Sokan korunk túlfűtött szexualitásáról, mint egyfajta kóros társadalmi jelenségről beszélnek. Utalnak az e téren a médiában, a közbeszédben, az emberi kapcsolatokban és az egyének gondolkodásmódjában, értékrendjében bekövetkezett változásokra. Általában ennek a társadalom, a párkapcsolatok és az egyén szintjén megjelenő káros következményeit szokták hangsúlyozni, és ezek miatt úgy ítélik meg, hogy kűzdeni kell a túlzott szexuális szabadosság megnyilvánulásai ellen. Annak tudományos elemzésével, hogy milyen biológiai okok vezethetnek a fenti társadalmi jelenségekhez, már sokkal ritkábban lehet találkozni. Gyakran tapasztalható ugyanakkor, hogy a szexualitással kapcsolatos krédések biológiai, vagy pszichológiai okainak elemzése célzatos, azaz valamilyen ideológiai álláspont alátámasztására, vagy cáfolatára irányul, és ilyenkor szinte szükség szerűen egyoldalúan torzítottá, tudománytalanná válik. Pedig a korrekt tudományos elemzés minden továbbgondolás alapja kellene legyen ahhoz, hogy ne váljanak vagdalkozássá és erőpróbává a témával kapcsolatos viták, illetve elkerülhető legyen a szintén gyakran tapasztalt "süketek párbeszéde", amikor mindenki hajtja a magáét, de eközben a különböző álláspontok képviselői folyamatosan elbeszélnek egymás mellett.
Az emberi szexualitással kapcsolatos viták során már azon ponton ellentétek feszülnek, hogy az ember mennyiben tekinthető biológiai és mennyiben társadalmi lénynek, és a biológiai lényegén túlmutató tulajdonságai miatt lehet-e rá bármilyen mértékben is alkalmazni a biológia törvényszerűségeit. Ez a kérdésfelvetés azonban már önmagában a tisztánlátást akadályozó és vélhetően nem ritkán szándékos csúsztatás, hiszen aligha kétséges, hogy az ember alapvetően alá van vetve olyan biológiai törvényszerűségeknek, melyek evilági létét meghatározzák, és ezt a legtöbb életfunkció vonatkozásában nem is vitatja senki. A szexualitással kapcsolatban viszont - éppen a már említett ideológiai prekoncepciók miatt - ezt mintha nem akarná mindenki elfogadni. Kétégtelen, hogy az emberi szexuális viselkedésnek vannak olyan elemei, melyek nem vezethetőek vissza pusztán biológiai okokra, azonban ez nem indokolná, hogy azokat az emberi tulajdonságokat, melyeket bizonyos biológiai adottságok egyértelműen meghatároznak, ne kellene a biológia eszközrendszerével vizsgálni. Persze sokan teszik is ezt, azonban vizsgálódásaik eredményei mégis komoly viták tárgyát képezik és a különböző ideológiai alapon álló elemzők saját szempontjaik alapján önkényesen válogatnak a tudományosan megalapozottnak mondható kutatási eredmények között, hogy melyeket fogadnak el, és használnak fel saját álláspontjuk alátámasztására, és melyeket utasítanak el, rásütve az elfogultság és tudománytalanság béllyegét.
