A kelet-közép-európai országokban az 1990-es évek elején lezajlott politikai rendszerváltás és az orosz megszállás alóli felszabadulás sok területen nem hozott gyökeres változást az állampolgárok tudatában. A jogállamiság eszménye, az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásának megkérdőjelezhetetlensége a társadalmi élet szinte minden területén súlyos hiányosságokat mutat. Annak ellenére, hogy a térség országai között is jelentős különbségek mutatkoznak, általánosságban igaz a volt kommunista országokra, hogy az LMBT közösség jogainak tiszteletben tartására irányuló erőfeszítések sokkal kevésbé sikeresek, mint Európa nyugati felén, vagy Amerikában. Még Magyarországon is – ahol egyébként a többi volt szocialista országhoz képest egész jónak mondható a helyzet – több aggasztó jelenséget tapasztalni az elmúlt időben. Az előző kormányzati ciklusban a szocialista-liberális többség által elfogadott BÉK-ról szóló törvényt a 2010 óta abszolút többséggel rendelkező konzervatív-kereszténydemokrata pártok (FIDESZ-KDNP) – választási ígéreteik szerint – megpróbálják „kiüresíteni” és az új Polgári Törvénykönyv megalkotásakor ki akarják venni a családjogi részből az azonos neműek és a heteroszexuális élettársakra vonatkozó szabályokat egyaránt. A tavaly elfogadott új Alaptörvényben rögzítették, hogy házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre, ugyanakkor a konzervatív kereszténydemokraták (KDNP) szerint, akik nem akarnak házasságot kötni, hanem élettársi kapcsolatban kívánnak élni, azokat nem is illetik meg a házastársakra vonatkozó jogintézmények (pl. egymás utáni öröklés, rendelkezési jog betegség esetén, stb.) . Ez annál is felháborítóbb, mivel ma Magyarországon a gyermekek fele nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekeként születik, és az ilyen családoktól mindezek alapján meg akarják vonni a családjogi kedvezményeket és jogokat. Az ellenzék hiába tiltakozik, a konzervatív-keresztény irányvonal kétharmados többsége a parlamentben várhatóan a 2 hét múlva esedékes szavazás során le fogja söpörni a jogbiztonságra, az alapvető emberi jogok és a szerzett jogok tiszteletben tartására hivatkozó ellenvéleményeket és meg fogják alkotni azt az új polgári törvénykönyvet, mely több millió magyar állampolgár számára fog jogfosztott és diszkriminatív helyzetet teremteni. Sajnos a nemzetközi jogvédő szervezetek és az Európai Unió illetékes hatóságai és tétlenül nézik ezt a nagyon súlyos következményekkel fenyegető folyamatot, amely pedig tovább fogja terhelni az európai emberjogi bíróságot, valamint az illetékes uniós döntéshozó és végrehajtó szerveket, akik várhatóan panaszbeadványok ezreivel fognak szembesülni az elkövetkező években csak emiatt Magyarországról. Most még lenne lehetőség arra, hogy az illetékes nemzetközi és uniós hatóságok, valamint a nemzetközi jogvédő civil szervezetek határozott fellépésükkel megelőzzék azokat a nem kívánatos döntéseket, amelyeket egyébként a hatalma teljében lévő konzervatív politikai erők biztosan meg fognak hozni az elkövetkező hetekben.
