A január 13-án rendezett melegházasság elleni tüntetéssel ismételt bizonyítékát adta a francia katolikus egyház és a bukott jobboldali párt, az UMP annak, hogy egy ókonzervatív alapon álló egységfrontba tömörültek. Ha egy biológiai hasonlattal akarunk élni, akkor ezt a kapcsolatot kölcsönös parazitizmusnak tekinthetjük.

Annak ellenére ugyanis, hogy látszólag a katolikus egyház és az UMP a melegházassággal szembeni merev elutasításuk okán valamiféle szimbiózisban vannak egymással, a valóságban ez a kapcsolat mindkét fél számára inkább káros, a másik szervezetnek több hátrányt okoz, mint amennyi előny származik belőle.

A katolikus egyház azáltal, hogy ilyen nyíltan összefogott az UMP-vel, a baloldali és az UMP-vel nem szimpatizáló, egyik párt mellett sem elkötelezett választók szemében veszít hitelességéből, ami súlyos hátrányt jelent az egyház missziós küldetése szempontjából.

Az UMP viszont amiatt veszíthet több támogatót, mint amennyit nyerhet ezzel az összefogással és a katolikus egyház politikai szándékainak nyílt kiszolgálásával, mivel Franciaországban a jobboldali kötődésű polgárok nagy része számára is fontosabb alapérték az állam és az egyház szétválasztásának elve, mint a pártpreferencia. A politizáló, a politikai játszmákba aktívan bekapcsolódó egyházzal szemben talán sehol nincs akkora ellenállás a demokratikus jogállamokban, mint éppen Franciaországban.

Ezeknek a hátrányos hatásoknak lehetett a következménye, hogy a szervezők által várt és remélt 800 ezer résztvevőnek kevesebb, mint a fele volt ott az Eiffel toronynál vasárnap.

A különböző médiumok reakciói is ellentmondásosak.

A magyarkurir.hu – a tényekkel dacolva – a kissé megtévesztő, „Nyolcszázezren tüntettek a melegházasság ellen Párizsban” címmel tette közzé az MTI tudósítását, melyben ez olvasható: „Az Eiffel-torony lábánál elhelyezett óriáskivetítőn a résztvevők számára utalva a 800 ezres számot tüntették fel a szervezők, a prefektúra közlése szerint azonban mintegy 340 ezren vonultak fel Párizs utcáin.”

Az mno.hu véleményformálója szerint „Akármennyire is büszke magára egy-egy állam vezetője, mert keresztülverekedte a homoszexuálisok egyenjogúságát kimondó törvényt, azért ez csak porhintés. Mert ez az egész csak arra jó, hogy az emberek nagyon nagy többsége kicsit felháborodjon, egy nagyon törpe kisebbség, a párjával együtt élő, házasodni akaró homoszexuális pedig örvendezzen a híradókban és a bulvárlapokban. Sok hűhó semmiért, nem mutat előre, nem lesz ettől könnyebb az élete senkinek sem. Nem lesz nagyobb társadalmi elfogadottsága a melegházasságoknak, sőt úgy általában a homoszexualitás megítélése sem fog javulni. Hollande eljátssza politikai játszmáját, a roppantul nem modern gondolkodású franciáknak pedig volt egy szép vasárnap délutánjuk, de nem maradhattak sokáig. Másnap iskola.” Neki ennyi jött le az egészből…

A lényeg azonban az, amit a francia kormány hivatalos reakciójával kapcsolatban olvashattunk az MTI tudósításából: „Christiane Taubira igazságügyi miniszter közölte: függetlenül a megmozdulás méreteitől a kormány nem vonja vissza a törvényjavaslatot. Azt is kizárta, hogy a szervezők követelésének megfelelően a kormány népszavazást írna ki a kérdésről.”

Logikus, bár meglehetősen visszatetsző az is, hogy a demonstráció szervezői meg akarják próbálni egy népszavazással megfúrni a kormány terveit, bízva abban, hogy bár a többség támogatja a melegházasság engedélyezését, de hátha eredményesebben lehetne mozgósítani a konzervatív keresztény álláspont támogatóit, mint ahogy a melegházasságot támogatókat, és akkor a kisebbség rá tudná erőltetni az álláspontját a többségre – nagyon szép.

Mindezek alapján feltételezhető, hogy a katolikus egyház híveket, az UMP pedig támogatókat fog veszíteni „sikeres” összefogásuk eredményeképpen.