A Vatikáni Rádió weboldalán megjelent híradás értelmében Vincent Nichols katolikus érsek beszüntette a homoszexuálisok számára bemutatott londoni szentmiséket. A rendkívül tanulságos ügy hátterének megértéséhez az elmúlt években az Anglikán és a Római Katolikus egyház viszonyában bekövetkezett változások és a helyi sajátosságok ismerete szükséges.
Amint a jelen blog korábbi írásában is utaltunk már rá, az Anglikán egyháznak a nők és a homoszexuális emberek pappá szentelése, illetve további teológiai kérdések miatt kirobbant belső vitáit kihasználva, Róma 2009-ben elérkezettnek látta az időt, hogy minél többet „visszahódítson” a közel fél évezrede elszakadt anglikán közösséghez tartozó gyülekezetekből. A mostani ügy szempontjából is meghatározó jelentősége van ennek a törekvésnek, de az eset részleteinek feltárásával az egyházak közötti és az egyházakon belüli csatározások mélyebb összefüggései is érthetővé válnak.
A vatikáni hírportálon ez olvasható a történtekkel kapcsolatban:
„A westminsteri érsek, Anglia és Wales katolikus püspöki konferenciájának elnöke elrendelte a londoni Soho-ban homoszexuális hívők számára rendszeresen bemutatott szentmisék beszüntetését.
A szertartásokra az elmúlt hat évben kéthetenként került sor a Mennybe felvett Szűzanya nevét viselő templomban, a brit főváros központjában. A rendelkezés értelmében, amelyet a Catholic Herald tett közzé, a templom a Walsinghami Miasszonyunk ordinariátusának tulajdonába kerül 2013 nagyböjti időszakában. Mint ismeretes XVI. Benedek pápa 2011 januárjában állította fel az ordinariátust azoknak az anglikán híveknek a számára, akik kérték felvételüket a katolikus egyházba.
Az ún. „Soho-miséket” azzal a szándékkal mutatták be, hogy segítsenek az elszigeteltséggel és nehézségekkel küzdő homoszexuális személyeknek és hozzátartozóiknak. Nichols érsek jegyzékében megállapítja, hogy „az utóbbi években megváltozott a homoszexuális személyek társadalmi és jogi helyzete, ezért a hatévi lelkipásztori segítségnyújtás után, most elérkezett egy új korszak ideje”. Az említett misék azt kívánták elősegíteni, hogy a homoszexuális személyek egyre inkább részt vegyenek az egyház életében, a plébániai struktúrákban.
A főpásztor rendelkezésében különbséget tesz a lelkipásztori gondozás és a szentmisék rendszeres bemutatása között. A pasztorációt ezután is mindig biztosítják a hívek számára, a szentmise jellege azonban egyetemes, amely az egész egyház imájának legmagasabb kifejezési formája.
Vincent Nichols érsek arra kéri a lelkipásztori munkatársakat, akik az elmúlt időszakban segítettek a Soho-misék megszervezésében, hogy most erőfeszítéseiket összpontosítsák a lelkipásztori gondozásra. Ennek azonban nem része a rendszeres szentmisék megszervezése. A homoszexuális hívek lelki gondozását ezután vasárnap esténként a „Szeplőtelen Fogantatás” plébánia jezsuita atyái végzik majd.”
A tudósítást elolvasva mindenkiben felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mi volt a baj az un. Soho-misékkel, aki nem ismeri az előzményeket. Nem kell a „rebellis reformerek” oldalán állni ahhoz, hogy megkérdezzük: mi volt abban rossz, hogy „az ún. „Soho-miséket” azzal a szándékkal mutatták be, hogy segítsenek az elszigeteltséggel és nehézségekkel küzdő homoszexuális személyeknek és hozzátartozóiknak”?
