Természetes és szükségszerű, hogy az emberek gondolataik nagy részét nem mondják ki, mert erre nyilván se szükség, se lehetőség nincs. Az is nyilvánvaló, hogy abban óriási különbség van az emberek között, hogy ki mennyit mond el a benne megfogalmazódó gondolatokból, és e tekintetben az egymással szemben támasztott elvárások is nagyon nagy különbségeket mutatnak. Az emberek egymásról alkotott ítéleteiben is óriási szerepe van annak, hogy ki hogyan viszonyul a másik ember kommunikációs szokásaihoz, az emberek ezen a téren általában meglehetősen intoleránsak, ha a másik embernél a sajátjuktól eltérő, az általuk normálisnak és kívánatosnak tartott közlékenységi szokásokat tapasztalnak. Nem igényel tehát további bizonyítást, hogy ez egy olyan kérdés, amiben az emberek általában érzelmileg erősen befolyásolt véleményt szoktak alkotni. Ezért nem lehet megmondani, hogy mi a helyes és kívánatos mértéke a közlékenységnek általában, ugyanakkor egy adott kérdéssel kapcsolatban és egy adott konkrét helyzetben már sokkal nagyobb eséllyel lehet meghatározni az emberek többségének véleményét. Vannak szélesebb (pl. a "vétkesek közt cinkos aki néma"), és kevésbé széles (pl. a "hallgatni arany") körben alkalmazható igazságok, illetve részigazságok ezen a területen is, és a kinyilatkoztatás is ad fontos támpontokat (ld. pl. amis prófétákról szóló tanítást Mt 7,16-17). Azt azonban, hogy egy adott kérdésben, és egy adott helyzetben mit kell és mit nem kell, vagy nem is szabad elmondani, azt mindezeket a szempontokat figyelembe véve mindig egyedileg kell megítélni, mégis az emberek ezeket a konkrét kérdéseket viszonylag nagy biztonsággal szokták hasonlóan megítélni, még akkor is, ha saját maguk adott esetben nem úgy járnak el.
Ilyen szempontból nagyon jó konkrét példa a Jezsuita blog legújabb posztja (http://jezsuita.blog.hu/2010/06/30/inside_the_oracle#c10344940), melyben a szerző kimond egy olyan gondolatot, ami nagyon fontos volt, hogy elhangozzon. Hans Küng nyílt levelét ismerteti és ezzel kapcsolatban azt írja: "Küng minden egyes sora szívemből szól." Ismerve a katolikus egyház hivatalos véleményét Küngről, ez a néhány szó igen nagy jelentőséggel bír. Sokaknak lehet ez néhány szó olyan érzés, mint a sivatagban bolyongó, szomjúságtól elcsigázott embernek egy pohár friss, hűvös, tiszta víz. Az őszinte, hiteles szavakra ma is nagyon sokan szomjaznak.
