az ezer színű világ

A korábbi biztató jelek után hidegzuhanyként jött a március 9-én beterjesztett kormánypárti alkotmánytervezet. Hidegzuhanyként jött a módja, a kommunikációja és a tartalma egyaránt. A FIDESZ régi politikusai közül talán a legelfogadhatóbb embert sikerült megtalálni az új Alkotmány előkészítő munkálatainak irányítására Szájer József személyében azok számára, akik nem tartoznak az elkötelezett szimpatizánsok közé. Ehhez képest az a tény, hogy mégis Lázár János frakcióvezető tartott sajtótájékoztatót a tervezet ismertetésekor, már önmagában jelzett egyfajta visszalépést. Korábban is aggasztó jel volt, hogy a Szájer József által nagy lendülettel elindított blogban, melyet az alkotmányozással kapcsolatos kommunikáció javítása érdekében hoztak létre, immáron közel egy hete a cyber-támadás elleni védekezés fontosságát taglaló cikkecske volt a legfrissebb bejegyzés. Ennél sokkal riasztóbb volt azonban, hogy március 9-én reggel, amikor az MR1 interjút készített Szájer Józseffel, neki fogalma sem volt, hogy előző estig hány db. válaszlevelet küldtek vissza az állampolgárok az ő általa vezetett konzultációs testület kérdőívével, és semmi értelmeset nem tudott mondani arra a riporteri kérdésre, hogy amennyiben a FIDESZ a válaszadási határidő előtt beterjeszti a saját tervezetét, akkor abban hogyan fogják figyelembe venni a válaszolók véleményét. Ugyanígy semmilyen formában semmilyen válasz nem született a jelen blog előző bejegyzésében is nyilvánosságra hozott nyílt levélre, melyben nagyon fontos kérdések fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy az előkészítő testület mivel fogja garantálni az állampolgárok által kitöltött és visszaküldött véleménygyűjtő adatlapok feldolgozásának tisztaságát és transzparenciáját. Ezután már nem volt meglepő az sem, hogy a kormánypárti tervezet hivatalos közzétételét megelőzően a nagy történelmi egyházak vezetőinek média kommunikációja offenzívába lendült, Bölcskey a nagyobb közéleti szerepvállalás szükségességéről szólt, a katolikus egyház pedig nyíltan dicsérgetni kezdte az egyébként még nem nyilvános tervezetet. Március 9-én délután napvilágot látott a hivatalos kormánypárti tervezet, mely aztán keményen rácáfolt azokra a korábbi biztató sajtóhírekre, hogy a kormánypárti frakciók siófoki ülésén meghozott döntések alapján nem emelkedik alkotmányos szintre a homoszexuális párkapcsolatban élők másodrendű állampolgárrá degradálása azzal, hogy a „kőbe vésetik” a heteroszexuális házasság kizárólagossága, és nem fogják megnyitni az abortusz vitát. A tervezet ugyanis a konzervatív keresztény irányzatok eredeti követeléseinek engedve igenis tartalmazza a házasság definíciójával kapcsolatban, hogy az csak egy férfi és egy nő között jöhet létre és a magzati élet védelméről szóló passzus alapján jó eséllyel fognak alkotmánybírósági eljárások indulni a jelenleg hatályos abortusz szabályozás megváltoztatása, szigorítása érdekében, melyek vélhetően – a keresztény álláspont érvényesítésének törvényi kikényszerítése érdekében – a teljes betiltást fogják célul tűzni maguk elé. Azzal azonban, hogy a tervezet ebben a formában került beterjesztésre a további változtatások esélye lényegében megszűnt, hiszen a mai magyar közéletben politikai öngyilkosság lenne ezekhez a kritikus részekhez bármilyen módosító indítványt beterjesztenie egy olyan kormánypárti politikusnak, akinek egyébként esetleg még lenne esélye arra, hogy a többség támogatását megszerezze. A csata tehát lényegében eldőlt, a más értékrendet valló szedhetik a sátorfájukat. Magyarország nem tart igényt rájuk…