A reformátusok egyik legsúlyosabb vádja a katolikusokkal szemben, hogy a szentek tisztelete, a katolikus teológia, dogmatika és liturgia számos eleme kárhozatos bálványimádás, ami természetesen nem segíti az ökumene ügyét. Ugyanakkor abban nagyjából egyetértés van a különböző keresztény felekezetek között, hogy az ember életében lényegében bármi válhat bálvánnyá: leggyakrabban a pénz, az anyagi javak, de a testi élvezetek, vagy akár olyan szellemi értékek is, amelyek alapvetően lehetnek pozitívak is, és csak akkor van baj velük, ha bálvánnyá válnak valaki számára. Ezáltal válhat bálvánnyá a gyermek is, annak ellenére, hogy a gyermek iránti szeretet természetesen önmagában pozitív, de ha az Isten iránti szeretetnél is fontosabbá válik valaki számára, akkor az is bálványimádás. A gyakorlatban ez utóbbi a házastárs iránti kötelezettségek (szeretet, tisztelet, megbecsülés) elhanyagolása formájában szokott megjelenni, a "gyermek érdekében".
Bálvánnyá válhat egy viselkedés, valamilyen elvhez, vagy elképzeléshez való ragaszkodás is. Ilyen értelemben tekinthető egy a keresztény felekezetek határain átívelő, világszerte elterjedt és a kereszténységben több évszázados hagyományokra visszatekintő bálványimádásnak a homofóbia. A homofóbia ugyanis magán viseli a bálványok minden tulajdonságát:
- alapja egy önmagában pozitív érték, miszerint az ember köteles tiszteletben tartani az emberi kapcsolatokban, így a szexuális kapcsolatban is az Istennek a teremtés rendjében megnyilvánuló akaratát. Ez önmagában igaz. De az már erősen vitatott, hogy az Isten akaratával ellentétes lenne az azonos nemű felnőtt emberek önkéntes elhatározásán és egymás iránti szeretetkapcsolatán alapuló, monogám homoszexuális kapcsolat, ezért amikor valaki ez utóbbit is ugyanolyan vak indulattal utasítja el, mint pl. a pedofíliát, összemossa és összekeveri vele, csak azért, hogy így is küzdjön a homoszexualitás ellen, az már nyílván valóan nem Isten akarata szerint való.
- a homofóbiára is igaz, hogy egy idő múlva az ebben érintettek számára fontosabbá válik mint az Isten. Isten akaratát semmibe véve tisztelik, sőt bizonyos értelemben áldozatokat is bemutatnak a bálvánnyá váló homofóbia előtt, feláldozva emberi kapcsolatokat, sorsokat, ad abszurdum életeket (gondoljunk csak a coming out után kitagadott, vagy éppen a suicidiumba hajszolt fiatalokra, vagy a "lebukott" homoszexuális családapa ellen indított válóperekre, melyek során a megszégyenítés, a teljes egzisztenciális ellehetetlenítés lehetőségével zsarolt férfit a női mivoltában sértett, ezért bosszúvágytól hajtott, a homofóbiájának áldozó feleség nemcsak az anyagi javakból forgatja ki, de még a gyermekeivel való kapcsolattartástól is meg akarja fosztani).
- más bálványimádáshoz hasonlóan észérvekkel nem lehet eredményesen küzdeni ellene. Ez utóbbi bizonyítására elég csak beleolvasni azokba a meddő vitákba, amelyekre a jelen blog előző bejegyzése is utalt. Tanulságosak a bálványimádásra vonatkozó leírások a Bibliában is. Ha elolvassuk Mózes második könyvének (a Kivonulásnak) a 32. fejezetét, akkor látjuk, hogy a Biblia szerint a bálványimádás ellen csak a legdurvább vallási fanatizmust tartották egyedül elfogadhatónak. Félelmetes perspektíva ez a homofóbia formájában megnyilvánuló bálványimádással kapcsolatban.