Számos vitatott teológiai kérdéssel kapcsolatban merül fel a az a vád bizonyos körökben, hogy az eltérő vélemények képviselői relativizálni akarják a Biblia szavait, elkenve, önkényesen értelmezve azt. A korábban már elemzett fundamentalista megközelítés szerint ilyen az evolúció tanának elfogadása is, mivel szerintük egyértelmű, hogy az Ige alapján a teremtés óta kb. tízezer év telhetett el, ebből adódóan minden ennek ellentmondó állítást (így a Föld kb. 4,5 milliárd éves történetét is) hamisnak kell tekintenie annak, aki nem akarja önkényesen értelmezni, kvázi relativizálni a Bibliát. Érvként szokott felmerülni, hogy amennyiben ezekben a kérdésekben megalkuszunk azzal, hogy egyfajta szimbolikus, allegorikus értelmezést fogadunk el, akkor előbb-utóbb így teszünk a tízparancsolattal is, és így fordulhat elő, hogy egyesek elfogadhatónak tartják a válást, a homoszexualitást, aztán az abortuszt és az eutanáziát, és végül már tulajdonképpen minden bűnt. Ez a fajta megközelítés nagyon sokat árt - amint erről korábban már szintén volt szó - úgy a misszió ügyének, mint sokak számára a saját hitéletük gyakorlásának, számos ponton ellentmond a józan észnek, alárendelve az emberi értelmet egy olyan tekintélyelvű gondolkodásmódnak, mely nagyon is emberi, és az esetek jelentős részében könnyen felismerhető egzisztenciális érdekek által vezérelt. Sajnálatos módon az előbbiekből adódóan gyakorta lehet találkozni az ilyen álláspontot képviselők érveiben, állásfoglalásaiban, igehirdetéseiben olyan nyilvánvaló csúsztatásokkal, melyek során éppen azokat a hibákat követik el, amelyre hivatkoznak a tőlük eltérő vélemények bírálata során: igei megalapozottság nélküli állításokat tesznek, az önkényes értelmezéseik, kiragadott idézeteik magyarázata során olyan következtetéseket hangoztatnak, melyek már új, a kinyilatkoztatás szövegéből ki nem olvasható állításokat is tartalmaznak, de ezeket ugyanolyan súlyúnak állítják be, mint a kinyilatkoztatás szövegéből vett idézeteket, mert szerintük állításaik egyenesen következnek a Szentírás szövegéből. Az például, hogy a homoszexuális hajlam önmagában bűn, vagy betegség lenne, sehol nincs leírva a Bibliában, de még az sem, amit a KEK eufemisztikusan úgy fogalmaz, hogy "minden esetben rendetlen". Mégis nagyon sokan vallják ezt olyan bizonyossággal, mintha ez benne lenne Isten Igéjében. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Jelenések könyvében János igen kemény büntetést helyez kilátásba nemcsak azokkal szemben, akik elvesznek, hanem azokkal szemben is, akik hozzátesznek a kinyilatkoztatás szavaihoz bármit. Értelem szerűen ez pont arra vonatkozik, amikor az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat az emberek saját véleményük, érzelmeik, érdekeik, ízlésük, vagy bármilyen egyéb indíttatásuk alapján új, Isten által ki nem nyilatkoztatott szabályokkal akarják kiegészíteni. Bőségesen szolgáltatott sajnos erre példákat az egyház történelme, és sokan küzdöttek ez ellen a jelenség ellen olyanok, akiket ma szentként tisztel az egyház.
Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mit jelent, mire vonatkozhat a címben idézett mondat. Természetesen arra, amire ott, a szövegkörnyezetén belül vonatkozik: hogy az emberek ne esküdözzenek, legyen anélkül is súlya a szavuknak. Mai világunkban ez minden ellenkező érzetünk ellenére sokkal inkább így is van, mint Krisztus idejében, hiszen ma már szavaink nagy része írásban van, és bár a kimondott szó értéke ezzel párhuzamosan sajnálatosan csökkent, a leírt, rögzített szavaink, megnyilatkozásaink jobban számon kérhetőek, mint a csak szóban tett eskü, fogadalom. Más kérdés, hogy - amint ez a mai magyar társadalomban látható - nem minden közösség él ezzel a lehetőséggel; más országokban elképzelhetetlen lenne, hogy annyi nyilvánvaló hazugság után politikusok továbbra is érdemben részt vehessenek a közéletben, mint aminek nálunk tanúi voltunk és vagyunk az elmúlt években.
Sokan mégis szeretnék ezt a mondatot kijátszani a saját érdekükben, amikor megpróbálják rákényszeríteni a korábban kifejtett módon kialakított és képviselt álláspontjuk elfogadását másokra. Maradva a homoszexualitás példájánál: ha valaki nem ítéli el - hozzájuk hasonlóan - minden formájában a homoszexuális viselkedést, vonzalmat, stb., akkor az szerintük máris vét az egyértelmű beszéd jézusi követelménye ellen. Álláspontjuk tarthatatlanságát éppen maga Jézus bizonyítja, amikor - mint az Lukács evangéliumában olvasható - mond el két gyakran hallott mondatot: "aki nincs ellenetek, az veletek van" (9,50.), illetve "aki nincs velem, az ellenem van"(11,23.). Ha valaki nagyon felületesen és rosszindulatúan közelít, akkor mondhatja azt, hogy ez a két mondat logikailag ellentmond egymásnak. Itt azonban egyértelmű, hogy a józan paraszti ész alapján nem csak, hogy nincs ellentmondás, hanem nagyon fontos üzenete van a két mondat közötti különbségnek. Az első a tanítványoknak szól: aki nincs ellenük, az velük van. A másodikat saját magáról mondja: aki nincs Jézussal, az ellene van. Súlyos hiba (adott esetben bűn), ha valaki azt akarja eldönteni embertársáról, hogy az Jézussal van-e. Az emberek legfeljebb azt tudják eldönteni (bár amint erre a kissé vulgáris tanmese, amelyik a Nevem senki című filmecskében elhangzik, ezt sem könnyen), hogy ki van mellettük, vagy ellenük, de ezzel kapcsolatban Jézus első, most idézett mondata az irányadó. Jó lenne, ha ezt a distinkciót Krisztus egyházának vezetői, papjai, lelkészei is látnák, megértenék és alkalmaznák.
