az ezer színű világ

Mai világunkat megosztó, egymással sokszor élesen szembenálló morális megítélések szükségszerű következményeként nemcsak a bűn fogalmában, az egyes cselekedetek morális, morálteológiai megítélésében, de a büntetőjogban is egyre nagyobb különbségek mutatkoznak. A konzervatív keresztény állásponttal összhangban a homoszexualitást évszázadokon keresztül bűncselekménynek tartották, és ma is annak tartják egyes (jellemzően gazdaságilag erősen elmaradott, és alapvetően antidemokratikusan működő) országokban. Ugyanakkor azokban az országokban, amelyek megfelelnek a jogállami kritériumoknak, a homoszexualitás dekriminalizálása évtizedekkel ezelőtt megtörtént, és az elmúlt években egyre súlyosabb bűncselekményeknek minősültek a homoszexuálisokkal szembeni jogsértések. A morális megítélés változása tehát a büntetőjog változásával járt, annak ellenére, hogy ma még ezek az erkölcsi kérdések mindenhol heves viták tárgyát képezik, amiben nem kis szerepe van a konzervatív keresztény álláspontot képviselőinek. Ez mára olyan társadalmi feszültségek forrásává vált, melyek ma még nehezen belátható következményekkel járhatnak. A múlt évszázad történelme arra tanít, hogy az emberek stabilitás iránti igényeit, változásokkal szembeni ellenérzéseit kihasználó konzervatív irányzatok mindig megpróbálták a saját érdekeiket ideológiai és erkölcsi alapokra helyezni, és ez nagymértékben hozzájárult a XX. század történelmi tragédiáihoz. A demokratikus jogállamiságot és egyenlő emberi jogokat követelők elnyomását az első világháború előtt az egyes országokban uralkodó hatalmi elit a többségi nemzethez tartozó emberekben a nacionalizmus gerjesztésével próbálta elfedni, aminek következtében a kirobbanó háborúban százezrek haltak meg a frontokon és a hátországokban, majd forradalmak söpörtek végig Európában is hatalomra jutottak minden idők legszörnyűségesebb, legtöbb halálos áldozatot követelő diktatúrái, majd egy második véres világégésben ismét sokmillió ember vesztette életét. Ennek ellenére vannak ma is olyanok, akik az alapvető emberi jogok érvényesülését a konzervatív erkölcsi elvek védelmére hivatkozva akarják továbbra is megakadályozni. Könnyen belátható, hogy ez mindig is nagyon csábító lehetőség és emiatt nagyon nehezen elkerülhető csapdahelyzet volt, és ma is az. Az aktuálisan a többséghez tartozó ember számára ugyanis csábító ehetőség, hogy a többség erejével elnyomja azokat, akik úgyis kisebbségben vannak, ezzel büntet(hetet)lenül kiélje hatalomvágyát, ugyanakkor az ideológiai, morális, vagy különösen morálteológiai indokok alapján tettét igazolni is tudja önmaga és a többség más tagjai előtt. Ennek a társadalmi jelenségnek mindig van egy "bűnbak-gyártó" indítéka, ami nagyon erős érzelmi motivációt is biztosít ezeknek a megnyilvánulásoknak a hátterében. Ez az a mechanizmus, amely a múlt század történelmének oly sok tragédiájához vezetett, és amelyet most a homoszexualitást elutasító többség alkalmaz szerte a világon. A homofóbia pedig ugyanolyan bűn, mint pl. a fajelmélet. Ez utóbbit is elfogadták és morálisan is mélyen beágyazták maguknak a konzervatív keresztény erkölcs hívei Európa számos országában az I és a II. világháború előtt, és mára egyértelművé vált, hogy ez bűn és ennek terjesztése bűncselekmény. A homoszexulis irányultság erkölcsi elítélése tehát ma valóban ugyanolyan bűn, még akkor is, ha ezt ma még azok a keresztény felekezetek sem merték kimondani, akik már eljutottak a homoszexualitás elfogadásához. A katolikus egyház katekizmusa is csak addig jutott el, hogy a homoszexuális hajlamot önmagában már nem tartja bűnnek. Ebből pedig logikusan következne, hogy azokat az embereket, akik mégis bűnösnek nevezik a homoszexuális hajlammal élő embereket, a katolikus egyháznak is bűnösnek kellene tartania. E tekintetben tehát a jogállami normák - melyek a homofób, gyűlöletkeltő megnyilvánulásokat a büntetőjog erejével üldözik - megelőzték a morális teológia állásfoglalásait. A konzervatív álláspontot képviselők mégis ragaszkodnak saját véleményükhöz, bőséges ideológiai muníciót szolgáltatva azoknak, akik a világ egyes pontjain különböző intenzitással, de helyenként súlyosan sértik a homoszexuálisok emberi jogait. Az a hír pl. amely mostanában elég nagy visszhangot kapott a médiában, miszerint Malawiban 14 év börtönre ítéltek két homoszexuális fiatalembert, akiknek semmi más "bűnük" nem volt, csak az, hogy meg kívánták élni egymás iránti vonzalmukat, nem azért volt vélhetően fontos a hírügynökségeknek, mert ez lett volna a legsúlyosabb jogsértés, amit homoszexuálisok ellen elkövettek. Tudjuk, hogy egyes arab országokban rendszeresen kivégeznek, meglincselnek embereket csak azért, mert kiderül róluk, hogy homoszexuálisok. A Malawiban hozott ítélet jelentőségét az adja, ahogy ezt a döntést  helyi hatóságok kommunikálták. Ők ugyanis azáltal, ahogy a legszélesebb nyilvánosság előtt bemutatták ezt az ítéletet, egyrészt megfenyegették a homoszexuális embereket, hogy félelmet keltsenek bennük, másrészt támogatást kívántak szerezni maguknak a konzervatív értékrendet vallók részéről. Ez utóbbi miatt van felelőssége a homoszexualitással kapcsolatos elutasító, konzervatív értékrendet a fejlettebb jogállamokban hirdető embereknek (kihasználva a szólás és véleményszabadság adta lehetőségeket) abban, hogy a homoszexuális emberek alapvető emberi jogait sértő bűncselekmények állami támogatással mennek és mehetnek még mindig végbe a világ számos országában. Tekintettel azonban arra, hogy ma már széles körben ismertek azok a tudományos eredmények, melyek alapján tarthatatlanok a homoszexualitást elítélő morális álláspontok, az ezekre alapozott emberi jogi sérelmek emberiesség elleni bűncselekményeknek kell, hogy minősüljenek. Azt azonban egyelőre csak remélni lehet, hogy a XXI. században az emberiségnek nem kell ugyanolyan sok szenvedést elviselnie az alapvető emberi jogok megsértésétől sem visszariadó, önző hatalomvágyukat ideológiai és álszent morális tanításokba csomagoló emberek bűnei miatt, mint amennyit a XX. században kellett.