Kétségtelen tény, hogy az emberiséget mindig is érdekelte, hogy milyen összefüggések állnak a tudomány mindenkori állása alapján ismeretlen okokból bekövetkező jelenségek, események mögött. Milyen mögöttes szándékok és erők befolyásolják azokat a történéseket, melyeknek az alakítására az embereknek nincs, vagy csak részben van hatalma? Két evangélista is beszámol arról, hogy Jézus óva intette tanítványait a téves következtetések levonásától (Lk 13,1-5. és Jn 9,1-3.). Ennek ellenére a hívő keresztények között is "divat" az emberekről ítéleteket mondani a „sorsuk” alapján. Az Apostolok cselekedeteinek első fejezetében arról van szó, ahogy az apostolok sorsot vetnek Júdás megüresedett helyének betöltésével kapcsolatban (Ap csel 1, 15-26.), vagyis a "véletlenszerű" eseményt egy az egyben az „isteni akarat” megnyilvánulásának tekintették. A Biblia szkeptikus olvasói bizonnyal az ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos ellentmondásokat is számtalanszor kiemelték, pedig nyilvánvalóan itt egy olyan misztériumról, mély titokról van szó, amely csak nagyon óvatosan és kellő alázattal vizsgálgatható. Meglepő, hogy még a Katolikus Egyház Katekizmusa is "nagy ívben elkerüli" ezt a témát: megnézve az "Idézetek mutatóját" a fenti igerészekre való utalás teljesen hiányzik a KEK-ből.
A mindennapi életünkben rendszeresen szemben találjuk magunkat a hasonló kérdésekkel. Ha Isten a mindenség ura, akkor nincs véletlen. Biztos, hogy nagyon sok ember hitét tették már próbára ilyen kérdések, mint pl. „miért engedi ezt, vagy azt az Isten?”, vagy „miért nem adja meg ezt, vagy azt?”. Az embereknek a saját maguk és a másik ember iránti felelőssége szempontjából is lényeges kérdések, amiket a hivatkozott igerészekben a tanítványok feszegettek az Úrral folytatott beszélgetésük során. Ki, miért és mennyiben felelős a vele, vagy másokkal történő eseményekkel kapcsolatban?
A hit legfőbb próbatételei közé tartozik a hit és az ismeret szembeállítása. Az a tény, hogy az emberek számos hiedelme a tudomány fejlődésével elvetendő ostobaságnak minősült, nyilván sok kétségnek és hitetlenségnek forrása. Ugyanakkor az emberiségnek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy bármilyen szédületes ütemben bővülnek tudományos ismeretei, mégsem fogynak, sőt inkább gyarapodnak a tudományos magyarázatokkal alátámaszthatóan meg nem válaszolható kérdések. A fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai, szociológiai, közgazdaságtani felfedezések, az egyre mélyebb összefüggéseket feltáró kutatási eredmények semmivel sem csökkentették, sőt tovább növelték a még megválaszolandó kérdések számát. Az előző évszázad legnagyobb tudósai között számos mélyen hívő ember volt, akik pedig felfedezéseikkel olyan kérdésekre adtak tudományos válaszokat, amelyeket addig tudományosan nem tudtak megmagyarázni, a korábbi korok emberiben kétségek és hiedelmek forrásai lehettek, de pont ők szembesültek azzal legközvetlenebbül, hogy az új felfedezések új kérdéseket hoztak felszínre. A tudomány fejlődése az utóbbi néhány évszázadban már felvette hasonló kérdéseket. Átértelmeződött a tudomány és a vallás viszonya, a korábbi vélt szinergizmust látszólagos antagonizmus váltotta fel. Sokak szemében az elmúlt évszázad tudományos fejlődése ennek a vélt antagonizmusnak a felerősödését hozták, de - amint arról már volt szó - vannak ellenpéldák is. Világnézettől függetlenül mindenki elismeri, hogy az ismereteink végesek, és soha nem érhető el az ember számára a végtelen megismerése és megértése.
A homoszexualitással kapcsolatban ugyancsak sok vita forrása a tudományosan leírt ismeretek és egyesek vallási meggyőződése közötti ellentmondás. A homofóbia arra készteti a hívők sajnálatosan nagyobb hányadát, hogy a homoszexualitással kapcsolatban keressék a „baj” okát. Általában több, gyakran egymásnak is ellentmondó tényezőben (pl. betegség, bűn, hibás neveltetés, és lehetőleg mindez egyszerre, ignorálva azt a logikai ellentmondást, hogy ha betegségnek tartja valaki, akkor hogy lehet bűn? stb.) vélik felfedezni ezeket, ahogy a jelen blog korábbi bejegyzéseiben már többször is volt erről szó. Az a kérdés azonban a homoszexualitást elfogadó és elutasító emberek számára is – ahogy erre már szintén utaltunk a jelen blog korábbi bejegyzéseiben – megválaszolatlan maradt, hogy akkor valójában mitől is függ a homoszexulitás kialakulása, mivel ma már egyértelműnek tekinthető, hogy nincs olyan tényező, ami konkrét determinációt jelentene, és ez tág teret hagy az érzelmileg színezett, világnézeti meggyőződéstől függő, elfogult és legkevésbé sem objektivitásra törekvő válaszokra.
Természetesen a jelen bejegyzés keretei között sem lehet kielégítő választ adni arra, hogy "mitől függ, amiről nem tudjuk, hogy mitől függ?", hiszen pont az a probléma, hogy "nem tudjuk", de azt viszont a fentiek alapján már meg tudjuk mondani, hogy mitől nem függenek ezek a dolgok. A legegyszerűbb logika szabályai szerint ki lehet ugyanis jelenteni, hogy pl. a homoszexualitással kapcsolatban senki nem állapíthatja meg egy, vagy több ember szerepét (felelősségét?) megalapozottan annak megjelenésében és kialakulásában egy adott konkrét személyre vonatkozóan. Ugyanis a fentiek értelmében sem az érintett személy saját döntéseinek, sem a szülők, vagy a környezet bármely más tagja viselkedésének, vagy cselekedeteinek nincs a szexuális irányultságot egyértelmű determináló hatása, sem a korrekt tudományos, sem a biblikus alapokon nyugvó teológiai megközelítés alapján. Ennek fényében döbbenetes látni mindazt az ítélkező, gyűlölködő indulatot, ami a jelen társadalmunk legkülönbözőbb szintjein és csoportjai részéről tud megnyilvánulni a homoszexualitás kérdésével kapcsolatban.
