Az idei Sundance filmfesztivál (az USA legnagyobb dokumentumfilm-seregszemléjének) egyik újdonsága volt a GOD LOVES UGANDA (Isten szereti Ugandát) című dokumentumfilm, amely bemutatja az ugandai „Kill the Gays” (Öld meg / Irtsd ki / Pusztítsd el a melegeket!) törvény megszületésének társadalmi hátterét, különös tekintettel arra, hogy az amerikai konzervatív evangéliumi keresztények milyen szerepet játszottak az afrikai homofóbia kialakulásában és megerősödésében. A film – melybe bepillantást lehet nyerni az All Out nevű civilszervezet weboldalán is – azt mutatja be, hogy a homofóbia nem „veleszületett” jelenség Afrikában sem, az afrikai embereknek is meg lehet változtatni a hozzáállását, pozitív és negatív irányba egyaránt.
A fesztivál honlapján a film rövid ismertetőjében ezeket írják:
„Egy nagy háború dúl Kelet-Afrikában, amelyben a fegyverek helyett kereszteket használnak fel, és az üvöltöző imádság moraja hangosabb, mint a rakétáké. Az amerikai evangéliumi keresztények Ugandát választották, mint Afrika legfiatalabb és legsérülékenyebb népességét egy olyan csata epicentrumának, melyet a kontinens lelkének megnyeréséért folytatnak. Amerikai misszionáriusok és vallási vezetők az afrikai lelkipásztorokkal együttműködve radikális kampányt folytatnak a bűn felszámolása érdekében, melynek során a legszélsőségesebb intézkedésektől sem riadnak vissza. A tét nem kevesebb, mint élet és halál.
A rendező, Roger Ross Williams bemutatja, hogy a misszionárius mozgalom Ugandában a korábbi afrikai gyarmatosítás folytatása és egy huszonegyedik századi keresztes hadjárat azzal a céllal, hogy újjáteremtse a kontinens népét a legszélsőségesebb amerikai fundamentalisták képére és hasonlatosságára. Williams annyira megdöbbentő felvételekkel ragadja meg a valóságot, hogy még a nézők is feszengeni kezdhetnek a helyükön. Mesterien kialakított és elképesztően provokatív az Isten Szereti Ugandát című alkotás, mely az év legfélelmetesebb filmje lehet.”
A film kapcsán is felmerül természetesen a kérdés, hogy miként értelmezhető mindez a globális kultúrharc összefüggéseiben. A konzervatív keresztény tábor ezt a filmet is biztosan besorolja a keresztényüldözés, a kozmopolita, liberális, kereszténységellenes, stb. megnyilvánulások közé, mellyel a sátán hatalma alatt álló szélsőséges liberálisok a halál kultúráját és a liberális diktatúrát akarják terjeszteni a világban. Feltételezhető, hogy a film készítői, szponzorai és reklámozói között valóban sokan vannak olyan ateista, vagy nem keresztény vallású emberek, akik a keresztény vallás egészét elutasítják, de a konzervatív keresztény tábor önámítása csupán, ha megpróbálják ilyen módon leegyszerűsíteni a helyzetet. Azt ugyanis hiába próbálják elérni, hogy a hívő keresztény emberek a kultúrharc ideológiájára hivatkozva egységesen felzárkózzanak a gyilkosságokat, ártatlan emberek börtönbüntetéseit és az elvakult csőcselék lincseléseit is előidéző, kimondva, vagy kimondatlanul támogató szélsőséges konzervatív keresztény irányvonal mögé.
A keresztény hívő emberek és nem hívők többsége józanul áll dolgokhoz s kellő távolságot tart mindkét szélsőségtől: nem fogadja el a „csuhások” elleni gyűlölködő hozzáállást sem, amely megpróbálja valami zavaros gondolkodású, meseszerű hitvilágban élő homogén masszának, ugyanakkor nagyon is anyagias, kizsákmányoló és hipokrita, sőt sokszor kegyetlen és embertelen bagázsnak látni s láttatni a kereszténység egészét, de a fentiek értelmében elutasítja a konzervatív keresztények szélsőséges irányzatait is, amelynek megnyilvánulásai, tevékenysége és politikai aktivitása jó táptalajt ad a keresztényellenességnek. A józan és elfogulatlan többség számára mind a két véglet hiteltelen, és az idő a szélsőségesek ellen dolgozik, mivel egymás folyamatos támadásával pusztítják és erodálják egymást és persze közben magukat is.
A racionális ítélőképességének megőrzéséhez ragaszkodó, autonóm személyiségű emberek minden szélsőséges megnyilvánulás mögött feltárják azokat az okokat, melyek a szélsőségesek által elkövetett embertelenségeknek, morálisan elítélhető cselekményeknek a mozgató rugói. Ebben felhasználják adott esetben az ellentábor szélsőségeseinek információit is anélkül, hogy ez utóbbiakkal azonosulnának, bármely szélsőség irányába elköteleződnének. Ebből adódóan fontos és informatív ez a dokumentumfilm is, még akkor is, ha esetleg a készítőinek, szponzorainak és támogatóinak egy része valóban szélsőségesen egyház- és keresztényellenes.