A Soho-misékkel kapcsolatban a Katolikus Egyház hivatalos kifogásait gyorsan megérthetjük egy YouTube-on található videó segítségével. A szerző (aki az önmagáért beszélő „MrAgentprovocateur21” nick nevet használja, és az „Agent provocateur channel” oldalon mutatja be az „igazság és a hit védelmében” rendszeresen publikált amatőr videó felvételeit) 2011 novemberében ellátogatott a Soho-misék helyszínére és interjút készített egy olyan meleg hívővel, akit az ottani meleg közösség szószólójának tartott. Amint a „Soho-miséket” kifogásolók vádjait a magát „besúgónak”, vagy „provokatőrnek” nevező szerző a videó elején írásos formában is bemutatja, a templom, ahol a katolikus homoszexuálisok havonta kétszer összegyűltek, ahelyett, hogy a megbánás helye lett volna, a katolikus tanítás félremagyarázásnak és nyílt megkérdőjelezésének a helyévé vált. A Soho-misék alkalmával a templom előtt térden állva, ülve, vagy fejüket lehajtva rózsafűzért és litániákat szoktak imádkozni azok ellenzők, akiket sokan katolikus talibánoknak, szélsőséges radikálisoknak neveztek, de a vidó készítője szerint ők semmi rosszat nem tettek, csak hűségesek maradtak a tradíciókhoz és a katolikus egyház tanításához. Mint írja: „Mindazonáltal Vincent Nichols érsek azt mondta róluk: Meg kellene találniuk a megfelelő hangot velük…” (t.i. a „hithű katolikusoknak” a „meleg katolikusokkal”). Itt érdemes megállni egy pillanatra. Bizony, itt arról a Vincent Nichols westminsteri érsekről van szó, aki pár nappal ezelőtt, karácsonyi szentbeszédében az azonos neműek házassága ellen emelt szót (amint arról a magyar médiumok is széles körben beszámoltak, valamint a Kaleidoscope blog-on is megemlítettük annak kapcsán, hogy a Guardian a beszédet követően egy felmérést készített, melynek eredményét mi is bemutattuk), és most a Soho-misék betiltásáról döntött. Ezek szerint tehát alig több, mint egy éve még egészen másként nyilatkozott, mint most, de erre később még visszatérünk, előtte érdemes levonni a videóval kapcsolatban még néhány további tanulságot. A készítője azt is írja, hogy elment a Soho-ban lévő templomba, hogy saját szemével győződjön meg arról, ami ott folyik, és az ott tapasztaltakról számol be a filmben, melynek egész hangulatát átlengi egy klasszikus inkvizítori hozzáállás. „Ez a videó nem ítélkezik a homoszexuális hívek fölött” – írja, aha, majd így folytatja: „Valójában sokan közülük nagyon kedves embereknek tűntek. (Óh igen!) Nem kritika ez a film Vincent Nichols-szal szemben sem. (Á, nem!) Ez az amatőr videó egyszerűen csak kiemeli azt, ami nyilvánvaló… (Hát, igen! csak ami nyilvánvaló!) Ez a hely nem szólít fel a megbánásra… Ez sokkal inkább a homoszexuális életstílusra bátorít… És legfőképpen ezen a helyen valami még sokkal rosszabb tud kifejlődni a jövőben. (Na itt jön a lényeg!) Ha a katolikus tanítást el lehet ferdíteni és félremagyarázni egy plébánián, akkor miért ne lehetne az egész egyházmegyében? Vagy az egész országban? Vagy akár az egész egyetemes egyházban?” Ezután jön a „vizsgálati jegyzőkönyv”, hogy mit tapasztalt a helyszínen, majd a tanúkihallgatás szerű interjú, melyben a 
„vádlott” vallomása közben csak hümmög az interjú készítője, és időnként az interjút megszakítva berak egy-egy vádiratnak is megfelelő írásos cáfolatot, kritikai megjegyzést az elhangzottakkal kapcsolatban. A film végén pedig pozitív ellenpéldaként bemutatja azokat, akik „hűségesek maradtak a tradíciókhoz és a katolikus egyház tanításához”, és a „bűnös plébániával” szemben, az utca túloldalán imádkoznak.
