Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének egyetemi docense, Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész nyilatkozott az evangelikus.hu hírportálnak, az evangélikus egyháznak a homoszexualitással és az azonos neműek házasságával összefüggő álláspontjáról. A téma aktualitását a cikk címe és felvezetője szerint is a franciaországi parlamenti döntés adta, mely alapján a Franciaországban megnyílik az azonos nemű párok számára a heteroszexuálisokkal egyenlő jogokat biztosító házasság lehetősége. Érdemes alaposan áttanulmányozni ezt az írást, mert nagyon fontos és érdekes részleteket árul el a hazai történelmi keresztény egyházak közül a harmadik legnagyobbnak számító evangélikusok hivatalos álláspontjáról a homoszexualitással kapcsolatban, mely a két nagyobb keresztény egyházéhoz képest talán kevésbé elutasító.
A cikk címe ugyan azt sugallja, hogy a magyar evangélikusok is tartják magukat hazai keresztény egyházakra általában jellemző homofób irányvonalhoz: „A házasság a heteroszexuálisok számára alkalmas életforma” – állítja a szerző a címben, hozzátéve – „evangélikusként a homoszexuálisok házasságáról”. Tekintettel azonban a hazai homofób közhangulatra, a Magyar Katolikus Egyház Rómához hű, a homoszexualitás elfogadásával szemben mereven elutasító álláspontjának hegemóniájára, az adott kérdésben ezzel tökéletesen egybeeső hazai református álláspontra, azt kell mondani, hogy ez a cikk egész bátor nyitási kísérletnek tekinthető a keresztény homoszexuálisok felé. Érdemes tehát alaposan megnézni mindazt, amit mondanak és írnak az evangélikusok, de legalább ugyanilyen fontos az is, amit nem mondanak, vagy legalább is ebben az írásban nem jelent meg.
Az írás egyébként már a címében elüt a hivatalos hazai katolikus és református szóhasználattól, amikor úgy fogalmaz, hogy „evangélikusként a homoszexuálisok házasságáról”, mivel a másik két keresztény felekezetben ezt a kifejezést így nem is szokták használni. Hivatalos megnyilatkozásaik során ugyanis a „homoszexuális házasság” szókapcsolatot – annak kifejezéseként, hogy szerintük a házasság kizárólag egy férfi és egy nő kapcsolatából jöhet létre – csak idézőjelek között használják, vagy eléírva azt, hogy „úgynevezett”.
Az egész cikk, mely interjú formában készült, egy sor kérdést nyitva hagy, a riporter konkrét kérdéseire ( ld. pl. „Összeegyeztethető-e a homoszexualitás a kereszténységgel?” , stb.) sokszor csak a különböző véleményeket, eltérő álláspontokat ismerteti a lelkész, de nem foglal állást saját maga és egyháza nevében egyik mellett sem. Vannak ugyan olyan megnyilvánulásai a teológus lelkésznek, melyek kielégíthetik azokat, akik magukat a konzervatív keresztény értékrend védelmezőjének tartják, és a homoszexualitás bármilyen megjelenésével, valamint ebből adódóan, természetesen a homoszexuálisok házasságának elismerésével szemben is mereven elutasítóak. Ilyen a cím első mondata, mely kissé kibővítve a cikk közepén ismét megjelenik. A bevezetőben is deklarálja, hogy : „A keresztény hagyomány szerint a házasság férfi és nő között jöhet létre.” Az interjú utolsó kérdésére adott választ is így kezdi: „A homoszexuális párkapcsolat nem értelmezhető egy szinten a házassággal.”
Ugyanakkor érdemes figyelni arra, ami kimaradt a cikkből. A Katolikus Egyház álláspontja egyértelműen és minden körülmények között „rendetlennek” tartja a homoszexuális viselkedést, vagyis bűnnek. A Magyarországi Református Egyház álláspontja e tekintetben lényegben ugyanez. Ebben az interjúban azonban ez így nem hangzik el. Nem mondja ki a teológus lelkész, hogy a homoszexualitás minden körülmények között bűn lenne, igaz, ez az ő esetükben – miután maga is elmondta, hogy pl. a német társegyházban aktív lelkészi tevékenységet végeznek azonos nemű párkapcsolatban élő lelkészek – meglehetősen furcsa és ellentmondásos is lenne, de ez pl. a hazai reformátusokat nem szokta zavarni.
Arra a szintén nagyon konkrét kérdésre, hogy „A Szentírás mit mond a homoszexualitásról?”, adja a legmeglepőbb választ a lelkész. Itt ugyanis kézenfekvő lett volna, hogy elkezdi felsorolni azokat az igehelyeket, melyeket a homoszexuális viselkedés és az azonos neműek házasságának elfogadása mellett érvelők fejéhez szoktak vagdosni annak bizonyítékaként, hogy Isten utálatosnak és kiirtandónak tartja a homoszexualitást, azonban ezt nem tette. Egyetlen igehelyet idéz, mely nem szokott a témával kapcsolatban felsorolt 5-6 igehely között lenni: „nem mindenkinek adatott meg, hogy házasságban éljen (Mt 19,12), tartalmát tekintve ez a kijelentés értelmezhető a melegekre is” – mondja a teológus. Csakhogy Jézus itt általában a házasságra való képesség, vagy szándék hiányáról beszél, és nem utal arra, hogy szavai csak a heteroszexuális házastársakra vonatkoznának.
Mindezek alapján úgy tűnik, a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselői kezdik feladni azt a szemellenzős látásmódot, ami a két nagyobb hazai történelmi keresztény egyház vezetőire továbbra is jellemző. Legalább az evangélikusok nem teszek úgy, mintha a homoszexualitás elfogadásával összefüggő változások nem lenének jelen a keresztény egyházban. Vajon a magyar reformátusok és a katolikus egyház vezetői mikor értik meg az idők szavát?
