Az előző posztban hozzáférhetővé tett vatikáni kérdőívvel kapcsolatban több kérdés rendszeresen felmerült a visszajelzésekben, a különböző webes fórumokon, ezért ezek közül néhányat – saját válaszainkkal együtt – közreadunk.
Kinek szól a kérdőív?
A kérdés a legmagasabb szinten is megosztja a Katolikus Egyház híveit, vezetőit, amint erről korábban szóltunk már. Az előző posztban jeleztük, hogy Erdő Péter bíboros egyértelműen úgy nyilatkozott erről, hogy a kérdőív a püspököknek szól, és nem a laikus híveknek. Ugyanakkor korábban azt is jeleztük, hogy vatikáni tisztségviselők, és több ország püspöki konferenciájának vezetői ugyanilyen egyértelműen azt az álláspontot képviselték, hogy a pápa a laikus hívek véleményét is össze szeretné gyűjteni, sőt, azt szeretné, ha aktívan bekapcsolódnának, részt vennék az egyház megújításában, amit elhatározott. Szembe kell tehát nézni azzal a ténnyel, hogy – amint ez minden ilyen esetben lenni szokott – a változtatásoknak vannak ellenzői, akik minden eszközzel megpróbálják akadályozni, gátolni, hogy érdemi változások történjenek a Katolikus Egyházban, és adott esetben ők nyíltan szembeszállnak a pápa akaratával, sőt, magával a pápával – amint erről korábban szintén írtunk már. A változások ellenzői olyanok, akik bár ugyanúgy látják a Katolikus Egyház válságjelenségeit, mint a változásokat sürgetők (első helyen maga a pápa, aki azt mondta, hogy ha nem teszünk valamit, akkor kártyavárként omlik össze az Egyház), de ezt figyelmen kívül hagyják, mivel – valamilyen okból kifolyólag – személyesen ellenérdekeltek a változásokban. Ezek az egyszerű, emberi gyarlóságok azonban nem szabad, hogy eltántorítsák a híveket attól, hogy az egyházfő által tisztán és világosan elhatározott úton továbbhaladva, kérve, és akkor biztosan meg is kapva a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, részt vegyenek az Egyház megújításában, saját véleményükkel, tapasztalataikkal, javaslataikkal hozzájáruljanak ennek csodálatos és történelmi jelentőségű feladatnak a megoldásához. Ebből adódóan arra a kérdésre, hogy „Kinek szól ez a kérdőív?”, egyértelműen azt a választ adjuk, hogy a Katolikus Egyház minden tagjának, aki felelősséget érez az Egyházért, tenni képes, és kész annak megújításáért, megerősítéséért.
Miért nem egységes az adatgyűjtés? Miért van több kérdőív? Miért nem alkalmazza mindenki a kötött válaszadási lehetőséget tartalmazó kérdőívet?
A Vatikánból az egyes országok püspöki konferenciája részére megküldött kérdőívet sokan kritizálták amiatt, hogy az a laikus hívek számára nehezen értelmezhető, és a szabad szöveges kitöltés miatt a beérkező válaszok nehezen lesznek kiértékelhetőek, összesíthetőek. A kérdőív előkészítői valóban nem vették figyelembe a tudományos, és társadalmi kutatások, felmérések általánosan elfogadott és alkalmazott metodikai szempontjait. Emiatt többen kezdeményezték, hogy készüljön egy átalakított változat, amelynek egyszerűbb a nyelvezete, és előre meghatározott válaszok közül választhassanak a kérdőívet kitöltők, leegyszerűsítve ezáltal a válaszok összesítését és kiértékelését is. Így készült el a Catholic Organizations for Renewal nevű tömörülésnek (amely az amerikai katolikus megújulásért dolgozó egyházi szervezeteknek, mozgalmaknak az ernyőszervezete) az a kérdőíve, amely elérhető az interneten is, és amely tartalmaz előre megadott válaszlehetőségeket, és szabadon kitölthető szöveges mezőket egyaránt. Érdemes azonban megnézni, hogy milyen lehetőségek közül választhat a kérdőív kitöltője, ha nem akar szöveges választ adni. Az első kérdés (helyesebben inkább kérés) az eredeti vatikáni felmérésben így hangzott: „Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg.” Erre az amerikai kérdőíven a következő válaszlehetőségek jelennek meg:
- Nem értik.
- Gyengén értik.
- Többnyire értik.
- Teljesen értik.
Csakhogy a kérdés nemcsak arra irányult, hogy értik-e az emberek, vagy sem, hanem arra is, hogy amit megértettek belőle, azt hogyan értelmezik, ami legalább olyan fontos, mint az, hogy hány százaléka válaszolja azt a híveknek, hogy tökéletesen, vagy többnyire érti az Egyház vonatkozó tanításait. Ezt viszont csak szövegesen lehet kifejteni.
A következő kérdésnél hasonló hiányérzetünk lehet: „Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során?” Válaszlehetőségek az amerikai kérdőíven:
- Az egyházi tanítást nem fogadják el.
- Az egyházi tanítást alig fogadják el.
- Az egyházi tanítást nagyrészt elfogadják.
- Az egyházi tanítást teljesen elfogadják.
