az ezer színű világ

Korábbi ígéretünknek megfelelően elkezdjük közreadni a vatikáni felmérésre érkezett válaszokat, vágatlanul, minden módosítás nélkül (így a helyesírási hibákat, elütéseket sem korrigáljuk). Összesen 27 értékelhető válasz érkezett, de mivel nem válaszolt mindenki minden kérdésre, ezért a válaszok száma egy-egy kérdésre vonatkozóan ennél lehet kevesebb.

Annak érdekében, hogy követhető legyen, hogy melyik válaszoló, melyik kérdésre, milyen választ adott, a válaszok sorszámán nem változtunk, ezért lesznek üres sorok a válaszok között.

1. A Szentírás és a Magisztérium (az Egyházi Tanítóhivatal) családról szóló tanításainak terjesztése

a.) Kérem, írja le, hogyan értelmezik ma az emberek a Katolikus Egyház tanítását a család értékéről, melyet a Bibliában, a “Gaudium et Spes” és a “Familiaris Consortio” kezdetű pápai enciklikákban, valamint a zsinat utáni egyéb dokumentumokban fogalmaztak meg. Mennyire meghatározó az Egyháznak a családok életére vonatkozó tanítása a mai emberek számára?

1.  A legtöbb hívő nem tudja a részleteket, csak hallomásból tudja (vagy esetleg vasárnapi szentbeszédekből), hogy az egyház ezekben a kérdésekben hogyan fogalmaz. Általában valószínű, hogy a felnőtt hívek azt fogadják el, amivel egyetértenek. Amivel nem, azt figyelmen kívül hagyják.
2.  A konkrét dokumentumok alig ismertek még az elkötelezett hivők számára is, az átlag hívő számára pedig lényegében ismeretlenek.
   A hivatalon tanítás általában gyakorlati oldalról némileg hatást gyakorol, legfőképp a házasság tekintetében.
3.  Sajnos a média és a hatalom közös erővel verik szét az olyan hagyományos értékeket, mint a család és a tisztelet.
4.  Akik komolyan veszik a hitüket, azoknál ez nem kérdés. Akik nem, csak névleg katolikusok, bizonyos tanításokat nem fogadnak el ezen a téren.
5.  
6.  Sajnos a tapasztalataim szerint ez a nagyon fontos érték a ma embere számára már alig ismert. Túlságosan is elvilágiasodott már a CSALÁD fogalma is. A szeretetteljes megbocsájtást egyre kevesebben gyakorolják. A hűség pedig egyre inkább hátrébb szorul az értékrendekben. Azokban a házasságnak mondott közösségekben, ahol Isten a háttérbe szorul és a pénz megszerzése veszi át a vezető szerepet, sajnos további visszaesés várható, ami sokszor világi válásban nyilvánul meg. Innentől kezdve pedig a már megszületett gyermekek sem kaphatják meg azt, amit a valódi CSALÁD jelent. A testi vágyaknak való engedés pedig sajnálatosan a házasságtörés bűnébe taszítja a különváltan élőket.
7.  Számomra nagyon fontos a család szentsége.
8.  A mai emberekhez alapvetően nem jut el az Egyház tanítása, így nincs közvetlen relációjuk azzal. A családdal kapcsolatos véleményt, hozzáállást, értelmezést és megvalósítást legjelentősebben a média befolyásolja. Ezt árnyalják, avagy kiegészítik a baráti, kollegiális minták, az ezek követését eredményező konformizmus. A családtervezést általában a hosszabb távú tervezés szándéka és az etikai orientáció helyett a személyes érdekek, a rövid távú célok határozzák meg. Ennek eredménye a család intézményének válsága, a könnyen széthulló kapcsolatok, a "mozaik családok" elterjedése. Az Egyháznak épp ezért nagy felelőssége van annak előmozdításában, hogy tanítása érdemben, vonzó formában eljusson a mai emberekhez.
9.  Nagyon.
10.  Az  emberek igen nagy része sajnálatos módon egyáltalán nem ismeri az egyház tanitásait, igy aztán nem lehet meghatározó.
11.  A mai emberek nagy része nem tartja tiszteletben (hazánkban) az egyház tanítását. A fiatalok házasságkötés nélkül élnek együtt, vállalnak gyermeket, ami nem helyes. A családot könnyen szétrázzák, elválnak, testvéreket szétszakítanak, új párt keresnek.
    Van jó példa is, hisz sok keresztény család Istennek tetsző módon él, neveli gyermekeit. Városunkban is egyre több család jár templomba, s a katolikus iskola megindulásával tovább javulhat a helyzet.
12.  Bizonyos szempontból konzervatív és elavult, de a fő mondanivalóját mindenképp értéknek tartják. Az emberek többsége eléggé régimódinak titulálja.
13.  Környezetünkben a templomba járók nagy része nincs tisztában az enciklikák létével sem. Általánosságban az emberek a mindennapokat és a hitet nem vonják tudatosan össze, így a házasságról való tanítást sem. nagyrészt világi életet élnek.
14.  A mai tàrsadalom àtlaga,nem kapott olyan nevelést a hitre,hogy donto legyen szàmàra,Isten torvénye,ezért dolgai szerint dont az ember legtobbszor és nem csinàl ugyet abbol,hogy ez szentségtorés vagy nem,sajnos.Nagyon kevés a "Maradék" akinek életében Isten torvénye a donto,erre kéne rànevelni gyermekeinket elsosorban a csalàdban,mert,ha a gyerek az anyatejjel szivja az istenszeretetet akkor az egy életre szoll.Ezért fontos a hàzasulando felek felkészitése a szulok és az Egyhàz àltal,igy Isten boséges àldàsa kiséri ezt a hàzassàgot,és Isten az aki megvédi e hàzassàg tisztasàgàt,egységét.
