az ezer színű világ

A jezsuita blogon Áter Páter bejegyzésére - mely az IVF felfedezőjének ítélt Nobel díjjal és az erre adott vatikáni reakcióval foglalkozott - több, mint 140 komment érkezett, igazolva a nagy érdeklődést a felvetett morálteológiai kérdésekkel kapcsolatban. Ennek kapcsán bontakozott ki az a vita a hozzászólók között, hogy "jár-e a gyermekáldás az embernek?". Erre adta az egyik hozzászóló azt a választ, hogy nem jár, és kicsit meggondolatlan módon egy szerencsétlen reklámszöveggel próbálta érzékeltetetni álláspontját ("... mert megérdemlem!), amit joggal sérelmeztek többen is, jelezve, hogy ez a megközelítés alkalmas a legsúlyosabb társadalmi igazságtalanságok igazolására is, hiszen ha így vesszük, akkor a jólét, vagy a jogbiztonság sem jár az embernek. Érdemes tehát tisztázni, hogy mi jár, és mi nem jár az embernek. Természetesen a teremtmény semmilyen elvárást nem támaszthat a teremtőjével szemben, vagyis az embernek semmi nem jár az Istentől. Ugyanakkor az emberi társadalomban - Isten egyértelmű kinyilatkoztatásainak megfelelően - lehetőség szerint biztosítani kell az egyenlő esélyeket minden embernek. Azaz az emberi társadalomban minden embernek járnak ugyanazok a jogok, mint a másiknak, függetlenül attól, hogy a gyakorlatban ennek biztosítása nem lehetséges, irányként, és célként csak ezt lehet elfogadni. Visszatérve  gyermekáldásra: a gyermekáldás Isten ajándéka, és mint ilyen senkinek nem jár. Ugyanakkor Isten úgy akarta, hogy a gyermekáldáshoz a ember aktív közreműködése, az esély megteremtése kell az emberek részéről. Az esély megteremtését az emberek és így az emberi társadalom felelősségévé tette Isten, ebből adódóan az emberi társadalom minden tagjának jár a gyermekáldás (mint Istentől származó, tehát ki nem követelhető adomány) fogadásához szükséges esély megteremtésének joga. Ez a jog sem társadalmi, sem gazdasági, sem egészségügyi okokból nem korlátozható. Az előbbi két szempontot inkább a történelem korábbi korszakaiban vonták kétségbe az emberek, bár ma is bőven lehet ilyen jellegű jogsértésekre is példát találni (ld. pl. egyes emberek kényszer sterilizálását). De az a vita, mely az IVF kapcsán kibontakozott éppen arról szól, hogy egészségügyi okokból (ti. azért mert valaki természetes módon nem képes a megtermékenyülésre) meg lehet-e vonni tőle azt a jogot, hogy a maga részéről esélyt tudjon adni a Teremtő gyermekáldást hozó kegyelmének. Nagyon sok esetben az emberi társadalom nem tudja biztosítani az esélyegyenlőséget (akár gazdasági, akár politikai, akár orvostudományi korlátok miatt), de az, hogy eleve elzárkózzon az esélyegyenlőség biztosításától, amikor meg lenne rá a lehetőség, elfogadhatatlan. Az esélyegyenlőség nem jön magától. Minden téren keményen meg kell küzdeni érteni (politikai, gazdasági, tudományos, etikai, stb.), válaszokat kell keresni nagyon nehéz kérdésekre is, mint amilyen az IVF esetében a be nem ültetetett petesejtek ügye. De ez nem ment fel senkit az alól a kötelezettség alól, hogy amit az emberi társadalom meg tud tenni, azt meg is tegye ennek érdekében, és ne azt kezdje ideológiai, hamis morálteológiai értelmezésekkel alátámasztani, hogy miért nem is kell küzdenünk az esélyegyenlőség megteremtésén. A kinyilatkoztatásból teljesen egyértelmű, hogy Isten is ezt várja tőlünk, emberektől.