A kérdés azonban ebben az esetben is többről szólt, hiszen a gyakorlati alkalmazás során felmerülő nehézségekre is rákérdeztek, ami az amerikai kérdőív kitöltés esetén elsikkad. Ugyanakkor a kérdések egy részénél ők is csak szabad szöveges formában kitölthető válaszadási lehetőséget biztosítottak, vagyis a válaszok összesítése és kiértékelése lényegében ugyanolyan sok feladatot fog jelenteni a kérdőívek feldolgozását végzők számára.
Ennél is nagyobb probléma, ha a kérdések fordításai, és az előre megadott válaszok célzatosan torzítanak. Sajnálatos módon ezt látjuk a Szent Gellért Plébánia honlapján közzétett kérdőív esetében. Vegyünk egy példát! A kérdőív második kérdéssorozatának c pontjában az első kérdés így szól a Vatikán által közzétett eredeti angol kérdőívben: „How is the theory and practice of natural law in the union between man and woman challenged in light of the formation of a family?” A kérdést nem könnyű magyarra fordítani, de lényegében nagyjából ezt jelenti: „Milyen kihívásoknak van kitéve a természettörvény elmélete és gyakorlata a “férfi - nő” házasságban a családalapítás szempontjából?”, amire a szabad szöveges válasz során a válaszadó leírhatja, lát-e egyáltalán ilyen kihívásokat, és ha igen, akkor azokat mennyiben érzi a világi értékrend kártékony következményeinek, vagy esetleg lát-e olyan hibákat az egyházi tanítás gyakorlatában, ami szintén kihívásokat hordoz. A Szent Gellért Plébánia kérdőívén ez így jelenik meg: „Milyen elméleti és gyakorlati indokok alapján kérdőjelezik meg a férfi és a nő kapcsolatán nyugvó családalapítás természetjogi alapjait?”, majd a kötött válaszlehetőségek a következők:
- ateista meggyőződés
- egyházellenesség
- ismerethiány
- torz emberkép
- politikai szándék
- áltolerancia
- egyéb ….
Érzékelhető, hogy már a kérdés feltevése is kizárja, hogy lehet bármi, amin az egyháznak kellene változtatnia, és a válaszok is egyértelműen olyan negatív lehetőségeket tartalmaznak, amilyenekre eddig is a hivatalos katolikus tanítástól eltérő értékrend kritikája során szoktak hivatkozni.
Mindebből adódóan a magunk részéről (hasonlóan pl. az Anglia és Wales Püspöki Konferenciája által kezdeményezett, és szintén a laikus hívek bevonására irányuló felmérés gyakorlatához, ld. itt!) ragaszkodtunk az eredeti kérdőív kérdéseihez és a szabad szöveges válaszlehetőségekhez, melyek összesítése és feldolgozása, ha nehézkesebb is, de alapvetően szándék és elhatározás kérdése.
Mi az értelme és célja a kérdőívnek?
A hazai katolikusok egy része szerint a kérdőív csak arra szolgál, hogy az egyházi vezetés fel tudja mérni, hol mennyire fogadják el a Magisztérium (az egyházi Tanítóhivatal) hivatalos tanításait, annak érdekében, hogy ez alapján gondoskodni lehessen a hivatalos tanítást nem ismerő, vagy ne adj’ Isten, azt bizonyos elemeiben elutasító hívek tudatlanságának, illetve az esetleges "tévtanoknak" és a "bűnös ellenállásnak" a felszámolásáról. Ez az inkvizítori lelkület azonban egyértelműen idegen mindattól a friss és új szemlélettől, ami Ferenc pápa eddigi megnyilatkozásaiból sugárzik. Ferenc pápa egyértelművé tette, hogy meg fogja változtatni az Egyházat. Ez a kérdőív pedig ennek egyik első eszköze. Ebből adódóan a magunk részéről – sok más, az Egyház megújulását szorgalmazó egyházi szervezettel és mozgalommal együtt – úgy gondoljuk, hogy a kérdőívvel az objektív helyzetfelmérés mellett az volt a pápa célja, hogy a hívek (köztük kiemelten a laikusok) részvételét, együttgondolkodását kérje azoknak a döntéseknek az előkészítésében, amelyek meg fogják határozni a változások irányát és mértékét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kérdőívre adott válaszok úgy fogják meghatározni a püspöki szinódus döntéseit, mint ahogy egy közvélemény-kutatás, vagy egy népszavazás befolyásolhatja a politikai testületek döntéshozatalát. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a Szentlélek a hívek észrevételein, javaslatain és esetleges kritikáin keresztül is tud hatni az Egyházban. A kérdőív összeállításakor is ezért kerülhettek olyan kérdések a kérdőívbe, amelyek a hívek véleményét és javaslatait kérik, pl.:
4f. Pozitívan járulna-e hozzá az érintett személyek problémáinak megoldásához, ha megkönnyítenék a házasság érvénytelenítésének kanonikus gyakorlatát? Ha igen, akkor hogyan történhetne ez meg?
9a. Milyen egyéb kihívásokat, vagy a fenti kérdésekben megfogalmazott témákhoz kapcsolódó kezdeményezéseket tart sürgősen megoldandónak?
Mindezek alapján a kérdőív célja egész biztosan nemcsak egy helyzetfelmérés, hanem a hívek széles körének bevonása az Egyház előtt álló döntések előkészítésébe, a laikusok részvételének előmozdítása, a kétoldalú kommunikációra épülő együttgondolkodás.