15.  Úgy gondolom, a legtöbb ember fontosnak tartja a házasság - s egyben a család - intézményét. Sokan közülük azonban nem elsősorban katolikus szemmel néznek erre a szentségre, csak formaságnak tartják, mely bármikor megszüntethető. Sok ismerősnél viszont azt tapasztalom, sok ember képes azért tenni a házasságáért, hogy családja egyben maradjon (akkor is, ha a gyermekek már felnőttek).
16.  Alig ismerik.  Leginkább a Szentírást ismerik. A köztudatban a házasság felbonthatatlansága él. Legtöbbször elavultnak tartják az Egyház tanítását. Ideálnak tartják: "persze, szép lenne, így élni." Azonban megkeresik a kiskapukat: "meg kell érteni, hogy ebben a helyzetben nem tarthatom be." Ez vonatkozik: válás, abortusz, házasság előtti nemi élet.
17.  15-18 éves fiatalok között dolgozom katekétaként. A fiatalok álláspontja a családról kifejezetten labilis. Egyfelől vágynak a biztonságra, maradandóságra, de a saját tapasztalataik alapján nem látják ennek a realitását, hiszen sokan maguk is csonka illetve szétesett családban élnek. A családot értéknek látják és utópiának is egyszerre. Sokan még mindig úgy érzik, hogy a papok felsőbbrendűek, a családok és családosok pedig valamiféle másodhegedűsök az egyház életében. Ezen fontos lenne változtatni: ne csak szép írásokban emeljék ki a család értékeit, hanem a gyakorlatban is...
18.  Az emberek szabdságot akarnak, hogy lehessen elválni, közben pedig attól szenvednek, hogy a saját szüleik elváltak.
19.  Az említett enciklikák címe ismerős, de nem olvastam őket.
20.  Inkább riasztó mintsem bátorító. Mindenütt a tilalmakat látják (házaaság előtti szex, válás, aktív fogamzásgátlás, újraházasodás szigorúan tilos), bennünket pedig egyfajta őskövületnek.
    A fenti tilalmak értelme mind szeretetből fakad, de az Egyház általános és évszázadokra visszatekintő közlése önmagáról, a szerelemről és párkapcsolatról és Istenről ezt nem tette egyértelművé.
    A II.V.Zs. tanításai világosabbak és pozitívabbak, de központilag még mindig nem az irgalom az, amit az Egyház képvisel.
    A tiltások a keresztény körökben sokszor tabukat eredményeznek és társas magányt közösség helyett.
21.  Tudomásul kell venni, hogy olyan jelentőséget tulajdonít a Katolikus Egyház a családnak, amennyiben ismertek azok a dokumentumok, melyek hivatottak lennének a család méltóságának a képviseletére, tanítására, illetve képviseletére! De én hiába olvastam el. Nem megyek vele semmire, ha a környezetemből nem hallom vissza azokat a gondolatokat, eszméket, amelyek pedig igen érté-kesek. Se egyház, se világ nem foglalkozik azokkal a dokumentumokkal.
22.  A Bibliát és a Boldogabb Családokért c. körlevelet ismerem, a szülők tiszteletét, és a családi életre nevelést a családunkban igyekeztünk megvalósítani.
23.  A Katolikus Egyház előszeretettel hivatkozik a házasság szentségére. Annak tartalmára és megnyilvánulási formáira viszont már nem ad használható és a társadalmi helyzethez igazodó tanácsokat, hozzáállást.
    A házasság szentsége nehezen értelmezhető a mai társadalmi viszonyok között. Például az elváltak, homoszexuális vagy élettársi közösségben élők esetében.
24.  A család hagyományos értékei egyre elhalványodnak, ezért egyre kevesebben teszik le voksukat a szentségi, de akár a polgári házasság intézménye mellett. Magyar viszonylatban jelentősek a családreferens püspök megnyilatkozásai, aki az enciklikák és zsinat szellemiségét sugározza, de szélesebb körben - ide számítva az evangelizációt - nem egyértelműen jelennek meg a család tényének preferálása mellett annak értékei, örömei, legszebb pillanatai.
25.  Óriási különbségek vannak a társadalmon belül, de a hívő katolikusok között is egyre kevésbé ismertek, részben ebből adódóan egyre kevésbé meghatározóak a Tanítóhivatal útmutatásai. A család értékei az emberek többségének a tudatában nem kötődnek az Egyházhoz, de mint általános emberi értékek, továbbra is meghatározóak. A pápai enciklikák családra vonatkozó tanításai sokszor még azok számára sem meghatározóak, akik hívő katolikusként a Biblia tanításához akarják igazítani az életüket, de annak értelmezésében több szempontból nem tartják autentikusnak a pápai enciklikákat.
26.  Általában az embereknek nagyon kevés a tudása a katolikus egyház tanitásáról. Főleg a média és a bulvár hatására ellenségesen viszonyulnak, "maradinak" és korlátozónak tartják
    Nem igazán meghatározó.
27.  Alig ismert.

b.) Azok, akik ismerik az Egyház tanítását, teljes egészében elfogadják azt, vagy merülnek fel nehézségek a gyakorlati alkalmazás során? Ha igen, mik ezek a nehézségek?

