az ezer színű világ

A napokban egy előadáson hangzott el az vélemény egy közvélemény-kutató részéről, hogy a férfiak azért halnak meg átlagosan 7 évvel korábban, mint a nők, mert elhiszik, hogy attól lesznek férfiasak, ha többet isznak, dohányoznak és esznek, mint a nők (http://penzcentrum.hu/cikk/1023896/1/miert_halnak_meg_elobb_a_ferfiak_mert_elhiszik). Természetesen lehet vitatni ennek az állításnak a tudományos megalapozottságát, de tény, hogy a férfiak között még mindig magasabb a dohányosok és az alkoholisták aránya, és az is igaz, hogy bár a nők között is gyakori az elhízás, a túlsúllyal is összefüggésbe hozható, az életkilátásokat jelenősen rontó betegségek (mint amilyenek a hazánkban vezető halálokot jelentő cardio-vascularis betegségek) aránya férfiaknál magasabb. Különös aktualitást ad a témának az alig pár hete, az előző kormányzati ciklus végén napvilágra került oktatási minisztériumi leirat miatt kirobbant botrány. Ebben a nemi szerepek túlzott hangsúlyozásának elkerülésére hívták fel a figyelmet az óvodai nevelésben. A keresztény-konzervatív értékrendet valló politikusok egyöntetűen tiltakoztak ez ellen a minisztériumi állásfoglalás ellen, mondván, hogy ezzel a gyermekek egészséges, és a természet rendjének megfelelő személyiségfejlődését kívánják gátolni az iromány szerzői, sőt egyértelműen úgy értelmezték, hogy ez az általuk egyébként is sokszor támadott "gender" ideológia támogatására szólítja fel az óvodai pedagógusokat. A legtöbb konzervatív-keresztény álláspontot képviselő ember szerint a nemi szerepek tiszteletben tartása Isten akarata, aminek alátámasztásaként előszeretettel szokták idézni a Teremtés könyvéből, hogy Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. Nem kis csúsztatással ezt a mondatot úgy értelmezik, hogy arra a férfi és női szerepre kötelezi Isten az emberiséget, mely az elmúlt évszázadokban az európai kulturális hagyományokban (majd a világ számos részén meghatározó, de közel sem kizárólagos módon) általánossá vált. Ezt az állítást azonban igen nehéz lenne a kinyilatkoztatásból levezetni, márcsak azért is, mert pl. a Teremtés könyvének megírásakor a zsidóság még elfogadta a többnejűséget, és számos más területen egészsen más nemi szerepeket tartott elfogadhatónak, mint amit a későbbi zsidó-keresztény hagyomány. A férfi és női szerepekkel kapcsolatos konzervatív keresztény tanítás tarthatatlanságát mára nagyon sokan érzékelik, Nyugat-Európában és az USA-ban számos tudományos szintű és hétköznapi megnyilatkozásban fogalmaznak meg éles kritikát a képmutatónak és következetlennek tűnő egyházi álláspont ellen, azonban hazánkban és tőlünk keletre még mindig komoly politikai hozadéka van a konzervatív-keresztény álláspont melletti kiállásnak. Csakhogy abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy valóban vannak a férfiak életkilátásait veszélyeztető hatásai a tradicionális nemi szerepekből következő életviteli szokásoknak, akkor súlyos morális kérdéseket vet fel az a fajta konzervatív-keresztény ideológián alapuló propaganda, mely egyébként is néha egészen szélsőséges megnyilvánulásokhoz, atrocitásokhoz, sőt egyes országokban a homoszexuálisok ellenei jogi fellépéshez, börtönbüntetésekhez és kivégzésekhez nyújt ideológiai hátteret. Annak ellenére tehát, hogy Magyarországon a hivatalos keresztény egyházi tanításokon nevelkedő átlagpopuláció számára ma még elég hihetetlennek és abszurdnak tűnhet ez a kijelentés, mégis ki kell mondani, hogy Isten előtt igencsak nehezen fognak tudni elszámolni cselekedeteikkel azok, akik a tradicionális nemi szerepek "hősies" védelmezésével magukra veszik mindazon negatív hatások és következmények felelősségének terheit, amelyek összefüggésbe hozhatóak ezzel az idejétmúlt, a kinyilatkoztatásból le nem vezethető, és az elmúlt évek botránykrónikája alapján egyértelműen képmutatónak nevezhető ideológiai irányzattal.