A kormány-közeli Századvég Kiadó most jelentette meg Szilvay Gergely „monumentális alkotását”: ’A melegházasságról - Kritika a klasszikus gondolkodás fényében’ címmel (464 oldal, ár: 3 500 Ft 2 975 Ft). A könyv áttanulmányozása nélkül, de a Kötőszó blogon publikált, a szerzővel készített interjút áttanulmányozva, érdemes pár dologra felhívni a figyelmet.
Jelen blog korábbi írásaiban (ld. pl. ezt!) utaltunk már arra, hogy homoszexualitással kapcsolatban felmerülő morálteológiai kérdések hogyan kötnek össze – a felekezeti, sőt a vallási határokon átívelve – egymástól egyébként erősen eltérő teológiájú vallási közösségeket. Arra is többször utaltunk már, hogy a magukat a megváltoztathatatlan teológiai alapok védelmezőinek gondoló, ezért ilyen értelemben a fundamentalista jelzőt is büszkén vállaló keresztények, milyen ki nem mondott, de jól látható érdekközösségben vannak azokkal a szélsőséges politikai körökkel, akiknek ugyan a kereszténységhez, vagy bármely más valláshoz vajmi kevés közük van, de a homoszexuális emberekkel szemben gerjesztett gyűlöletkampányok a politikai stratégiájuk szerves, mi több, néha már-már meghatározó részét képezik. Ebből a szempontból igazán nem volt váratlan, hogy a jelenlegi kormányzathoz (melynek politikai stratégiájában sajnálatos módon ugyancsak kiemelt szerepet kap a meleg-ellenesség) közelálló kiadó előrukkoljon egy ilyen irománnyal.
Van azonban egy olyan, az eddig említetteknél is elképesztőbb, és elkeserítőbb érdekközösség, amelyre érdemes felfigyelni. Mindazok ugyanis, akik vallási meggyőződésükre hivatkozva, morálteológiai érvekkel az azonos neműek tartós párkapcsolati formáinak legalizálása ellen küzdenek, akarva-akaratlanul (?) a pornóipar malmára hajtják a vizet. Könnyen belátható, hogy alapvetően nem a stabil, kölcsönös szereteten, az egymás iránti felelősségérzeten alapuló, monogám párkapcsolatban élő emberek (ilyen szempontból egyébként lényegtelen hogy hetero-, vagy homoszexuális párkapcsolatról beszélünk) a pornográf termékek fogyasztói. Azok tehát, akik a felbonthatatlan heteroszexuális házasság kizárólagosságára hivatkozva ellenzik az azonos neműek párkapcsolatának jogi elismerését (és egyébként nem tartják elfogadhatónak az elvált és újraházasodott emberek párkapcsolatát sem), azáltal válnak a pornóipar szekértolóivá, hogy akadályozzák a tradicionális házasságon kívüli egyéb kapcsolati formák teljes értékű társadalmi elfogadottságát. Ez a furcsa összefonódás jól érzékelhető akkor is, amikor a melegházasság legalizálását a pornográfia terjesztői, és rendszeres fogyasztói ugyanolyan ostobaságnak tartják, mint azok, akik konzervatív keresztény értékrendjükre hivatkozva utasítják el azt. Ez utóbbiakról egyébként párszor kiderült már, hogy fel nem vállalt vágyaik megélése érdekében titokban maguk is pornográf tartalmakat fogyasztanak, vagy prostituáltakkal tartanak fenn kapcsolatot (ld. pl. ezt a korábbi írásunkat).
Ismerjük persze a keresztény fundamentalisták válaszát: „nem mondhatunk mást, mint amit a Biblia alapján az Egyház tanít a homoszexualitással kapcsolatban”. Csakhogy ma már senki nem tehet úgy, mintha nem hallott volna arról, hogy a Bibliának a homoszexualitással kapcsolatos részeit ugyanúgy nem szabad kiragadni a maguk történelmi kontextusából, és sajátos szövegkörnyezetéből, ahogy semelyik másik igerészt sem, és a homoszexualitásra vonatkozó egyházi tanítás tarthatatlanságára már Ferenc pápa is tett utalást, amint arról az előző posztban is szóltunk.
Nincs tehát olyan ok, amely miatt a keresztényeknek ellenezniük kéne az azonos neműek párkapcsolatának jogi elismerését, ugyanakkor ezzel a hozzáállással nagyon sok kárt okoznak embertársaiknak, és még a pornográfia terjedéséhez is hozzájárulnak.
