Sokakat foglalkoztat ma ez a kérdés, nyilván nem véletlenül. Tekintve, hogy nem volt más olyan új politikai kezdeményezés az elmúlt két évben, amely akár csak elméletileg is esélyes lett volna a jelenlegi kormányzó párt(szövetség?) leváltására, a meglévő pártok pedig vagy esélytelenek (ld. LMP), vagy nemkívánatosak (ld. MSZP) voltak, ezért érthető, hogy nagy várakozás és figyelem övezi az Együtt 2014 kezdeményezést. A kérdés csak az, hogy ez a csoda is csak három napig tart, vagy lesz belőle valami más, valami több is.
Ahogy az október 23-i megmozdulásokat értékelő posztban is jeleztük már, a Haza és haladás egyesületnek nehéz lesz átlépnie a saját árnyékát: Bajnai Gordon neve túlságosan összefonódott az előző kormányzati ciklusban Gyurcsány Ferenccel, az MSZP-vel és az SZDSZ-el, és ezek a kötődések továbbra is rossz fényt vetnek az egész szerveződésre. Juhász Péter és Kónya Péter sem tűnnek olyan karizmatikus egyéniségeknek, akiknek pusztán a személyes kisugárzása tömegeket tudna vonzani az együttműködés táborába.
Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés mögött álló személyek – a fentiek értelmében – önmagukban nem jelentenek semmilyen garanciát a sikerre, még fontosabbá válnak az együttműködés tartalmi elemei, amelyek egyébként is alapvető jelentőséggel bírnak egy újonnan induló szerveződés esetében. Nem kell különösebben magyarázni, hogy még akkor is fontos, hogy milyen célokat tűz ki maga elé egy új szervezet, amely deklaráltan a választók bizalmáért készül versenybe szállni a következő választásokon, ha olyan személyiségek adják hozzá a nevüket, akik önmagukban is képesek tömegeket mozgósítani, ennek hiányában azonban még inkább meghatározó a kibontakozó mozgalom sikere szempontjából, hogy milyen programot, és mennyire hitelesen tud felmutatni a választóknak.
Az Együtt 2014 eddigi egyetlen hivatalosan publikált dokumentuma, amelyet a szervezők a nyilvánosság elé tártak az az Együttműködési megállapodás, amelyet a honlapjukon – némi keresgélés után – meg lehet találni. Sajnos az internetről letölthető „pdf” formátumú dokumentum nem tartalmaz aláírásokat, noha ez a formátum lehetővé tenné, hogy az aláírt megállapodást tegyék hozzáférhetővé az érdeklődőknek, de jobb híján abból kell kiindulni, hogy ez a hivatalos aláírási ceremónián aláírt dokumentum. Abban az esetben azonban, ha valóban ez a megállapodás került aláírásra, az sok szempontból elég lehangoló és kevéssé bizalomgerjesztő. A megállapodás nem felel meg a legalapvetőbb formai és tartalmi kritériumoknak (néhány pl.: nem tartalmazza az aláíró szervezetek hivatalos adatait, nem határozza meg, hogy kit tekintenek az aláírók „Feleknek” az együttműködési megállapodásban foglaltak szempontjából, csak a három alapító szervezetet, vagy a későbbi csatlakozókat is, ami egy komolyabb szervezet csatlakozása esetén alapvető jelentőséggel bír, stb.), hemzsegnek benne a nyelvtani, nyelvhelyességi hibák. Nem teljesen mellékes kérdés az sem, hogy az együttműködés során A három oldalas megállapodás – amelyből az utolsó fél oldalt az aláírások teszik ki – egy oldalas helyzetértékeléssel kezdődik, mely laikus és meglehetősen felületes politikai és szociológiai értékelést ad Magyarország utóbbi évtizedeiről, amelynek különös hangsúlyt ad az a tény, hogy a megállapodás 3. pontja szerint: „A Felek a jelen megállapodás aláírását követően – a preambulum szellemiségét irányadónak tekintve – haladéktalanul megkezdik az együttműködés részletes elvi, etikai és közpolitikai alapelveinek kidolgozását.” Feltéve, hogy ezt az első oldalas helyzetértékelést tekintik a megállapodás „preambulumának”, abból elég nehéz