Az Európai Parlament (EP) december 12-i ülésén elfogadta az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2010–2011) készült jelentést, azonban nem kevés üröm is keveredett az örömhöz. A jelentés elfogadásáról szóló határozatot 308 igen, 229 nem és 48 tartózkodás mellett fogadta el az EP, miután a néppárti frakció szinte egységesen a jelentés elfogadása ellen szavazott. Történt mindez annak ellenére, hogy az EP-ben megszokott kompromisszum-keresés jegyében az ott többségben lévő bal-liberális képviselők elfogadták és beépítették a néppárti javaslatok nagy részét, amire halvány utalás is kiérezhető a jelentés néppárti felelőse, a Fideszes Gál Kinga által publikált közleményből. (Színesíti a képet, hogy az EP néppárti frakciójának magyar nyelvű honlapja szerint van még Magyar Köztársaság…) Cinikus módon, a Fidesz képviselője által kiadott sajtóanyag címe: „Az alapvető jogok nem lehetnek ideológiai küzdelmek eszközei”, miközben az elutasító néppárti álláspont indoklásaként ő maga beszél olyan ideológiai, politikai értékekről, melyek sérelmére hivatkozva utasították el a jelentéstervezet támogatását. A nyilatkozat szerint: „a baloldal által támogatott jelentés nemcsak szembe megy a néppárti értékekkel, hanem olyan területeket is érint, amelyek a szubszidiaritás elve alapján kifejezetten tagállami hatáskörbe tartoznak, mint az eutanázia kérdése, az azonos neműek házasságának szabályozása, vagy olyan tagállamok elítélése, akik szigorítják az abortuszhoz való hozzáférést.” A közlemény felvezetőjében nemcsak a baloldalt, hanem a jelentéstervezetet előkészítő szlovák képviselőnőt is nevesítve támadja, ami egy magyar képviselőtől a jelenlegi, jónak nem igazán mondható magyar-szlovák viszony mellett különösen szerencsétlen dolognak tűnik: „A néppárti frakció nem támogatta az EP baloldali többsége által megszavazott szlovák, szocialista Monika Flasiková-Benová által jegyzett jelentést” – olvasható a sajtóközleményben.
Amikor tehát a téma néppárti felelőse azt mondja a jelentéssel kapcsolatban, hogy az „számos olyan elvárást tartalmaz, amely szembe megy a néppárti értékekkel és nem része az Alapvető Jogok Kartájának”, akkor eutanázia kérdésére, az azonos neműek házasságának szabályozására és az abortuszhoz való hozzáférésre utal. Ezeket a kérdéseket összemosni több szempontból is súlyos hiba és alighanem szándékos csúsztatás a konzervatív ideológusok részéről. Egy részről ugyanis ezek közül az eutanázia és az abortusz az emberi élet védelmével függenek össze, míg az azonos neműek házasságának szabályozása egy polgárjogi, családjogi kérdés. Másrészről, amíg az eutanázia és az abortusz szabályozása valóban kezelhető tagállami hatáskörben, addig az azonos neműek házasságának szabályozásával összefüggő kérdésekben – a személyek Union belüli szabad mozgása miatt – az egymásnak ellentmondó tagállami szabályozások súlyos jogbizonytalanságot okoznak. Ezért mondja ki az elfogadott jelentés 94. pontja:
„… emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségére, hogy teljes mértékben – az azonos nemű párok és gyermekeik tekintetében is – végre kell hajtaniuk az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet; üdvözli, hogy egyre több tagállam vezetett be jogszabályokat vagy igazította ki jogszabályait az együttéléssel, az élettársi közösséggel és a házassággal kapcsolatban, azzal a céllal, hogy leküzdjék a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést, amellyel az azonos nemű párok és gyermekeik szembesülnek, és felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be hasonló jogszabályokat;”
Érdekes megnézni azt is, hogy milyen volt a néppárti frakción belül a szavazatok megoszlása az üggyel kapcsolatban (ld. a név szerinti szavazás jegyzőkönyvének 91. oldalán!), ami arra utal, hogy közel sem volt egyhangú az elutasító álláspont. Amint látható, még a Fideszes Járóka Lívia is támogatta a jelentés elfogadását, ami persze érthető, hiszen számos javaslata került bele a dokumentumba a romák és nők jogainak védelmével kapcsolatban. Az Európai Néppárton belül viszonylag jelentős képviselettel rendelkező német, olasz, spanyol, lengyel, és a kisebb, de a nem elhanyagolható magyar, osztrák, holland, szlovák, cseh, szlovén, román, bolgár, görög, baltikumi, svéd és portugál tagszervezetek képviselői közül senki, vagy legfeljebb egy képviselő szavazta meg az előterjesztést. A viszonylag csekély képviselővel rendelkező belga, francia, luxemburgi és finn tagszervezetek képviselői közül viszont relatíve sokan támogatták az előterjesztés elfogadását. Ez a megoszlás annyiban tűnik érdekesnek, amennyiben egy viszonylag nagy és politikailag rendkívül heterogén konglomerátumban, melyhez az előterjesztést elutasítók tartoznak, három olyan ország (Svédország, Hollandia és Spanyolország) is van, ahol pedig az azonos neműek házassága évek óta engedélyezett. Ugyanakkor a másik két Benelux állam és Finnország néppárti EP képviselőinek többsége, vagy relatíve nagy hányada, valamint két francia néppárti EP képviselő is támogatta azt. Ez utóbbiak igen szavazata erősen megkérdőjelezi Gál Kinga azon kijelentésének hitelességét, hogy a jelentés tervezete „szembe megy a néppárti értékekkel”.