az ezer színű világ

A konzervatív keresztény álláspont képviselői részéről gyakran elhangzik, hogy Isten senkit nem teremthetett homoszexuálisnak, ezért aki ilyen életmódot folytat, vagy ilyen vágyakat hordoz, az maga tehet erről, esetleg valamilyen mértékben a neveltetése, a környezete, de alapvetően a felelősség az övé. Paradox módon ennek az álláspontnak a képviselői ugyanakkor ahhoz az állásponthoz is ragaszkodnak, hogy a homoszexualitás betegség, abnormális állapot, ezért kezelése indokolt, és készséggel elhiszik az un. reparatív terápia hatékonyságára vonatkozó állításokat. Ez a gondolkodás mód azonban olyan sok szempontból sérti a józan ész és a tiszta logika szabályait (ahogy arra a jelen blog korábbi posztjai már részletesen kitértek), hogy az már súlyos társadalmi kockázatokat hordoz. Ha ugyanis komoly társadalmi szerepet vállaló emberek, adott esetben felelős beosztásban tevékenykedő vezetők elutasítják a tudomány mindenkori eredményeinek alkalmazását és a logika szabályainak tiszteletben tartását, az - ahogy arról más posztokban már szintén volt szó - az emberiség történelmében többször előforduló doktriner politikai magatartás súlyos következményeivel fenyegetnek. Az egyház tagjai és vezetői elleni támadás minden veszélyei ellenére tehát érthető és szükségszerűnek tűnik, hogy ez ellen a logikai zavar ellen minél többen felemeljék a hangjukat, hiszen azzal, hogy a fentiek miatt egyértelműen tévesnek és hibásnak tartható álláspontok ellen nem emelné fel a hangját valaki, aki hasonlóan hibásnak és tévesnek tartja a konzervatív egyházi álláspontot a homoszexualitás kérdésében, lényegében az általa hibásnak tartott álláspont képviselőivel vállalna közösséget. Ezért lenne fontos annak logikailag korrekt és a tudományos kutatások eredményeivel összhangba hozható tisztázása is, hogy Isten teremthetett-e valakit eleve homoszexuálisnak, és ha igen, akkor ez hogyan befolyásolja a homoszexualitás megítélését általában, és az egyes emberek esetében. A konzervatív egyházi álláspont képviselői erre gyakran vetik fel azt is, hogy attól még, hogy valakinek a homoszexualitásra való hajlama esetleg valóban örökletes lenne, ez őt akkor sem mentesíti semmilyen felelősség alól sem, hiszen pl. attól, hogy vannak akik olyan személyiséggel születnek, hogy hajlamosabbak az agresszivitásra, mint a nagy átlag, attól még részükről sem fogadható el, ha ez megnyilvánul a viselkedésükben. Itt azonban ismét súlyos csúsztatások kerülnek az érvrendszerbe, hiszen az agresszív viselkedés bizonyos megnyilvánulásait senki sem tartja bűnnek (azt pl., ha egy sanguinolens ember hevesebben reagál az őt érő frusztrációra, mint más, adott esetben nemcsak tolerálja, hanem még akár pozitív tulajdonságnak is értékeli a környezete, ezt "karakteres, határozott, férfias" viselkedésnek tekintve) míg a homoszexuális indíttatást még utalások szintjén sem tolerálják a konzervatív értékrendet vallók. Ugyanakkor addig, amíg az agresszivitás tevőleges megnyilvánulásai minden esetben súlyos érdeksérelmeket okoznak annak, aki azokat kénytelen elszenvedni, a homoszexuális viselkedés beszámítható, felnőtt emberek kölcsönös ez irányú akarata esetén ilyen érdeksérelmeket nem hordoz, sőt számukra kifejezett öröm forrását jelenti. Ezeknek a logikai csúsztatásoknak a hivatalos politika, vagy a morálteológia szintjére emelése nagyon súlyos kockázatokkal jár.