Amint az egyik korábbi poszthoz fűzött kommentjében Welcom_To_Reality nick nevet használó olvasónk is jelezte, Nyáry Krisztián az idei nemzetközi coming out napon, október 11-én tette közzé azokat a kutatási eredményeit, melyek alapján igazolható, hogy Kölcsey Ferenc homoszexuális volt és szerelmes volt Szemere Pálba. A baloldali média felkapta a hírt, azonban a közmédia és a jobb oldali médiumok nagy része nem foglalkozott vele. Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán van-e jelentősége ennek. Miért fontos, hogy Kölcsey homoszexuális volt-e, vagy sem? És valóban, normális körülmények között, ha a homoszexuális emberek soha semmilyen hátrányos megkülönböztetésnek nem lennének kitéve, ugyanolyan jogaik lennének, mint a heteroszexuális embereknek az élet minden területén, beleértve a házasságot és a családalapítást is, és ugyanolyan elfogadott, sőt elismert dolog lenne az azonos nemű párok kapcsolata a társadalmi élet minden területén, és minden szinten, mint a heteroszexuálisoké, akkor valóban nem lenne jelentősége a dolognak. Nem kell azonban LMBT jogvédőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez bizony nincs így. Ha viszont szembenézünk azzal a ténnyel, hogy a homoszexuális embereknek számos hátrányos megkülönböztetést kell elviselniük a világ minden részén (igaz óriási különbségek vannak a szinte teljes jogegyenlőségtől a halálbüntetésig, amely skálán Magyarország valahol kicsit jobb helyen van, mint a világátlag), akkor igenis van jelentősége annak, ha egy kiemelkedő személyiségről tudható, hogy homoszexuális. A homoszexuális emberek egyenjogúságát, és teljes értékű társadalmi elfogadását ellenző (a bevett, bár nyelvtanilag talán helytelen gyakorlat szerint homofóbnak nevezett) emberek azt tartanák optimálisnak, ha a homoszexuális viselkedés kihalna a földről, ahogy ez a történelem folyamán a náci Németországban, és manapság a homoszexualitást halálbüntetéssel sújtó ázsiai és afrikai országokban meg is próbálták elérni. Egy kevéssé megbízható, de azért mindenképpen elgondolkoztató felmérés szerint – melyet mostanában ismét felkapott a netes média – Magyarországon is a nők 91%-a vetetné el a magzatát, ha kiderülne róla, hogy homoszexuális gént hordoz.
Ilyen körülmények között azonban már nagyon is érthető, miért kell foglalkozni azzal, ha egy kiemelkedő képességű, a világ szellemi és kulturális örökségéhez, az emberek tömegeinek életben maradásához, vagy jólétéhez hozzájáruló személyről kiderül, vagy tudható, hogy homoszexuális (volt). Ki kell ugyanis nyíltan mondani, hogy a világ kevesebb lenne az LMBT emberek nélkül. Természetesen nem szabad abba a hibába esni, amit Landeszman főrabbi elkövetett, amikor a bőgatyát és a fütyülős barackot emlegette, hiszen senki sem vitatja, hogy – az emberi populációban meglévő számarányuknak megfelelően – a heteroszexuális emberek sokkal többet tettek a világ fejlődéséért, jobbításáért. Ugyanakkor a heteroszexuális többségnek el kell ismernie azokat az eredményeket, amelyeket az LMBT emberek tettek, és erre a homofób emberek nem hajlandóak, kimondva, vagy kimondatlanul „genetikai hulladéknak”, a társadalom „söpredékének” tartják az LMBT embereket, akiknek a négy fal közé zárkózva titkolniuk kell azokat a vágyaikat, és érzelmeiket is, amelyeket a heteroszexuális emberek nyíltan megélhetnek a mindennapi életben. Ráadásul a homoszexuális emberek szellemi és művészeti alkotásai, tudományos eredményei jelentőségükben meg is haladják a társadalmi jelenlétükkel arányos mértéket. Ezt bizonyítja Kölcsey homoszexualitása is, mivel ha a homoszexuálisok nem lennének, és nem lettek volna részesei a magyar történelemnek, akkor pl. ma nem lehetne olyan himnusza hazánknak, amelyhez történelmének legviharosabb, legtragikusabb évszázadában mindvégig ragaszkodott a magyarság, és amelynek első öt szavát a jelenlegi konzervatív kormánytöbbség az új Alaptörvény legelején is idézte.
A heteroszexuális többségnek el kell fogadnia, hogy az LMBT emberek alkotásai, tudományos eredményei, társadalomformáló és adott esetben történelmet alakító képességei nem annak ellenére voltak jellemzőek rájuk, hogy homoszexuálisok voltak, hanem azzal együtt. Személyiségük egészének része volt a homoszexualitás, és ez a személyiség volt képes a kiemelkedő alkotásra, tudományos, vagy politikai eredményre. Ha tehát értéknek tekintjük mindazt, amit az LMBT zeneszerzők, írók, költők, filmrendezők, tudósok, politikusok, ókori uralkodók, stb. megvalósítottak a történelem folyamán, akkor el kell ismerni, hogy az emberiségnek szüksége van a homoszexuálisokra, hogy az emberiség többet tudott elérni, megvalósítani a homoszexuális emberekkel együtt, mint amennyit nélkül tudott volna. Ez a válasz arra a sokszor felvetett kérdésre is, hogy a homoszexualitásra hajlamosító gének miért nem vesztek ki az idők folyamán. (Ezzel kapcsolatban persze ismét ki lehet nyitni azt a vitát, hogy mennyiben tekinthető bizonyítottnak a homoszexualitás genetikai eredete, melyet a konzervatív keresztény elkötelezettségű kutatók gőzerővel próbáltak cáfolni, arra hivatkozva, hogy az egypetéjű ikreknél nem mutatkozott 100 %-os egybeesés a szexuális irányultságban. Tekintve, hogy ez a kérdés most nagyon messzire vezetne, jelen posztban csak annyit rögzítünk, hogy egyértelműen bizonyítottnak tekintjük azt, hogy a homoszexuális irányultság olyan sok tényezős jelenség, amelyben van szerepe a genetikai adottságoknak is, hiszen éppen az egypetéjű ikervizsgálatok adatai bizonyítják, hogy az egypetéjű ikreknél a homoszexualitás koincidenciája sokkal magasabb, mint a nem egypetéjű ikreknél, a vérségi, vagy a nem vérségi kapcsolatban lévő testvéreknél. Ugyanakkor az is biztos, hogy a homoszexuális irányultság nem egygénes öröklésmenetű jelenség, a genetikai adottságok – sok más emberi tulajdonsághoz hasonlóan – csak egyéb tényezők mellett eredményezik a homoszexualitás kialakulását, amelyeket azonban a neveléssel, „gyógyítással”, elrettentéssel, és hasonló módszerekkel nem lehet megváltoztatni, vagy befolyásolni.)
Az élet különböző területein kiemelkedőt alkotó homoszexuális emberek tehát az alkotásaikkal, munkásságukkal teszik mindenki számára kézzelfoghatóvá, és megérthetővé a sokszínűség értékeit, ezzel nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ha helyenként csak lassan is, de azért folyamatosan mutatkozzon némi elmozdulás a tolerancia, az LMBT emberek iránti kölcsönös tisztelet és megbecsülés irányába.
