Az Európai Bizottság (EB) közzétette az unió bővítési stratégiájával kapcsolatban a 2012-es jelentését. A jelentést értékelték az Európai Parlament (EP) LGBT munkacsoportjának tagjai is, megállapítva, hogy bár az a legtöbb csatlakozni kívánó országra vonatkozóan korrekt helyzetértékelést tartalmaz az LMBT közösség jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban, azonban Koszovó és Szerbia esetében nem, ezért az EP által készítendő jelentéstervezethez fognak még kiegészítő javaslatokat tenni.
A jelentés kapcsán azonban érdemes azt is végiggondolni, hogy milyen hatása lehet az EU további bővítésnek általában az LMBT közösség tagjait megillető jogok tiszteletben tartására az EU-n belül és világban. Közismert tény, hogy a csatlakozni kívánó országokban hatalmas különbségek vannak az LMBT közösség jogainak tiszteletben tartásával kapcsolatban, hiszen ameddig Izlandnak nyíltan leszbikus kormányfője van, addig az összes többi csatlakozni kívánó országban súlyos, vagy legalább is nem elhanyagolható mértékben és többé-kevésbé rendszeresen sérülnek a melegjogok. Ebből adódóan első megközelítésre az EU tagállamok LMBT közössége ellenérdekelt a bővítési folyamattal szemben – ami természetesen Izland vonatkozásában nem igaz – amiatt, hogy a csatlakozni szándékozó országokban még annál is nagyobb problémát jelent a homofóbia, mint amivel folyamatosan meg kell küzdeni a már csatlakozott kelet-közép-európai országokban.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az érintett országokban az EU csatlakozás előmozdítaná az LMBT közösséghez tartozók jogainak tiszteletben tartását, és hozzájárulna a ma még ezen országokban erős homofóbia mérséklődéséhez (természetesen Izland ebből a szempontból is kivétel). Tekintettel arra, hogy a fejlett jogállami múlttal rendelkező, régi EU-s országok továbbra is számbeli és gazdasági fölényben maradnának az új csatlakozókkal szemben, ebből adódóan többé-kevésbé továbbra is érvényt tudnának szerezni a csatlakozási előfeltételnek számító alapvető jogok tiszteletben tartásának, ezért világviszonylatban, összességében vélhetően csökkenne a homofóbia. Ez természetesen nem valamiféle altruisztikus megfontolásból lenne érdekes az EU-ban élő, LMBT közösséghez tartozóknak, hanem saját érdekükben is, ellenkező esetben ugyanis (a csatlakozás elmaradása esetén) a környező országokban erősödő homofóbia áttételesen rossz hatással lenne az EU-n belül is a tolerancia szintjére, mivel rossz mintákat és bíztatást ad a heteroszexuális többséghez tartozó és radikalizálódásra hajlamos embereknek.
Azt természetesen nem gondolhatjuk, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése szempontjából pont az LMBT közösséghez tartozók emberi jogainak tiszteletben tartása lenne meghatározó, de az egyetemes emberi jogok különböző sérelmei általánosságban már egyértelműen kizáró körülményeknek számítanak. Márpedig elég szoros korreláció szokott lenni az LMBT közösséghez tartozók jogainak és az egyetemes emberi jogoknak a tiszteletben tartása között. Mindebből következően várható, hogy – Izland, és talán Horvátország kivételével – a csatlakozni kívánó országok felvétele az EU-ba a közeljövőben nem várható, pedig összességében lehet, hogy az LMBT közösséghez tartozók érdekeit mégis inkább ez szolgálná.