1.  Akik ismerik a tanítást (és akiknek emellett fontos a hitük), azok elgondolkoznak rajta, de van olyan tanítás, amivel könnyű nem egyetérteni, és nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül figyelmenkívül hagyni. Pl. aki elvált, mégis hívő, és szeretne áldozni, arról könnyen el tudom képzelni, hogy jár áldozni.
   
   A fogamzásgátlás tilalmát a legtöbben szintén szemrebbenés nélkül figyelmen kívül hagyják.
   
   A melegek megítélése rohamosan változik a nyugati világban. Még ha a melegházasság kérdését figyelmen kívül hagyjuk is, a legtöbb gondolkodó hívő ember (még talán Magyarországon is) felismeri, hogy a homoszexualitás nem "életmód" és nem szabadon választott irány, hanem veleszületett emberi állapot, méghozzá nagyon-nagyon sok mindenkinek van barátja, rokona, vagy gyereke aki meleg, és akit képtelen csak emiatt elítélni. Az ilyen ember érzi, hogy az Egyház hozzáállása a melegekhez a legjobb esetben is hiányos és sántít. Ez is az a kategória, hogy az Egyház tanítását figyelmen kívül hagyják.
2.  Részben fogadják el. Sok idejétmúlt részt egyáltalán nem vesznek figyelembe. A legnagyobb nehézséget az elváltak és a házasságon kívül együttélők helyzetének kezelése okozza.
3.  Nem fogadják el teljes egészében, mivel az ellentmondásban áll a fizika törvényeivel.
4.  Akik elfogadják, azok a nehézségeket lelki vezetőjükkel vagy más alkalmas személlyel beszélik meg. A nehézségek pl. a természetes családtervezésnél jelentkezhetnek, amikor a szülők szeretnének ugyan, de sok gyakorlati tényező miatt nem vállalhatnak gyermeket (pl. több fogyatékos gyermek a családban), a természetes módszerek pedig vagy nem hatékonyak, vagy károsan befolyásolják házaséletüket.
5.  Felmerülnek nehézségek: elvált szülők, egyedülállók, melegek, meleg szülők, gyermekek kérdésében.
6.  Tapasztalatom szerint azok, akik ismerik egyáltalán az Egyház tanítását, szavaikban elfogadják ugyan, de életükben nem igazán ez irányítja őket. Többnyire mindig találnak maguknak valamilyen mentséget, kifogást, hogy épp akkor miért nem az egyház tanítása szerint viselkednek. Legkönnyebben a szombat esti szentmisék példájával tudom megvilágítani ezt. Sokan csupán kényelmi szempontok miatt mennek szombaton az előesti szentmisére, pedig vasárnap sem akadályozza őket semmi (illetve csak a saját kényelmük) abban, hogy részt vegyenek a szeretetközösségben. A leginkább kellemetlen számomra, amikor a szentmise után valaki épp megszólja egy társát, vagy szitkozódni kezd, valami őt ért sérelem miatt ...
7.  
8.  Sokan tapasztalják, a kommunikációs csatornák kitárulása által még ennél is többen felismerik, hogy az Egyház tanítása és a tanítás egyházi gyakorlati alkalmazása között esetenként jelentős különbségek fedezhetők fel. S mivel a templomok sokaságában fáradt, unott "közösség" van jelen, egyre több hívő válik a maga módján katolikussá. Ma már nem a templom, a plébánia az elsődleges találkozási hely, a papok elvesztették pásztori, irányító szerepüket, leginkább a fiatal generációk esetében. Mindebből pedig az következik, hogy az egyes katolikus nem is igazán tudják megtenni, hogy "klasszikus" módon gyakorolják az Egyház tanítását, de ez nem rajtuk múlik. E tekintetben leginkább ott érhető tetten az Egyház felelőssége, hogy hagyja-e szétszóródni a nyájat, merthogy rengetegen találnak "új otthonra" úgynevezett szabadkeresztény közösségekben.
9.  Nem.
10.  Akik ismerik és elfogadják nagyon nehezen birkóznak meg  a társadalom hozzáállásával. Szerintem nem is vállalják fel nyilvánosan elkötelezettségüket - csak a saját kis mikroközösségeikben ( pl. HH csoport).
11.  Teljes egészében el kell fogadnunk az Egyház tanítását. Vannak hitetlen, arrogáns emberek a környezetünkben, velük nehéz megvívni a napi harcot. Ehhez kérünk Urunktól sok erőt és türelmet.
12.  Igen, nálunk a gyerekvállalás esetében. több év próbálkozás után lombik programba kerültünk, amit az egyház elvileg tilt. De haladnia kellene a korral az egyháznak is ebben a témában, mert régebben nem volt annyi meddő pár, mint manapság, és így hogyan gondoskodjunk a kereszténység utánpótlásáról?
13.  Általában nem a tanítással van a baj, hanem annak megélésével. Kevés jó példát látnak. Nem ismerik a szenteket és nem ismerik a környezetükben élő emberek életpéldáját. Az emberek nem mernek megnyílni egymás előtt. Ezért a tanítás napi alkalmazására nem tudnak megoldásokat, ha a családban nem tanulták meg.
    A tanítást ha kritizálják, általában a világi indokok kerülnek előtérbe. A tanítás mélységét nem ismerik.
14.  ez annak a fugvénye,hogy az egyén életében hol talàlhato Isten,az elso helyen vagy csak màsodlagos tényezo.Elnézést,nem Istennek kell alkalmazkodni az emberhez,hanem forditva.Isten nem tervezte e vilàgot rosszul,az O terve tokéletes,az ember az akinek igazodnia kell Isten torvényeihez,és az Egyhàz dolga az hogy ezen torvényeket maradéktalanul betartassa,a II-ik Vatikàni szinat elotti àllapotok szerint.Az jo és szép hogy mindenki a saljàt nyelvén hallgathat Szentmisét,de ezen kivul hoztak be olyan vàltozàsokat amivel Isten sem ért eggyet
15.  Természetesen vannak nehézségek. A legnagyobb problémát a házasság előtti szex és az együttélés tilalma okozza a mai embereknek. Valamint nem értik, miért nem engedélyezett a válás (ami véleményem szerint bizonyos esetekben akkor is indokolt lenne, ha a házasság érvényesen köttetett meg).
16.  Legtöbbször elavultnak tartják az Egyház tanítását. Ideálnak tartják: "persze, szép lenne, így élni." Azonban megkeresik a kiskapukat: "meg kell érteni, hogy ebben a helyzetben nem tarthatom be." Ez vonatkozik: válás, abortusz, házasság előtti nemi élet.
17.  A házasság előtti nemi élettel kapcsolatos egyházi álláspontot elavultnak látják a fiatalok és megvalósíthatatlannak a mai korban.
18.  A fogamzásgátlás Egyház által előírt szabályait nagyon kevesen tartják be. Az eszményt, ami a szabályok mögött van sokkal többen tartják jónak mint magukat a szályokat.
19.  ?
20.  Ki az, aki kereszténynek ismeri el magát, és nem találkozik nehézségekkel az "alkalmazás során":-) A keresztség nem "felmentés tornából", hanem megerősítés a küzdelemre:-)
    
