A látens homoszexualitás gyakran használt kifejezés azokra vonatkoztatva, akik nem ismerik el saját maguk és mások előtt sem homoszexuális hajlamaikat, sőt gyakran egyfajta kompenzációs mechanizmussal a felszínen kifejezetten homofób, vagy legalább is a homoszexualitást ellenző megnyilvánulásokat tesznek. Ugyanakkor felmerül a kérdés: beszélhetünk látens homofóbiáról is? Logikusan – a látens homoszexualitás analógiájára – ez azokra vonatkozna, akik nem fogadják el saját maguk és mások előtt, hogy homofóbok. Szemben tehát a látens homoszexuálisok körében gyakori nyílt és harcias homofób megnyilvánulásokkal, a „látens homofóbia” – ha beszélhetünk ilyenről – a felszínen a homoszexualitás elfogadását, ugyanakkor a tudat mélyén egy markáns elutasítást jelent, erős negatív érzelmi töltettel. A fejlett nyugati társadalmakban, ahol a homofób megnyilvánulások már nem férnek bele a politikailag korrektnek nevezhető keretek közé, biztos, hogy többen is vannak, akik vélt, vagy valós érdekeik miatt titkolják a homoszexuálisokkal szemben érzett negatív érzelmeiket és a felszínen a homoszexualitás iránt mindig toleránsnak mutatkoznak.
Ezt a jelenséget nyilván élesen el kell választani a szándékosan megjátszott toleranciától, amikor olyan valaki egyébként nyíltan hangoztatja homofób álláspontját, egy adott szituációban (pl. hogy valakiből „kicsalja” a homoszexualitásának a „beismerését”) átmenetileg nagyon toleránsnak mutatkozik. Ez utóbbi egyértelműn és egyszerűen csak hazugság, képmutatás, ami egyébként sajnos nagyon gyakori jelenség a konzervatív keresztény körökben.
Érdekes kérdéseket vetnek fel ezek a jelenségek:
- hogyan értékelhető a látens homofóbia morális és morálteológiai szempontból?
- milyen veszélyekkel jár a homoszexuális emberek egyenlő jogainak érvényesítése szempontjából a látens homofóbia?
- milyen teendője van a homoszexuális emberek egyenlő jogait biztosítani akaró társadalomnak a látens homofóbiával?
Morális szempontok
A homoszexuális emberek megtévesztése érdekében szándékosan eltitkolt, de önmaga és a társadalom kisebb-nagyobb csoportjai előtt nyíltan, sőt néha büszkén vállalt homofóbia, mint hazug és képmutató viselkedés egyértelműen bűn. Aki ilyet tesz, annak számolnia kell a következményekkel, hiszen a „cél szentesíti az eszközt” elve morálisan és morálteológiai szempontból egyaránt elfogadhatatlan.
Sokkal összetettebb kérdés a „valódi látens homofóbia”, mely adott esetben a „felettes én” és az „ösztön én” küzdelmének megnyilvánulása lehet, amennyiben valaki tudati szinten (akár érdekeitől vezérelve, akár intellektuális, vagy ambivalenciával járó emocionális okokból) „el akarja fogadni” a homoszexualitást általában, vagy egy adott személy vonatkozásában, de a lelke mélyén leküzdhetetlen ellenérzései vannak vele szemben, viszolyog, esetleg undorodik tőle. Ebben az esetben morális szempontból sokkal árnyaltabb a kép, az ilyen embernek őszintén meg kell vizsgálnia magában, hogy mennyiben okozója saját ambivalens hozzáállásának, és mit kellene tennie annak érdekében, hogy „tisztuljon a kép”. Ez nem veszélytelen, mert könnyen csaphat át egy harcos, nyíltan vállalt homofóbiába (különösen, ha a félreértelmezett vallási meggyőződése is ebbe az irányba hat), de optimális esetben hozzájárulhat a látens homofóbia okozta feszültségek csökkentéséhez, a kérdéssel kapcsolatos lelki béke megtalálásához.
Társadalmi szempontok
A homoszexuális emberek egyenlő jogainak biztosítása szempontjából veszélyt jelent a látens homofóbia, mivel kihat a különböző döntések meghozatalakor annak ellenére, hogy a felszínen nem jelenik meg, ezért nyíltan és őszintén nem is lehet reagálni rá. A melegjogok tiszteletben tartásának egyre szélesebb körű elterjedése a fejlett országokban arra ösztönzi a konzervatív vallási vezetőket, hogy egyfajta „passzív rezisztencia” érdekében a legalább a látens homofóbiát erősítsék azokban az emberekben, akikre tanításaikkal, állásfoglalásaikkal hatni tudnak. Ezért váltak a homofóbiát propagáló tanítások immáron a keresztény egyházak egy részében és a többi világvallásban is (leglátványosabban még a muzulmán vallásban) különösen hangsúlyossá. Ez szükségszerűen hozzájárul az emberi jogok tiszteletben tartására különösen érzékeny fejlett jogállamokban tapasztalható egyházellenesség terjedéséhez a nem hívő emberek körében, és a hívők tömeges kilépéséhez a konzervatív teológiai tanításokat hirdető egyházakból. A homofób teológiai tanításokkal tehát nemcsak az emberi jogok tiszteletben tartása, de a misszió, az evangélium terjesztésének ügye és a pasztoráció, az hívő emberek lelki vezetésével összefüggő feladataik teljesítése ellen is vétenek a konzervatív egyházi vezetők.
A fentiekből adódóan a látens homofóbia erősítése nem szolgál tisztességes célokat. Mind az emberi jogok tiszteletben tartásának érdekében, mind a keresztény egyházak alapvető hivatásának teljesítése szempontjából a politikai és egyházi vezetőknek azon kellene fáradozniuk, hogy a segítsék eliminálni a látens homofóbiát azoknál, akik maguk is szenvednek ettől, akik számára ez mind egyéni, mind adott esetben családi, baráti, munkahelyi közösségeikben, szűkebb, vagy szélesebb értelemben vett társadalmi kapcsolataikban meghasonlást okoznak, külső és belső konfliktusok forrásává válik.