Meg kell tehát elfogulatlanul vizsgálni azt a kérdést, hogy milyen érdeke fűződhet a szélsőséges keresztény konzervatív irányzatokhoz tartozóknak a homofób gyűlöletkeltéshez, a hazug és a valódi lényegétől eltérő célokat szolgáló, irányokat kijelelő missziós munkához. A gyűlöletkeltés, az ártatlan emberek életét fenyegető, társadalmi integrációját és alapvető jogait sértő attitűdök kialakításának és megerősítésének irányába ható erőfeszítéseik alapján egyértelmű, hogy nem a kereszténység valódi üzenetét, Jézus Krisztus evangéliumát, örömhírét akarják terjeszteni, bármit is mondanak. Van tehát, mert lennie kell valamilyen más mozgatórugónak, amiért pénzt és fáradtságot nem kímélve mennek és szórják a gyilkos indulatokat termő tanaik és gondolataik magját az afrikai őslakosok között. Az okok feltárásában sokat segíthet annak vizsgálata, hogy honnan van pénz, anyagi és emberi erőforrás mindehhez. A szélsőséges konzervatív keresztény felekezetek legfőbb bázisa az USA-ban azok a konzervatív gondolkodású tömegeket, amelyek ezen egyházak híveinek vallják magukat, politikailag pedig általában a republikánus, vagy valamilyen szélsőséges, fajgyűlölő irányzatot támogatnak. A tavalyi amerikai elnökválasztás szoros eredményét látva gyanítható, hogy igen nagyszámú választóról, és nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is jelentős erőt képviselő társadalmi csoportról van szó, mely önmagában is nyilván meglehetősen heterogén, mindazonáltal első sorban a széles amerikai középosztály bázisából építkezik. Ennek a politikai irányzatnak az egyik legerősebb hagyományos támogatója az USA vidéki, kistelepüléseken, farmokon élő, mezőgazdasági termelésből és az ahhoz kapcsolódó iparágakból, a mezőgazdasági termékek kereskedelméből élő vállalkozó rétege és az általuk foglalkoztatott, az alsó középosztályhoz tartozó mezőgazdasági alkalmazottak és őstermelők hatalmas tömegei, akik értelemszerűen alapvetően érdekeltek abban a mezőgazdasági exportban, mely folyamatosan és kielégíthetetlenül keres új és újabb piacokat saját termékeinek. Számukra Kelet-Afrika egy hatalmas felvevőpiac lehetőségét jelenti, mely ha ráadásul az olajkitermelés miatt fizetőképesnek is tűnhet, akkor mindent elkövetnek azért, hogy ezt a piacot megszerezzék. Ebből a szempontból viszont alapvető érdekeik fűződnek ahhoz, hogy támogassák annak az ideológiai-politikai irányzatnak a terjesztését és megerősítését Kelet-Afrikában is, amelyhez maguk is tartoznak. Van tehát egy olyan jelentős anyagi erőt képviselő érdekcsoport, amely képes és kész is áldozatokat hozni annak érdekében, hogy a hozzájuk ezer szállal kötődő szélsőséges konzervatív keresztény irányzatok minél eredményesebben tudják saját szellemi, és másodlagosan politikai irányításuk alá vonni a Kelet-Afrikában élőket.
Ennek az érdekeltségi kapcsolatrendszernek a megjelenése a mindennapi életben, sajátos „társadalmi szerepvállalása” azonban két szempontból is rendkívül immorális és ezért teljességgel elfogadhatatlan. Első sorban azért, mert lényegében visszaélnek a keresztény tanítással, melyre hivatkozva olyan tanokat hirdetnek, melyek szöges ellentétben állnak a kereszténység lényegével. Gyűlöletkeltő és a híveket fanatizáló, a racionális gondolkodás helyett egy elvakult, szélsőséges vallási fanatizmust kialakító, terjesztő és támogató missziójuk tökéletesen szemben áll mindazzal, amit Jézus Krisztus tanított, hirdetett az embereknek, és amit az Ő egyházának képviselnie, továbbadnia kellene a világban. Másodsorban azért, mert egy amúgy is a többség zsigeri ellenérzéseinek, a heteroszexuális emberekben spontán kifejlődő homofóbiának a meglovagolásával, erősítésével és kihasználásával olyan embereket hoznak kilátástalan helyzetbe, azokkal szemben generálnak és erősítenek az életüket veszélyeztető társadalmi méretű ellenséges érzületeket, akik a társadalom kisebbségeit megillető jogi védelemre és a többséghez tartozó emberekben tudatosan kialakítható és kialakítandó toleranciára szorulnának.
Aki ilyen tevékenységekben részt vállal, az bűnöző, aki ezt anyagilag, vagy akárcsak erkölcsileg támogatja, az felbujtó, bűnpártoló, tehát bűnrészes.