    Személyes nehézségeim:
    1. családtervezés (a hetedik gyermekünket várom, és még kb. 20 évig leszek fogamzóképes:-).
    2. Szexualitás kiteljesedése és az ehhez vezető rögös út nem nyitott téma az Egyházon belül.
    3. Az egyház nem OTTHON a családom számára. A gyermekeim sok elvárással találkoznak a templomban - elfogadás helyett. Az idő- és térkezelés életidegen a gyermekes családoknak. Értsd:HIDEG van, és unalmas a mise. A plébánián alig van gyerek. Csak papíron sok a hittanos. Ezek nem földi és nem kis dolgok. A kötödés alapjai vagy gátjai lehetnek. Megteszem, amit tudok, de egyedül kevés vagyok.
21.  Számomra, hívő, keresztény katolikus ember számára, aki bűnben élek, bűnös ember is vagyok, az Egyház tanításának az elfogadása nem kérdés. Inkább megkerülendő tény, ahogy általában minden szabály is, a mai társadalmunkban. A Hivatal állásfoglalása ennél sokkal nagyobb nehézséget jelent, mert megkövetelő inkább, mint elfogadó. Ezáltal kiközösítő inkább, mint befogadó.
22.  Az önállósodás gyakran a felnőtté vált fiatalok különvonulását eredményezi, a fiatalok hajlanak az egyházi házasságra, de kevésbé hallgatnak az idősebbek szavára (fiatalok példája gyakran hatásosabb).
23.  Az egyházi tanítás nem fogadható el. Bigott, álszent.
    
    Nehéz egy olyan tanítást elfogadni, amelyet maga az Egyház sem tud teljesíteni. Természetesen tudatában vagyok, hogy az Egyházat is olykor vétkező emberek alkotják, csak ettől függetlenül nehéz hitelt adni olyan szervezetnek, amely maga is hiteltelen.
24.  Még jelenleg az internet világában is elmondható, hogy nagyon csekély azoknak a száma, akik az Egyház tanítását mélyebben ismerik inkább megelégszenek hozzájuk közel álló klerikus vagy szimpátia révén megszűrt egyházi gondolatok megismerésével. Akik ismerik, azok kifejezetten nagy számban elfogadják és követik azt.
25.  Az Egyház tanítását ismerő hívő katolikusok között is szerény kisebbségnek tekinthető, akik teljes mértékben elfogadják azt. A házassá előtti szexuális kapcsolatok szigorú tilalma, az egymással esetleg évek óta szoros, felelősségteljes érzelmi kapcsolatban lévő párok számára, akiknek azonban a házasságkötés, az önálló életvitel anyagi feltételei még nem állnak rendelkezésére, sokszor érthetetlen és elfogadhatatlan ez a szigorúság, amely miatt gyakran eltávolodnak az Egyháztól. A fogamzásgátlással, az elváltakkal, az azonos nemű párokkal kapcsolatos egyházi tanítások szintén sokakat eltávolítanak az egyháztól.
26.  1. A templomba jaró emberek nagy többsége nem ismeri az egyház tényleges tanitását. Ez 75-80%.  Ebből kifolyolag sokan a maguk szája íze szerint magyarázzák a tanítást, és igazolják magukat
    2. Aki ismeri és elfogadja a tanítást és elkötelezetten asszerint él az kb. az emberek 5%
    3. A többiek általában ismerik a tanítást, elméletben és emocionálisan el is fogadják azt, de amikor a nehézségekkel szembesülnek akkor feladják ezeket az elveket.
    
