Ismét a repülőgépen tartott sajtótájékoztatót a pápa, miközben hazautazott dél-koreai látogatásáról, és most is több fontos bejelentést tett, melyeket azonban a világsajtó most nem kapta fel annyira, mint a hasonló körülmények között tavaly elhangzott, a homoszexuális emberekkel kapcsolatos kérdését: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”. Minden médium első sorban az iraki és a közel-keleti helyzettel kapcsolatos álláspontját, esetleg a további pápalátogatásokkal kapcsolatos terveket emelte ki a repülőgépen elhangzottakból.
A Vatikáni Rádió weboldalának az interjúról szóló beszámolójában nem is említik azt a részt, amikor Ferenc pápa a most készülő, ökológiai kérdésekkel foglalkozó, új pápai enciklikáról beszélt, és amelyről az NCR online cikkének a végén lehet olvasni. Ezzel kapcsolatban a Szentatya azt mondta, a hírportál beszámolója szerint, hogy Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Tanácsának elnöke az enciklika első tervezetét pár nappal a Koreába indulása előtt tette közzé. A pápa elmondta, hogy az enciklika tervezete az 50 ezer szóból álló Evangelii Gaudium című apostoli buzdításnál egyharmaddal hosszabb, de rövidíteni kellene, eltávolítva belőle a legvitatottabb tudományos feltételezéseket, vagy legfeljebb lábjegyzetben megemlíteni azokat.
Ezután szó szerint idézi a cikk a pápa szavait, melyek valóban nagyon figyelemre méltóak:
„Egy olyan enciklikának, mint amilyen ez is, mely az Egyház tanításának részévé válik, csak teljes bizonyosságra szabad alapulnia” – mondta, majd így folytatta: „Mert ha a pápa azt mondja, hogy a Föld van az univerzum középpontjában, és nem a nap, akkor hibát követ el.”
A pápa szavainak jelentősége messze túlmutat az ökológiai témákkal foglalkozó enciklikán. A Galilei elleni perre utaló mondatával Ferenc pápa egyértelművé tette mindenki számára, hogy mit gondol a hit, a vallás, az egyházi tanítás, és a tudomány kapcsolatáról. Egyértelművé tette, hogy az Egyháznak – okulva a korábban elkövetett hibákból és tévedésekből – maximálisan tiszteletben kell tartania a tudósok álláspontját, az egyes tudományágak kompetenciájába tartozó kérdésekkel kapcsolatban.
Ez a hozzáállás azonban azt is jelenti, hogy az Egyháznak a morálteológiai kérdésekkel kapcsolatban is figyelembe kell vennie, és tiszteletben kell tartania a tudományos kutatások eredményeit. A pápa szavaiból tehát többek között az is levezethető, hogy az ő megítélése szerint is tarthatatlan a Katolikus Egyház Katekizmusának a homoszexualitással kapcsolatos állásfoglalása, mely azt rendetlennek, abnormálisnak, betegesnek tartja, miközben az orvostudomány és a pszichológia már hosszú évtizedek óta nem tekinti kórosnak.
Reméljük, hogy a pápa kijelentései nem maradnak pusztába kiáltott szavak, hanem valódi változások előjelei a Katolikus Egyházban.
