Az Amoris Laetitia megjelenése után (melyről akkor a jelen blogon is írtunk) pár nappal lassan kezd világossá válni, hogy a pápa szándéka és álláspontja szerint meg kell változnia a „megváltoztathatatlannak”, elkerülhetetlen a Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) korrekciója. A pápa igenis hozzá akar nyúlni ahhoz a dogmatikához, amihez a konzervatív fundamentalista katolikusok oly kitartóan ragaszkodtak, amibe olyan görcsösen kapaszkodtak, figyelmen kívül hagyva Jézus Krisztus intelmeit a merev vallásosság csapdájának elkerülésére.
Amint a korábban hivatkozott írásunkban is jeleztük, egyáltalán nem volt véletlen, hogy a pápai buzdítás vatikáni bemutatóját a szerző éppen arra a Christoph Schönborn bíborosra bízta, akiről közismert, hogy a bíborosi testület egyik legprogresszívebb tagja. Ezt azóta a legilletékesebb személy, maga a pápa is megerősítette. A lifesitenews.com fundamentalista hírportál keserűen számol be arról, hogy április 16-án Görögországból visszaúton a repülőgépen adott sajtótájékoztatóján Ferenc pápa egyértelműen igent mondott arra a kérdésre, hogy az elvált és újraházasodott emberek is járulhassanak szentáldozáshoz. Ferenc pápa nyilván tisztában van azzal, hogy ez a kijelentése az elődei által „kőbe vésett” katolikus katekizmus vonatkozó rendelkezéseivel szöges ellentétben áll, és amikor a részleteket illetően utalt Schönborn bíboros interpretációjára, akkor végképp kihúzta a talajt minden fundamentalista (át)értelmezési, megmagyarázási kísérlet alól. „Abból az előadásból választ kap a kérdésére”- foglalta össze a pápa, miután Schönborn bíborost „nagy teológusnak nevezte, aki ismeri az Egyház tanítását”.
A sajtótájékoztatón elhangzottak jelentőségére Charamsa atya is felhívta a figyelmünket a face-book oldalán, majd a magyarkurir.hu is beszámolt róla – minden kommentár nélkül. Egyre világosabb, hogy miért lehetett olyan fontos a fundamentalista Burke bíborosnak leszögeznie, hogy az exhortatio nem „magisztériális dokumentum” (ld. az előző poszthoz írott kommentben), vagyis önmagában még nem tekinthető a Magisztérium, a Tanítóhivatal kötelező állásfoglalásának. Csakhogy a Tanítóhivatal feje a pápa. Ha ő azt az álláspontot képviseli, hogy – szemben a KEK hatályos rendelkezéseivel – az elvált, és újraházasodott katolikus hívek akkor is járulhassanak szentáldozáshoz, ha az első házasságukat az Egyház hivatalosan nem nyilvánította érvénytelennek, akkor az már csak idő és technikai előkészítés kérdése, hogy ez a „magiszteriális dokumentumokban” is megjelenjen. Ha viszont ebben a kérdésben hozzá lehet, és kell is nyúlni a KEK-hez, akkor más kérdésekben is meg lehet, és kell is ezt tenni. Ma már a katolikus teológusok többsége valószínűleg a szíve mélyén pontosan tudja, egyáltalán nem következnek a kinyilatkoztatásból, nincsenek összhangban a józanész és a logika követelményeivel, tehát tarthatatlanok a KEK-nek a homoszexualitással kapcsolatos passzusai is, ezért a KEK korrekciójának ezekre a passzusokra is ki kell terjednie.
Adja Isten, hogy Ferenc pápának legyen ereje végigvinni az általa megindított változásokat!