    4. Jellemző nehézségek: családtervezés (fogamzás gátlás, nem tervezett gyermek vállalása, meddőség-mesterséges megtermékenyítés, sérült gyermek vállalása), konfliktus és krizis kezelés (családon belüli agresszió, szemvedély betegség a családban, gondozás a később kialakult tartós betegségben).
27.  -

c.) Milyen széles körben terjedt el az Egyház tanítása a lelkipásztori programokban nemzeti, egyházmegyei és egyházközségi szinteken? Milyen katekéziseket tartottak a családról?

1. Az Egyház tanítását még az egyébként tanult hívő emberek is csak töredékében ismerik.
   
   Felnőtt katekézisről nem tudok, bár aki érdeklődik biztosan talál. Nekem az a benyomásom, hogy a mi plébániánkon a "felnőtt keresztény oktatás" azoknak való, akik be szeretnének lépni az egyházba. Gyakorló katolikusoknak szánt "továbbképzésről" nem tudok, bár biztos lenne akit érdekelne.
2. Egyházközségünkben még azt a keveset is megszüntették, ami volt. Lényegében dörgedelmes szentbeszédeken kívül tesznek az egészre.
3. Csak szűk körben
4. Nálunk személy szerint ez egyáltalán nem működik. A plébános 78 éves, közösségi élet nincs. Magyarországon a veszprémi Egyházmegyében látok nagyon jól fejlett családpasztorációt, máshol nem annyira.
5.  
6. A lelkipásztorok sajnos kevesen vannak, így az általuk egyházközségi szinten külön tartható programok bizony meglehetősen szűkösek. Az utóbbi 20 évben kimondottan családról szóló lelkipásztori program összesen egyetlen alkalommal volt községünkben.
7.  
8. Határozott kezdeményezések vannak nemzeti és egyházmegyei szinten egyaránt a család értékeinek felmutatására, megőrzésére, ám nemigen állítható, hogy ezek hatása széles körben érzékelhető lenne. Az a gond, hogy azokat érik el leginkább ezek a programok, buzdítások, akik ismerik és elfogadják az Egyház vonatkozó tanítását. Fontos törekvés például a nemzeti szinten is támogatott, "szponzorált" úgynevezett családi erőforrás központok kialakítása, de hogy e tevékenységek túlmutatnak-e az egyházi szervezetek korábbi, általános aktivitásán, avagy növekedett-e az elértek köre, a szemlélet terjesztésének hatásfoka, nehéz megállapítani.
9. Családos hittan.
10. Egy 840 fős faluban 20 éve nem volt semmilyen ilyen jellegű program. 8 osztályos iskolája óvódája van a falunak.
11. Voltak lelki gyakorlatok, hallhattunk prédikációkat vendég papoktól, papnövendékektől (pl. Bakos Tamás atya a Szent Családról, Szent Annáról beszélt).
12. Szűk körben, bár sok program megvolt hirdetve ezzel kapcsolatban.pl: családi nap, elmélkedések...stb.
13. A mi egyházmegyénkben és egyházközségünkben semmi sem történik a családokkal kapcsolatban. Tudok családokról, akik működő családmozgalomban élnek, dolgoznak. Családcsoportokban erősítik egymást. Mindezt lelkipásztori támogatás és érdeklődés nélkül. Persze van egy-egy pozitív példa is, de jellemzően semmi sem történik.
14. nem tudok vàlaszolni,Pàrizsban torténtek probàlkozàsok,de az érdeklodés elenyészo volt,mivel az Egyhàz tevékenysége csak a vasàrnapi szentmisére korlàtozodik,màsra nincs igény,mindenki elfoglalt dolgozik nincs ideje
15. Vannak családmozgalmak, amik szerintem nagyon hasznosak. Akik nagyobb városban élnek keresztény életet, azok rátalálnak ezekre a közösségekre, kisebb falvakban viszont ez ritkán esik meg. Véleményem szerint a falvakban nagyobb a probléma, ott fontosabb lenne több családi-egyházi programot/előadást szervezni.
16. Országos szinten vannak katekézisek, van házas hétvége mozgalom, katolikus sajtó rendszeres témája, plébániákon vannak családos programok, házas hittan.
17. A családdal kapcsolatos előadásokra nem kíváncsiak a fiatalok. A személyes példa érinti meg a fiatalokat. Ilyet azonban keveset hallanak. A tanúságtevők kevesen vannak, pedig nagy szükség lenne rájuk.
18. Sok egyházi csoport van, ahol foglalkoznak az Egyház családokra vonatkozó tanításával. Sok csoport ebből beszélgetős, ami jó. Az ilyen csoportokban sokszor tudják a hívek összekapcsolni az eszményeket és a gyakorlatot.
19. Mi az, hogy lelkipásztori program? Nem hallottam még erről vagy ilyen néven.
    Mi az, hogy katekézis?
20. ???
    Nekünk családos templomunk lehetne: Sarlós Boldogasszonynak van szentelve.
    Mégsem központi téma a család, bár a II. kerület az egyetlen közigazgatási egység Mo-n, ahol évről évre több a gyerek. Ez nálunk nem jelentkezik, nincs több gyerek a padokban, csak több hittanos a nyilvántartásokban.
    
