Az elmúlt hetek fejleményei amelyek különböző országok, különböző szintű egyházi vezetőinek, papjainak, lelkészeinek szexuális visszaéléseivel, vagy akár csak a világi jogot nem sértő, de morálteológiai szempontból súlyos bűnnek számító cselekedeteinek felszínre kerülése miatt kialakult válsághoz vezettek, súlyos helyzetet idéztek elő a Katolikus Egyházon belül is. Sokan szemforgató módon továbbra is csak az ellenséges szándékú emberek méltatlan támadásairól beszélnek, és mindenféle összeesküvés elméletek megszellőztetésével próbálják elterelni a közvélemény, azon belül is kifejezetten a Katolikus Egyházhoz tartozó hívek figyelmét a problémák lényegéről, és ehhez kétségtelenül bőségesen szállítják az érveket azok, akik valóban antiklerikális indíttatásból, vagy totális egyházellenség miatt zúdítanak most össztüzet az Egyházra. Ugyanakkor a hívek többsége nem ilyen sanda szándékkal közelít saját egyházához, de az újabb és újabb botrányok miatt már a jó szándékú hívekben is kialakulhat az az érzet, hogy a bűn olyannyira jelen van a papság, a szerzetesek és az egyházi vezetők életében, hogy csak az a kérdés, hogy ki nem volt elég körültekintő ahhoz, hogy le ne bukjon, de a szexuális bűnök penetrációja minden eddigi képzeletet felülmúl. Az Egyház tehát két szempontból is válaszút elé érkezett: egyrészt a hívek bizalomvesztése nem bír el már túl sok botrányt, és kritikus méreteket ölthet az Egyháznak az a szétporladása, amelynek első jeleit (pl. Ausztriában) már látni lehet, másrészt a külső támadásokra nem lehet továbbra is csak valamilyen méltatlan sértettség miatti tiltakozás formájában reagálni. Lassan fenyegető közelségbe kerülünk ahhoz, hogy akár magát a Pápát is megvádolják bűnpártolással, az Egyház vezetői közül többen bűnszövetségben elkövetett bűncselekmények gyanújába keveredik. Beláthatatlan következményei lennének annak, ha valamelyik erősebben szekularizált állam hatóságai mondjuk nemzetközi elfogató parancsot adna ki J. Ratzinger, német állampolgár ellen, bűnpártolás alapos gyanújával, márpedig a Hittani Kongregáció felé az egyházi jog alapján fennálló információ adási kötelezettség miatt ma már nem zárható ki teljesen egy ilyen fordulat sem. Egy ilyen forgatókönyv lehetősége miatt igen közel került a Katolikus Egyház ahhoz a ritka, de nem precedens nélküli lehetőséghez, hogy a Pápának le kell mondania annak érdekében, hogy az Egyház érdekeit védje, amit lehet, hogy többen éppen a merev, konzervatív irányvonala miatt (mely miatt most különösen erősen érintik az egyházon belüli botrányok) üdvözölnének és támogatnának még a hierarchia magasabb szintjén állók közül is.
Sürgős és érdemi lépésekre van szükség. Az Íreknek írt (de másoknak is szóló - hogy is van ez?) levél úgy tűnik nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, sőt bizonyos szempontból inkább olaj volt a tűzre, mely még jobban fellángolni látszik azóta is. Nagyon kell kérni a Szentlélek megvilágosító kegyelmét ebben a helyzetben Egyházunkért és annak vezetőiért.
