A „nagy” keresztény egyházakban korábban egyértelműen elítélt és megbélyegzett egyháznak, a Hit gyülekezetének megítélése – úgy tűnik – változóban van.  Az új egyházi törvény (melyről a jelen blog egyik korábbi bejegyzésében is volt szó) értelmében végül is az utolsó pillanatban (de legalább is utolsó helyen) bekerült az Országgyűlés által elismert egyházak közé:

Melléklet a 2011. évi C. törvényhez

Az Országgyűlés által elismert magyarországi egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek

Érdekes szociológiai kutatási téma lesz ez a jövő társadalomtudósainak, hogy miként alakult így végül is ez a lista. Azt persze mindenki sejti (nem sikerült igazán leplezniük a kormánypártoknak), hogy a törvény előkészítése nagyjából így történt: Erdő Péter tollba mondta a törvénytervezetet a KDNP-seknek, a reformátusok, evangélikusok és a vezető zsidó tisztségviselők kisebb korrekciókat tehettek, vétó esetén volt kis alkudozás, aztán megszületett a beterjesztett változat, melyet a Fidesz frakciónak az előkészítésből kirekesztett tagjai dacosan átírtak – kisebb-nagyobb zavarokat okozva ezzel, de lényegében nem változtatva a koncepción.  Ez az előkészítés azonban sok katolikusnak is elfogadhatatlan volt, amit az egyik blog-bejegyzés nagyon pontosan érzékeltetett. Azt azonban, hogy konkrétan a HIT gyüli hogyan került fel a listára, a kívülállók nemigen tudhatták meg. Tény, hogy az eredeti javaslatban még nem volt benne. Biztos, hogy volt ebben a „nagyok” közötti konkurencia-harcnak is némi szerepe (a „bárányok” elcsábítása a HIT gyülibe sokkal jobban sújtotta a reformátusokat, mint a katolikus egyházat, mely viszont érzékeny veszteségeket szenvedett el a reformátusok „báránylopásai” miatt a korábbi évtizedekben, ezért a katolikusok revans –keresztényinek aligha mondható – szellemében akár még támogathatták is a HIT gyüli felvételét a „helyből elismert” egyházak közé). Biztos az is, hogy meghatározó jelentőségű gazdasági érdekeltségek is megmozdultak a háttérben, amikor a HIT gyülit a kiválasztottak listájára emelő módosító indítvány szavazásakor a fideszes ujjak az igen gombot nyomták meg. Tételezzük azonban fel, hogy volt, mert lehetett teológiai indítéka is annak, hogy a nagyok nem vétózták meg a HIT gyüli felvételét a listára. A teológiai indíték azonban sajnos minden eddig említett – egyáltalán nem Istennek tetsző – indítéknál alantasabb és sátánibb lehetett, ha volt: a homofób tanításban való cinkosság és bűnrészesség. Azt ugyanis eddig is tudtuk, hogy a hazai, többségében és meghatározóan homofób közhangulat elvárásinak maximálisan megfelelve – ami valahol érthető egy szinte nulláról induló új egyház vezetői részéről, még ha nem is elfogadható – a HIT gyüli is a homoszexualitás elfogadhatatlanságát hirdette. Most azonban, amikor egyre nagyobb nyomás nehezedik a magukat az „igaz hit és erkölcs” utolsó védőbástyáinak tekintő és fennhangon konzervatív kereszténynek é zsidónak hirdető magyar katolikus, protestáns és zsidó egyházi vezetőkre, amikor egyre többen saját egyházuk hazai hívei és külföldi képviselői is elvetik a heteroszexuális többség ösztönös ellenérzéseiből táplálkozó, azonban Isten akaratával – aki minden embert a maga képére és hasonlatosságára teremtett – egyre nyilvánvalóbban szembemenő homofób teológiát, jól jön egy kis erősítés a HIT gyülitől. Még akkor is, ha eddig eretneknek és istentelennek mondták a HIT gyülit, most, hogy az érdekek ezt kívánják, hát felkerülhetnek ők is az állam által elismert egyházak paradox listájára. Meg is hálálta ezt a HIT, az általa felügyelt média máris leközölt egy jó kis homofób írást, mely az Amerikában réges-régen lejáratódott ex-gay mozgalom megnyilvánulásaira hasonlított. Ismét működni látszik tehát az „ellenségem ellensége a barátom” mechanizmusa, amiről más vonatkozásban már volt szó ebben a blogban. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy a katolikus (sőt ilyen szempontból a magyarországi református, evangélikus és zsidó) egyházak közös „ellenségei” a felnőtt emberek kölcsönös szereteten alapuló homoszexuális kapcsolatát elfogadó emberek, még akkor is, ha történetesen ez utóbbiak között sokan vannak, akik hívő keresztények, vagy zsidók, ugyanakkor „barátnak” tekintik a kereszténység és a zsidó vallás teológiai tanításaitól egyaránt idegen HIT gyülit, a közös „ellenséggel” szemben hirdetett homofób tanításai alapján.

Hasonlónak tűnik ez a történet ahhoz, ami Jézus keresztre feszítése előtt történt:

„Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.” (Lk 23.12)

A hatalom birtokosait sajnos gyakran a közös bűn hozza össze…