Az azonos neműek házassági egyenlőségével kapcsolatban a magukat konzervatívnak tartó keresztények képmutatása nem ismer határokat. Még az Anglikán Egyház is – melyben a nagy világvallások között a legnagyobb arányban vannak a homoszexuálisok házassági egyenlőségét támogatók – olyan állásfoglalást adott ki az év elején John Sentamu yorki érsek aláírásával (ráadásul mivel ő a legesélyesebb utódjelölt az év végével tisztségéről lemondó Rowan Williams canterbury érseknek, az Anglikán Egyház vallási vezetőjének, ezért a véleménye igencsak meghatározó jelentőségű), mely magyarra fordítva így hangzik: „Nem szabad megerőszakolni az angol nyelvet. A házasság egy férfi és egy nő közötti kapcsolatot, és ez a házasság.”
Úgy tűnik ez a kérlelhetetlen „nyelvtisztaság-védelmi” érvrendszer nem ismer határokat, hazánkban ugyanezzel az indoklással érvelnek azok, akik valójában persze egyáltalán nem a szavakon akarnak lovagolni, hanem azokat a jogokat akarják minden eszközzel (így ezzel a képmutató nyelvészkedéssel is) korlátozni, amelyeket a jogrend biztosít az azonos neműek élettársi kapcsolatában élők számára.
Ez a képmutatás azért felháborító, mert miközben úgy tesznek, mintha itt valóban a házasság fogalmának, egy szó jelentésének a megvédése, az emberiség megmentése lenne a cél valami féle fogalmi tisztázatlanságtól és az ebből fakadó káosztól, aközben a háttérben egy teljesen sima politikai csatározás folyik, mely a jogalkotókat arra akarja rávenni, hogy a többség továbbra is korlátozza a homoszexuális kisebbség jogait. Ez utóbbival persze valóban nem lenne túl népszerű kiállni a nyilvánosság elé, arról meg különösen nem szeretne senki számot adni, hogy valójában milyen érdekek mozgatják ezt a politikai csatározást, ezért aztán marad a képmutatás – határok nélkül…