    Van családakadémia, ami Schönstatt lelkiséghez kötődik, de nem honos, máshonnan jönnek előadni. Nem tudom, hányan járnak.
21. Egyszerűen nem terjesztik. Megjelennek folyóiratok, cikkek, könyvek rengeteg, de talán azért íródnak, hogy jövedelmet termeljenek, mert tanításban egy egyszerű plébániai környezetben se igény nincs rá, se tanító nincs rá.
    A túlélés problémája miatt ma sokkal inkább a hitre nevelésre, a személyes Isten élmény felismerésére irányuló az igényünk, és a szükség is ezt mutatja. A hitvédelem, és a hitre nevelés fontosabb a katekézisnél. A világ tele van elvárásokkal, megfeleltetésre tanítással, kényszerességre neveléssel, ami éppen ezért elbizonytalanító, és a tanítás hitelességét, a tanítók szavahihetőségét, a bizalmatlanságot növeli. At katekézisképzés amennyiben tudomány, és nem hitet ápoló, növelő és erősítő, akkor az nem válik az egyén értékévé. Mert valljuk meg, a katekézis az evilági és egyházi értelmezése annak, amit hitként kellene élni annak, aki keresztény. Tehát a közösségi szabály normatívája, a katekézis. A szabálykönyvek pedig a ma embere számára nem kívánatosak, mert túl sok szabályozás az amit követni volna kénytelen, ezért inkább nem is veszi elő. A jellemzője a mai világunknak, hogy érzésből élünk, és nem szabályok mentén, mert azt tapasztaljuk, hogy a szabályoknak nincs becsülete. Vagyis: előbb a hitet kell növelni, hogy befogadóvá váljon a személy a katekézisre.
22. A katekézis részben Katekizmust jelent, amire jó példának tartom a Brazil Ifjúsági Találkozó alkalmából kiadott ifjúsági katekizmust (YOUCAT), valamint pl. Zsámbékon a bérmálandóknak adott Katolikus Katekizmus Kompendiumát.
23. Ilyen programokról nincs tudomásom.
    Egyházközségek kisebb, nem átfogó programokat alkalom szerűen tartanak, pl. lelki nap, kirándulások, azonban ezek nem helyettesítik a koncepcionális irányok kidolgozását, és ahhoz rendelt, azok eléréséhez vezető módszerek alkalmazását.
24. Egyházmegyénkben folyamatos a családpasztoráció, lelkes és valóban kiváló lelkipásztorok és családok közreműködésével. Ezek az alkalmak a katekézis leghasznosabb színterei, szemben a templomi prédikációkkal
25. Az egyházi tanítás megismertetésére minden szinten megvan a lehetőség. A nemzeti jogrend, az egyházmegyék és az egyházközségek hatáskörébe tartozó programok mindenhol biztosítják az elvi lehetőségét, hogy a hívek megismerjék az egyházi tanítást, azonban minden szinten felmerülnek a hitelességgel kapcsolatos kétségek, és személytelen, a közvetlen emberi kommunikáció hiányából fakadó problémák.
26. 1. Pillanatnyilag egyházközségi szinten NULLA.
    2. Egyházmegyei szinten évente kétszer van egyhámegyei családnap, és egyszer család csoport vezetőknek tábor.
    
    3. A legtöbbet e témában a lelkiségi mozgalmak tesznek. Ők sok programot ajánlanak és igyekeznek megszólítani minden korosztályt és minden életállapotú embert.
    Sajnos a szavakon kívül az egyházmegye vezetése és a plébánosok túlnyomó többsége nem támogatja a mozgalmak törekvéseit sőt ellenzi.
27. plébániai szervezésű és lelkiségi mozgalmi katekézist

d.) Az Egyházon kívül milyen mértékben – és különösen, milyen szempontból – ismerik, fogadják el, utasítják el, és/vagy kritizálják ezt a tanítást? Mely kulturális tényezők gátolják az Egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását?