A Rómához hűséges konzervatív irányzat tehát nem tétlenkedett, igaz hosszú menetelés eredményeként született meg a mostani döntés. Ahogy a mai hírről beszámoló cikkében a hatter.hu fogalmaz: „A sohói melegmiséket 2007-ben kezdték, amikor William Levada bíboros, volt San Franciscó-i érsek volt a hittani kongregáció vezetője, akinek városában közismerten nagyon magas a meleg lakosság aránya és sok a melegbarát gyülekezet. A "sohói miséket" a közelmúltig eltűrte az egyébként keményvonalas Nichols érsek is, ám a toleránsabb Levadát nemrég Gerhard Müller német érsek váltotta fel, aki nem nézte jó szemmel ezt a "kilengést". A sohói templom már eddig is vörös posztó volt a konzervatívabb angliai katolikusok szemében, akiknek kisebb csoportjai többször is tüntettek a Warwick utcai templomnál a melegmisék alatt.” A cikk – a hírforrás nevének is megfelelően :-) – az üggyel kapcsolatban nagyon érdekes további adalékokkal, „háttér”-információkkal is szolgál. A poszt zárógondolatai azonban részben megkérdőjelezhetőek. Mint írják: „A westminsteri érsek a melegházasság tervezett nagy-britanniai legalizálásának egyik legdühödtebb ellenfele. Karácsony éjféli miséjében azzal vádolta David Cameron konzervatív miniszterelnök kormányát, hogy a közvélemény akaratával szembe menve akarja törvényessé tenni az azonos neműek házasságát. Szerinte a terv antidemokratikus és totalitariánus. „George Orwell büszke lenne erre a manőverre” – jelentette ki.”
A fentieknek ugyanis részben ellent mondó információkat lehet olvasni az igen.hu oldal két évvel ezelőtti, az angliai pápalátogatás után íródott, meglehetősen részletes elemzésében. Ők akkor így fogalmaztak: „Vincent Nichols westminsteri érsek több interjúban felvetette a kérdést, hogy engedélyeznie kellene-e az egyháznak a homoszexuálisok házasságát, és egy rádióadásban azt ajánlotta azoknak, akik ellenzik a Soho-miséket, hogy maradjanak csendben. És egyszer megemlítette azt is, hogy amikor a munkáspárti kormány törvényt alkotott az élettársi kapcsolatokról, akkor a püspöki kar döntést hozott arról, hogy nem fogják nyíltan kritizálni azt.” Ez a fent bemutatott videóban leírtakhoz hasonlóan arra utal, hogy Vincent Nichols nem volt mindig „a melegházasság tervezett nagy-britanniai legalizálásának egyik legdühödtebb ellenfele”. Inkább úgy tűnik, amolyan szélkakasként követi a széljárást. Amikor a „szent inkvizíció” jogutódjának, a hittani kongregációnak liberálisabb vezetője volt – ahogy a Háttér cikke írta – akkor Nichols is liberális elveket vallott. Aztán amikor a jelenlegi pápa – hatalmát megszilárdítva – egy kemény vonalas vezetőt állított az egyház spirituális hatalmi apparátusának az élére, akkor Nichols szépen „kifordította a köpönyegét” és most előadja a melegházassággal szemben acsarkodó hit-, de főleg Rómához hű katolikus főpap szerepét.
Mindezek alapján egyre kevésbé érthető, hogy hogyan tudnak még mindig a „nyilvánvaló”, az „örök”, a megváltoztathatatlan és megkérdőjelezhetetlen hitigazságként beszélni egyesek a homoszexualitással kapcsolatos homofób, gyűlöletkeltő, az érintett emberek milliónak folyamatosan szenvedést és gyötrelmet okozó hivatalos katolikus álláspontról.
