az ezer színű világ

Karácsony közeledtével sokféle írást lehetett olvasni, a történelmi tényekre alapozottan a teológiai tanítást „igazoló” megközelítéstől, a „szeretet ünnepe” alkalmából publikált, e-mailekben is „terjedő”, megható, az ateista humanistákat is megszólító történeteken keresztül a kifejezetten kritikus, esetleg egyértelműen ellenséges hangvételűekig. A kritikus irományok szerzői különféle szempontokból elemezgetik, hogy miért vált az emberek egyre nagyobb része számára terhessé a karácsony, és általában arra jutnak, hogy azok miatt, akik az általuk hirdetett vallási, vagy tradicionális értékeket hiteltelenül képviselik. A karácsonyi ünneptől való elidegenedésben nagy szerepe van a tradicionális emberi kapcsolatok átalakulásának. Nehéz mit kezdeni egy ünneppel, ha azt a család, a szeretet, stb. ünnepének mondanak, miközben a családok egyre nagyobb arányban szétesnek, a mély, igazi szereteten alapuló kapcsolatok a legkülönbözőbb társadalmi csoportokban megfigyelhető módon lazulnak, sokak életéből szinte teljesen eltűnnek, ugyanakkor vannak olyan mély és őszinte emberi érzelmek, melyeket a társadalom többsége elutasít, ezért sokak számára nyíltan nem felvállalhatóak, megélhetőek. Mit kezdjen pl. a karácsonnyal egy olyan homoszexuális, akit a hetero többség megvet és elutasít, pedig a szívében esetleg sokkal több és őszintébb szeretet él, mint sok hetero kapcsolatban élő embertársának, amit azonban karácsonykor nem fejezheti ki nyíltan és teljes értékűen annak, akit szeret, a pillanatnyi élethelyzete, körülményei miatt?!  Az emberi gyarlóságokat látva egyre többen utasítják el a tradicionális, és sokszor nagyon is profán, külsőségekben kimerülő, álszent képmutatással fűszerezett karácsonyi ünneplést. Számukra alapvetően két lehetőség marad, hogy a karácsony mégse legyen lelküket megterhelő időszak: többé-kevésbé ignorálni magát az ünnepet, vagy elszakadva a külvilág hiteltelen ünnepi rituáléitól, megtalálni az ünnep saját maguk számára elfogadható és megélhető tartalmát és jelentését. Sokan az előbbit választják, nem látva a lehetőségét és módját az utóbbinak. Nincs is olyan univerzálisan alkalmazható szabály, amely az ünnep őszinte megéléséhez vezetne, hiszen mindenkinek másfajta tapasztalat, lelki sérülés, csalódás, másféle okokból kialakuló kiábrándulás vezetett oda, hogy elutasítja a karácsony tradicionális, vagy egyházi értelmezését, ünneplését. Általánosságban talán azt lehet mondani, hogy valóban vannak olyan élethelyzetek, amelyekben nem kell „erőltetni” a karácsony ünneplését. Akinek nincs lehetősége bármely okból szeretteivel megosztani az ünnepet, és akinek a karácsony spirituális tartalma nem élhető meg világnézeti meggyőződése, vagy éppen a letisztult világnézet hiánya miatt, annak tényleg csak egyfajta ignoráció marad. Ez utóbbihoz is ki kell alakítani a megfelelő stratégiákat, mivel a környeztünk nem akarja engedni ezt – sokan, sokféle okból és módszerrel próbálják rákényszeríteni az ünneplést azokra, akik ettől szívesen távol maradnának. Vannak olyan belső kényszerek is (gyermekek, családtagok, akikkel a közös ünneplés valamiért nem élhető meg őszintén, de akiket megbántani ennek ellenére nem akar az ember), amelyeket szintén kezelni kell ahhoz, hogy újabb lelki sérülések nélkül lehessen „átvészelni” az ünnepeket. Ennél könnyebb a helyzet akkor, ha ugyan szeretteivel őszintén nem tudja megosztani az ünnepet valaki, de hite, világnézeti meggyőződése alapján át tudja élni annak üzenetét, ha nem is úgy és nem is abban a formában, ahogy a többség teszi. Aki ugyanis hisz az újszülött megváltóban, aki meg tudja szabadítani a képmutató, álszent, hazug és gyűlölködő világot a megkötözöttségeitől, az annak ellenére is képes lesz átélni az ünnep örömét, hogy napról napra szembesül mindezekkel az emberi gyarlóságokkal.