Mindezek előrebocsátása mellett fel kell tenni azt a kérdést, hogy a szexuálitás fokozott jelenléte a mai kor emberének életében mennyiben indokolható biológiai magyarázatokkal, függetlenül attól, hogy ezzel önmagában nem lehet sem igazolni, sem cáfolni a különböző szexuális viselkedési formák morális megítélésének ilyen, vagy olyan irányát. Miből adódhat tehát a szexualitás fokozott jelenléte a mai kor emberének életében? Ha erre a kérdésre a populláció-genetika eszköztárában keressük a választ, akkor azt kell mondani, hogy a fokozott szexuális viselkedésre való hajlam egyfajta szelekciós előnyt kellett, hogy jelentsen az elmúlt évszázadok alatt, és ezért "szaporodtak el" az emberi társadalmon belül az ilyen viselkedésre hajlamos egyének. Ez annál is kézenfekvőbb, mert a fokozott szexuális igényekkel bíró egyének nyilván nagyobb eséllyel tudják továbbadni génjeiket. Ez a hatás azonban időben meglehetősen korlátozott. Értelem szerűen csak attól a kortól jelent valamiféle szelekciós előnyt a fokozott szexuális viselkedésre való hajlam, ahogy a társadalom toleránsabbá vált az ilyen jelenségekkel szemben. Azokban az időkben, illetve társadalmakban, amelyekben a szigorú társadalmi normákat sértő szexualitást halállal büntették, a fokozott szexuális vágyra való hajlam nyilván szelekciós hátrányt jelentett. Ebből persze le lehet vonni azt a következtetést is, hogy továbbra is vissza lehetne úgy szorítani a túlfűtött szexuális vágyakkal bírók elszaporodását, hogy kivégeznék őket, de talán a jelen kor embere számára nem ez lenne a választandó megoldás. Akkor viszont alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a biológia törvényszerűségei alapján a fokozott szexuális vágyakkal bírók aránya növekszik. Kérdés, hogy ez baj-e. Aligha. Egy részről ugyanis az, hogy az emberekben fokozottabb a szexuális vágy, még nem jelenti azt, hogy minden erkölcsi szabályt felrúgnak, még akkor sem, ha esetleg bizonyos mértékben a morális szabályok változtatásával alkalmazkodni kell az emberek biológiai tulajdonságainak változásához. Ennek egyébként egyik már tapasztalható megnyilvánulása a maszturbáció megítélésnek változása az elmúl évszázadban. Míg a XX. század eleján azt súlyos bűnnek, beteges önfertőzésnek tartották, a század végére gyakorlatilag biológiai, és morális szempontból is elfogadottá vált, mégsem változtak jelentősen a vele kapcsolatos társadalmi normák (beszédben, gyakorlati megnyilvánulásaiban ugyanolyan rejtett maradt). Más területeken azonban sokkal élesebb viták vannak: akár a válás, a házasságon kívüli szexualitás, akár a homoszexualitás elfogadhatósága, vagy elutasítottsága körüli vitákat tekintjük, az elmúlt évtizedek alatt nem közeledtek ilyen mértkben az egymással szembenálló álláspontok. Ennek nyilván érthető okai vannak az említett szexuális viselkedési formák eltérő társadalmi kihatásai miatt, azonban ettől még a problémák felvetése és tudományos igényű elemzése aligha mellőzhető. A fokozott szexulálitás jelensége egyébként - ugyancsak a populláció-genetika szabályszerűségei alapján - várhatóan egy szint után némileg "spontán" vissza fog szorulni, mivel a fogamzás-gátlás elterjedésével csökkent az a szelekciós előny-hatás, amelyet ez a széles körben alkalmazott fogamzásgátlás előtti időszakban jelentett. Ugyanakkor pl. a homoszexualitás jelenségének fokozott megjelenése, felszínre törése a fenti gondolatmenet alapján szintén nem feltétlenül valamiféle "ateista-liberális összeesküvéssel", vagy a média "bűnös szándékaival" magyarázható, mivel az a szexualitás fokozott társadalmi jelenlétének velejárója csupán, amennyiben el tudjuk fogadni, hogy a homoszexuálisok aránya nagyjából állandó, és köztük vélhetően legalább ugyanolyan arányban növekedett a fokozott szexuális vágyakkal bírók aránya, mint a heteroszexuálisok között. Tekintettel azonban arra, hogy a humán-genetika ma még nincs abban a helyzetben, hogy egy ilyen sok tényezős, ha úgy tetszik sok génes öröklést mutató és az eltérő társadalmi tényezők által jelentősen befolyásolt jelenséget, mint a szexuális viselkedés megbízhatóan modellezni, a genetika eszközrendszerével pontosan leírni tudna, ezért most még csak találgatni lehet, hogy valójában mekkora a szelekciós hatás jelentősége az emberek szexuális viselkedésében tapasztalható változásoknak.
