőröket rendeltek a fejünk fölé kórházparancsnokoknak. Összeszorított foggal tűrjük, hogy az ellehetetlenülés mindeddig elképzelhetetlen mélységeit bejárva, naponta szembesülünk azzal, hogy a tudomány mai állása szerint még menthető betegek halnak meg, mivel a politika nem hajlandó az ország gazdasági fejlettségi szintjének megfelelő gyógyító-megelőző ellátás feltételeit biztosítani.
De azt azért azt már hadd ne kelljen szó nélkül tűrni, hogy mindezért cserébe a politikusok még hülyének is néznek bennünket! Hogy irányított, célzatos, a választ a szánkba rágó kérdésekkel mini nemzeti konzultációs bohózatba akarnak belerángatni minket!
Ha esetleg valaki még nem tudná, miről van szó: az EMMI és a BM (!) miniszter több kérdőívet küldött ki az egészségügyi vezetőknek, hogy a nyári idényben irreálisan rövid határidővel gondoskodjanak a kérdések megválaszolásáról. Az irányított kérdésfelvetésekből látszik, hogy az eddiginél is drasztikusabb állami centralizáció, a magán szolgáltatók lenyúlása és az egészségügyi dolgozók még-kiszolgáltatottabbá tétele a kormányzat célja, amit – mint eddig a nemzeti konzultációk során más kérdésekben is – a „kisemberek” (értsd: a megvezethető balekok) véleményével akar legitimálni a kormány. Úgy tűnik azonban, hogy kicsit elszámították magukat, ugyanis az egészségügyi dolgozók többségéhez el sem jutottak a kérdőívek a vezetők ellenállása miatt, akik meg válaszoltak, azok nem hagyták magukat befolyásolni, és a kormányzatnak kevésbé tetsző válaszokat adtak. Ez persze nem jelent komoly fennakadást a kormányzati gépezetben, az interneten keresztül leadott válaszok összesítését soha, senki nem fogja tudni ellenőrizni, így simán lehet azt hazudni, hogy az egészségügyi dolgozók többsége válaszolt és támogatta azokat a változtatásokat, amikről a háttérben már megszületettek a döntések az orvosok, nővérek valós bevonása nélkül. Pedig „nem babra megy a játék”, ahogy arra egy lassan két évvel ezelőtti posztban is felhívtuk a figyelmet.
Egyelőre tehát marad a kérdőíves népámítás, az újabb és újabb megszorítások (ismétlődően nincs már WC papír és írószer sem a kórházakban, nemhogy a legújabb gyógyszerek, orvosi eszközök!), és a gazdaság fellendülése, a határok megnyílása után ismét a tömeges pályaelhagyás. Ha ez a politikusok vágya, akkor ez lesz…