1.  
2. Az egyházon kívül a legnagyobb kritika az elváltak kapcsán merül fel, illetve a születésszabályozás kérdésében. Ezeken a pontokon elutasítás tapasztalható. Kisebb részben a homoszexuálisokkal való bánásmódot kritizálják.
   A fokozott individualizmus és az egyház hajthatatlansága és párbeszédképtelensége együttesen fokozzák az ellenállást és az elutasítást még azokban a tanításokban is, aminek a modern világban is lenne jelentősége.
3. Többnyire elutasítják
4. Az Egyházon kívül általában elutasítják a családról szóló tanítást. A válást embertelennek tartják, ugyanúgy a fogamzásgátlás tiltását is. De a legtöbbször azért, mert nem ismerik az erre vonatkozó tanítást. Kritizálják, hogy túl "kötött", korlátozza a szabadságot. De mindez tudatlanságból fakad. Az emberek számára ma már természetes a partnerváltás, a válás, a házasság előtti szex. Ez a téves lelkiismeretből fakad.
5.  
6. Erősen gátolja az Egyház tanításainak elfogadását a fennen hirdetett liberális és egoista "Valósítsd meg önmagad" New Age program. Ez a népámítás sokáig igen erőteljes hangsúlyt kapott az kisiskolások mindennapi oktatása kapcsán is, amivel mérhetetlen nagy lyukakat sikerült ütniük a gyengébb lábakon álló, Isten segítségét nem kérő lelkületeken! Csak kevesen lesznek ezekből a fiatalokból később valódi erős katolikus keresztények ... Talán, ha a nagyszülőkre visszatekintenek és ott jó példát látnak, még menthetőek.
7.  
8. Magyarországon igen rossz tendencia indult el két évtizede: a diktatúrából megszabadulva, a társadalmi szintű szabadság elnyerésével az ideológiai szabadosság irányába mozdult el a közgondolkodás, egyes politikai és egyéb erők által előmozdítva. Az Egyház tanításának egyes súlyponti elemeit a közvélemény homofóbiának, elmaradottságként értelmezi. Össznemzeti szinten nem vetik meg a keresztény családmodellt, de nem is tartják követendőnek, csupán egy kivételes lehetőségnek. Az Egyház tanítása sokadrangú szempont az anyagi javakhoz, karriert érintő dilemmákhoz, az individualista áramlatok követéséhez képest.
9. Nem tudom.
10. Mint fentebb emlitettem egyáltalán nem ismerik a tanitást a képzés teljes hiánya az ami miatt nem tudják mit kellene elfogadniuk.
11. A szabadosság, a liberalizmus hatásai széles körben terjednek, sok tévéműsor mutat fel rossz példát, az internetről ne is beszéljünk! A szülők túl sokat engednek meg gyermekeiknek, pl. ifjúsági találkozókon, koncerteken nem is sejtik, milyen hatások érik őket.
12. Ismerik nagyjából az egyház tanítását, de kevesen értenek vele egyet. Inkább az élj nagyvilági módon elv van ma érvénybe és nem a letisztult értékek.
13. Az egyházon kívül a házasságot egy letűnt kor maradványaként értelmezik sokan. Az együttélés került előtérbe. Gyermek születésekor többen átértékelik ezt és házasságot kötnek.
    Nagy nehézségnek látom a liberális nézetek terjedését. Az egyén szabadságának rossz értelmezését. Szabadság és szabadosság keveredését. Mindent relativizál a társadalom, még a bűnöket is.
14. ezt a kérdés joszàndéku ember nem teszi fel,mit akar az Egyhàz? modernizàlni az Isten àltal lerakott alapokat???nem,az Egyhàz tanitàsa jo,az embernek alkalmazkodni kell hozzà.!!Amikor ez màr nem igy lessz akkor az Egyhàz màr nem lesz Menyasszony,nem lessz Krisztus Teste,akkor a Pàpa elszegodhet a dallai làmàhoz inasnak
15. Sokan abban látják a fő kritikát, hogy az egyház csak egy férfi és nő között tart lehetségesnek egy házasságot. Mivel ez manapság viták kereszttüzében van, sokan megismerték az egyház álláspontját is a kérdésben. Szerencsére a legtöbb ember elfogadja ezt a véleményt.
16. Teljes mértékű elutasítás a liberalizmus nevében. Nem ismerik pontosan, félre értelmezik Sokszor kegyetlennek tartják. Hamis szabadság fogalommal rendelkeznek. Ezért nem értik, hogy az Egyház védi az emberi méltóságot, és az Egyház tanítása szerinti élet igazán szabad. Ők úgy vélik, a szabadosság a szabadság, és ennek nevében lehet: abortusz, eutanázia, válás, élettársi kapcsolat, homoszexuális kapcsolat, stb... Mert: "ők így szeretnek, neki is joga van boldognak lenni, az ő teste, azt tesz vele, amit akar, stb..."
17. Az egyház családról szóló tanításának teljes elfogadását az gátolja, hogy az egyházi személyek sok esetben hiteltelenné váltak a nem hívők előtt, és sokszor realitást nélkülöző dolgokról beszélnek. A szabadelvűség nevében pluralizmus nyert teret, az értékek összemosásán dolgoznak az egyházon kívüliek. Mivel pedig egyházon belül is hiányzik sokszor a tanúságtevés, egyszerűen félreteszik a jó meglátásokat és irányvonalakat is.
18. Véleményvezérek azért kritizálnak, mert jól átlátják, hogy ha elfogadnák az Egyház családra vonatkozó tanítását, akkor le kellene mondaniuk sok szokásukról.
    Azonban sokkal többen vannak, akik félrevezetettek vagy nem elég kulturáltak ahhoz, hogy belássák a bbibliai igazságokat.
19. Pl. Amíg nem voltam hívő 26 éves koromig, addig fogalmam sem volt arról, és a nem hívő baráti társaságomnak sem arról, hogy az Egyház nem támogatja a házasság előtti előtti nemi életet.
20. Ld. első kérdés +
    Gátló kulturális tényezők:
    1. felelősségátruházás hiánya. Mintha egyes papok csak elméletileg ismernék él az általános papságot, mint meghívást. Nem hatékony, központosított szervezet hálózatjelleg helyett. (pl képviselő testületek - nem - működése. )
    
    2. Szegényes és nem hatékony kommunikációs felkészültség a klérusban egy abszolút kommunikációra (Tartalom + csomagolásra) épülő korban. A jószándékú dilettantizmus túlzott küldetéstudattal többet árt, mint használ.
    
