Lelkészválasztásra készül Budapesten a Pasaréti Református Gyülekezet. Közel negyven év után nyugdíjba megy a méltán nagy tiszteletnek örvendő lelkész, Cseri Kálmán. Munkássága egy nagy gyülekezet lelkészi feladatainak magas színvonalú ellátásán túl számos evangelizációs célú könyv írására is kiterjedt Igehirdetései, írásai nagyon határozottan képviselik a mai magyar református teológia legerősebb, a protestáns teológiai irányzatok között alapvetően konzervatívnak számító irányvonalát. Mindig szigorú következetességgel a kálvini teológia katekizmusának (sola scriptura - kizárólag a Szentírás szerint, sola fide - kizárólag hit által, sola gratia - kizárólag kegyelemből, solo Christo - Kizárólag a Krisztus által) megfelelve hirdette az igét, ugyanakkor a református morálteológiai tanításoknál sokkal szigorúbban ítélte el a válást és sokszor beszélt a gyónás szükségességéről, igaz nem olyan formában, ahogy a katolikus teológia beszél a bűnbánat szentségéről, de többször említette a bűnök megvallásának szükségességét hangsúlyozva, hogy arra a kérdésre, hogy "van-e a reformátusoknál gyónás?" ő igennel válaszolt, és ezután elmondatta az illetővel a bűneit. Nem részletezve tovább Cseri Kálmán teológiai és morálteológiai tanításainak sajátosságait, röviden összefoglalva a lényeget, neki nagyon markáns, ugyanakkor a szokásos protestáns teológiai irányvonalak (mint pl. a liberális teológia nyugaton, vagy a Biblia Szövetség irányvonala itthon) egyikébe sem tökéletesen beilleszthető álláspontja van ezekben a kérdésekben.
Cseri Kálmán Tiszteletes úr a tőle megszokott precizitással készítette elő saját távozását és az új lelkész megválasztását is: irányítása alatt a presbitérium kiválasztotta azt a vidéki lelkészt, akit felkértek a feladat ellátására. Cseri Kálmán - néha egész kemény hangon - megrendszabályozta gyülekezetének tagjait, hogy aki nem tagja a presbitériumnak, az ne akarjon beleszólni az új lelkész kiválasztásába, ne kezdjen agitálni, sőt leginkább ne is foglalkozzon a kérdéssel, csak imádkozzon azért, hogy Isten adjon kellő bölcsességet az arra hivatottaknak, és ők majd szépen el fogják dönteni, hogy ki lesz az utód. A református egyházi törvények alapján lehetséges két választási lehetőség közül (az egyik egy nyílt pályázati eljárás, melynek végén a gyülekezet tagjai több jelölt közül választhatnak, a másik a meghívásos eljárás, amikor a gyülekezet csak elfogadhatja, vagy elutasíthatja a presbitérum által kiválasztott jelöltet) természetesen a meghívásos, egy jelöltről történő szavazásos eljárást választották, mondván, ha több jelölt van, az "mindig nagyon meg szokta osztani a gyülekezeteket", sebeket, sértődéseket. stb. okozva. A jelölt kiválasztásának szempontrendszerét is Cseri Kálmán irányításával állították össze, melyben a legfontosabb szempont természetesen az volt, hogy az eddigi teológiai irányvonalat képviselje. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet tagjainak eleve esélye sincs arra, hogy ennek a nagyon fontos személyi döntésnek a meghozatalakor adott esetben egy másik irányvonalat képviselő személyt válasszon. Cseri Kálmán ki is fejtette, hogy az egyházban nincs demokrácia, igaz ugyan, hogy választást kell tartani, de szó szerint ezt mondta: "nincs demokrácia", és ennek igazolására - a történelemből jól ismert módon - arra hivatkozott, hogy Isten akarata kell hogy érvényesüljön, és - ahogy szintén ő mondta - "a nép szava nem (!) Isten szava". Magyarul ez azt jelenti, hogy a lelkészválasztás a Magyar Református Egyházban (legalább is annak egyes gyülekezeteiben biztosan) az intézményesített képmutatás, a színlelt, de komolyan nem gondolt demokrácia megnyilvánulása.
