A Katolikus Egyházon belüli reformtörekvésekkel kapcsolatban, a húsvéti ünnepek elmúltával, várhatóan továbbfolytatódik az a „húzd meg – ereszd meg!”, ami csak átmenetileg csitult el az ünnepekre tekintettel. Az idén októberben esedékes soron kívüli püspöki szinódus előkészítéseként a Vatikán által kezdeményezett felméréssel kapcsolatban, kezdettől fogva sok ellentmondó információ látott napvilágot, amint arról korábban a jelen blogon is beszámoltunk.
Az egyes országok püspöki konferenciái eléggé eltérően viszonyultak a felméréshez, amiről egy nagyon jó összefoglalót publikált ma hajnalban a New Ways Ministry blog, de alapvetően háromféle gyakorlat alakult ki. Voltak olyanok, akik az internet segítségével a hívek legszélesebb tömegei számára tették hozzáférhetővé a vatikáni kérdőívet, hatékonyan tájékoztatták róla az egyház tagjait, és a beérkezett több tízezer válasz feldolgozott eredményeit is nyilvánosságra hozták. Így tett a német, a svájci és a belga püspöki kar is, és mindhárman arról számoltak be, hogy ezekben az országokban a katolikus hívek többsége szükségesnek tartja a katekizmus korrekcióját olyan kérdésekben, mint az elváltak újabb házasságának, vagy az azonos nemű párok házasságának/élettársi kapcsolatának egyházi elismerése, megáldása, és az ilyen kapcsolatban élők számára a szentségekhez járulás lehetővé tétele. Ezek püspöki konferenciák tehát teljesen transzparens megoldást választottak.
A másik véglet, melyhez a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) is tartozott, vagy egyáltalán nem hozta nyilvánosságra az adott ország nyelvén a vatikáni kérdőívet, vagy csak olyan formában, hogy azzal lehetőleg minél kevesebben találkozzanak, és a hívek figyelmét semmilyen formában nem hívták fel rá. Az MKPK pl. sem a saját honlapján, sem a Magyar Kurír nevű katolikus hírportálon nem tette közzé a kérdőívet, amely hivatalos magyar fordításban csak egy kis budapesti plébánia honlapján jelent meg, amint erről korábban hírt adtunk. Az eredményekről érdemi tájékoztatást nem adtak, a hívek nagy része nem is értesült arról, hogy a Vatikánnak volt ilyen kezdeményezése. Ez a legkevésbé transzparens módja volt feladat végrehajtásának, ami mindig tág teret nyit a végrehajtásért felelős személyeknek arra, hogy saját szájuk íze szerint manipulálják az eredményeket. Ehhez képest legfeljebb egy nagyon halvány reménysugárként értékelhető Erdő Péternek, az MKPK elnökének húsvéti üzenete, amikor így fogalmazott a bíboros: „a feltámadásnak az is az üzenete, hogy nincs feloldhatatlan ellentét, nincs jóvátehetetlen bűn, nincs felesleges ember vagy közösség”.
Voltak olyanok, akik az első csoporthoz hasonlóan az interneten közzétették a vatikáni kérdőívet, hatékonyan tájékoztatták róla az egyház tagjait, és ezért ugyancsak több tízezer választ kaptak a hívektől, azonban ennek eredményeit nem tették közzé, hanem az adatokat bizalmasan kezelve juttatták el a Vatikánba. Így járt el az USA és Kanada mellett, Anglia és Wales katolikus püspökkari konferenciája is. Ez utóbbit a The Tablet hírportál tudósítása szerint az angol hívek egy csoportja (A Call to Action, röviden: Acta) levélben kérte az eredmények közzétételére, de a püspöki kar szóvivője – vatikáni kérésre hivatkozva – azt közölte, hogy bizalmasan kezelik az adatokat. Az Ír Katolikus Püspöki Kar sem hozta nyilvánosságra saját hivatalos válaszát, amelyet a Vatikánnak küldött, azonban Diarmuid Martin, Dublin érseke az Irish Times február végi cikke szerint nemcsak általánosságban mondta azt, hogy a katolikus hívek életében „az elmélet és a gyakorlat elvált egymástól”, hanem több konkrét példát is hozott, így beszélt az azonos neműek párkapcsolatáról is, melyről ezt nyilatkozta „Sokan gondolják úgy, hogy szükség lenne az azonos nemű párok stabil élettársi kapcsolatának polgári elismerésére, de világosan látszott a hívek habozása, nyugtalansága és ellenállása az azonos nemű párok házasságával kapcsolatban.” Az ír főpapokat valamilyen szinten kénytelenek is voltak a nyilvánosság elé állni, mivel az Ír Katolikus Papok Egyesülete maximális transzparenciával kezelte a vatikáni felmérést, amint arról a jelen blogon is beszámoltunk.
Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy a Vatikán próbál nagyon óvatosan lavírozni a felmérés eredményeinek nyilvánosságra hozatalával, ami érthető, hiszen – amint arról is beszámoltunk már – a Katolikus Egyházon belül nagyon erős az a konzervatív tábor, amely a katekizmus minden változtatását mereven elutasítja. Ferenc pápának és a szinódus főtitkárának, Baldisseri bíborosnak figyelembe kell vennie az egyes országok, népek közötti kulturális különbségeket, az eltérő hagyományokat, és mentalitást. Adja Isten, hogy végül sikerüljön nekik megtalálni a „keskeny utat”, amin járniuk kell!