    2.a. Összességében is jellemző, hogy a professzionaliznus hiányzik az Egyházunkból. Kiváló teológiai szakembereink vannak, akik csak szerencsés esetben, nem a papi képzés révén lettek képesek a közösségek vezetésére. Ez menedzsment tudás: tervezés-együttműködés-visszajelzés-értékelés-csiszolás... Miért nem használjuk a tudást, amit más területen már kifejlesztettek?
    Rengeteg erőforrást ölnek a papjaink a munkájukba, miközben nagyon kevéssé hatékonyak...
    
    3. Több a félelem és a megfelelni vágyás a klérusban, mint a kísérletezőkedv és az öröm.
    Ez nem lesz vonzó ma, amikor mindenki valahol a félelmei elől próbál egérutat nyerni:-(
    Az önismereti kultúra hiánya. Nem a tudásé, hanem a gyakorlaté!
    
    Bárcsak "egyek lehetnénk" mi, papok és hívők, hogy így legyünk élő meghívás azok számára, akik keresnek, és élő felhívás azok számára, akik nem keresnek!
21. A közöny és az érdektelenség, valamint az egoizmus, és a függőség, melyre a kereskedelmi érdek ösztönzi az embert. Az előbbi válaszban benne volt e kérdésre is a válasz. Ha hit nincs mögötte an-nak, amit a szabállyal meg szeretnénk támogatni, akkor a szabálynak sincs komolysága. Jó volna megértetni a környezetünkkel, hogy nem a szabályok határozzák meg a hitünket, hanem a hitünkben foglaltattak a szabályaink! Jézus szavai szerint, hogy a szeretet a legfőbb szabály! Persze, ehhez az kell, hogy szeretetnek azt nevezzük, ami Szent és Igaz, mert Istent közli!
22. Még misére járó körökben (ami nem mindig katolikust jelent) is előfordul, hogy kritizálják, egyénileg értelmezik a katolikus tanítást (papi nőtlenség, református és katolikus szokások különbözőségének kicsinyítése). Nem eléggé ismerik a római katolikus és görög katolikus kereszténység egyező, és különböző szabályait.
23. Az egyházi tanítás kizárólag a klasszikus, konzervatív felfogás szerinti családmodellt tudja támogatni. Így ennek elfogadása szűk körű, hiszen ebben a társadalmi környezetben a személyek csekély része él ilyen klasszikus közösségi formában.
    A család kultúrája jelentősen átalakult, és ehhez az egyházi tanítás nem tud alkalmazkodni, hívők sokaságát rekesztve ki ez által.
    Nem a kulturális tényezők az egyházi tanítás elfogadásának akadályozói, hanem maga az egyházi kultúra.
24. Az Egyházon kívül nagy számban nem ismerik, egyszerűen nem érdeklődnek az Egyház családfelfogása után. Részben azért mert nem hívők, részben azért, mert elsődlegesen a saját projekciójukat vélik felfedezni a hívő keresztények életében, mely mivel nem mentes a bűntől ezért vádként rögtön fel is róható. Az Egyház családképe ott és azoknak nem jelenik meg, akik a "legrászorultabbak" vagyis a családalapítás előtt álló fiatalok előtt. Pedig az internet a facebook és egyéb közösségi terek hatékonyabb kihasználásával sokat lehetne javítani ezen.
25. A Biblia tanításait a nem hívő emberek többsége is ismeri, azonban a Tanítóhivatal iránymutatásait a nem katolikusok közül leginkább csak az a kevés ember ismeri, aki kritizálja azt, vagy azért, mert más felekezethez tartozik, vagy azért mert ateista. Az Egyház tanításainak elfogadását a nem katolikusok körében sokszor ugyanazok a tényezők akadályozzák, amelyek a hívők számára is problémát jelentenek: a hiteltelenség, az érzéketlenség az egyedi élethelyzetekre, a tudomány által egyre jobban megismert emberi természet sajátosságainak ignorálása.
26. Általánosan kijelenthető, hogy az egyházon kívüliek nem ismerik, vagy elferdítve ismerik a tanítást és ezért gúnyosan elutasítják.
    
    A fő érvük a szabadság korlátozásának hamis vélelme.
    
    További gond az értékek nélküli társadalom eszménye.
    
    Valósítsd meg önmagad, a felelősség és elköteleződés hiánya, önzőség, és annak képtelensége, hogy lemondjon bármiről egy másik ember javára, az áldozat hozatal képessének hiánya.
    
    Az elvált szülők gyermekeinek reményvesztettsége, kiábrádultsága, hogy létezik tartós, hűséges, boldog párkapcsolat, boldog családi élet.
27. általában elvetik