lenne az általánosságok szintjén túl bármilyen érdemi szakpolitikai kérdésben az aláírók közös szándékaira következtetni. Az Együtt 2014 honlapon azonban közlik „Az együttműködés alapelvei”-t, arról azonban az érdeklődők nem kapnak hitelt érdemlő tájékoztatást, hogy a honlapon közölt, kicsit elkoptatott szimbolikával 12 pontba foglalt alapelveket mikor és milyen formában fogadták el az együttműködésben részt vevő szervezetek. Nem teljesen világos, hogy ha ezekben az alapelvekben egyetértettek az együttműködési megállapodás aláírásakor, akkor miért nem foglalták azokat bele abba a megállapodásba, amelyet az alapelvekkel egyszerre publikáltak, ha pedig nincs ilyen egyetértés, akkor miért tüntetik fel úgy, mintha lenne. Tekintettel arra, hogy egy új politikai kezdeményezés legalapvetőbb dokumentumairól, a létrehozott együttműködés önazonosságát meghatározó, az együttműködéshez meghívandó további személyek és szervezetek számára egyedül hitelesnek tekinthető tájékozódási pontokról van szó, ezekre a kérdésekre muszáj lenne tiszta és világos válaszokat adnia a szervezőknek.
Feltéve, hogy a honlapon publikált alapelveket valóban mindhárom együttműködő szervezet hivatalos formában elfogadta és magáénak vallja, indokolt és szükséges lenne a közvélemény számára bemutatni, hogy egyes pontjaiban foglaltakat hogyan is gondolják azok, akik ezt elfogadták. A teljesség igénye nélkül néhány tisztázandó kérdés:
- Mit tekintenek az aláírók az „önszabályozás elvén alapuló korszerű médiaszabályozás”-nak? Miben látnák ennek garanciáit?
- Miért csak azt mondják meg a vallásszabadsággal kapcsolatban, hogy mit nem akarnak? Elég nehéz bárkinek csatlakozni egy olyan kezdeményezéshez, amely csak azt mondja meg egy alapvető emberi szabadságjoggal kapcsolatban, hogy mivel nem ért egyet.
- Az „átlátható pártfinanszírozást” úgy kívánják megoldani, hogy a pártoknak (pártalapítványoknak) nyújtott állami támogatást arra a szintre, a jelenlegi közel tízseresére kívánják emelni, amelyre a szakértők szerint szükség lenne ahhoz, hogy abból valóban fenntarthatóak legyenek a pártok?
- Az „igazságos, az alacsony jövedelműeket segítő progresszív adórendszer”-re vonatkozó követelésük azt jelenti, hogy az átlagjövedelemmel (meg természetesen az annál magasabb jövedelemmel) rendelkezőknek adóemelésre kell számítaniuk?
- A „a büntetőjogi szigor helyett a szociális és egészségügyi ellátás fejlesztését” követelés mögött a kábítószer használat liberalizációjának szándéka áll (figyelembe véve Juhász Péter előéletét is)? A nagy ellátó rendszerek (oktatás, egészségügy, szociális ellátás) működőképességét veszélyeztető forráshiány megoldását milyen prioritások mentén akarják kezelni?
- A „bírói hatalom … függetlenségének és tekintélyének helyreállítását” követelő alapelv azt jelenti, hogy minden idős, nyugdíjazott bírót automatikusan visszahelyeznének korábbi állásába?
Természetesen az első hat alapelvvel és az iromány második felében lévő pontokkal kapcsolatban is még sok további kérdés felmerül, melyek tisztázása elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy bárki megalapozottan tudjon dönteni az esetleges csatlakozási szándékáról.
Úgy tűnik azonban, hogy egyelőre nincs meg az a szellemi bázis, megfelelő szakértelem, amely az együttműködést létrehozó vezetők jó szándékának és a hatalomváltás iránti vágyának az egyes szakpolitikák szintjén való megjelenítéséhez és a potenciális támogatók, majd pedig a választók előtti képviseletéhez szükséges lenne. Így pedig elég reménytelennek tűnik a sikeres választási eredmény előfeltételét jelentő, és egyelőre még ugyancsak hiányzó tömegbázisnak a megteremtése.
