Az evangélikusokkal kapcsolatos előbbi, meg ez a bejegyzés is elég érdekes. Ugyanakkor valami engem nagyon fáraszt az egyházakkal kapcsolatban.

Mindkét cikk olyan, valójában politikai, intézmények működési anomáliáiról szól, amelyeket nagyjából átlátható hatalmi és anyagi érdekek dominálnak, és amelyek egyre anakronisztikusabbá válnak a mai világban. Tudom, hogy Magyarországon jelenleg átmenetileg, mesterséges módon helyzetbe hozták magukat, de Spanyolország és Írország példája mutatja ezeknek a mellékvágányoknak a hiábavalóságát.

Szerintem egy ateista/agnosztikus országban (mint Magyarország vagy Nagy-Britannia) nem igazán az egyházak álláspontján áll vagy bukik a melegek ügye. Ha odafigyelünk erre a szánalmas vergődésre, azzal magunknak felesleges bosszúságot, ezeknek a szerencsétleneknek meg ki nem érdemelt örömet okozunk. Egyszerűen a tanításaik és a valóság közötti szakadék, illetve az alkalmazkodásra való alkalmatlanságuk miatt ezek a szervezetek a megmaradt jelentőségük elvesztésére vannak ítélve.

Jómagam eljárok görög katolikus misékre, hogy részt vehessek azokban a rítusokban, amelyek az én családomban szokásosak, és a spirituális igényeim egy jól meghatározott részét kielégítsem. De ugyanakkor látom, hogy a templom csak ünnepkor telik meg, és eszem ágába sem lenne tényezőként gondolni a pomázi görög katolikus papra, aki a magyar katolikus egyház szexuáletikai felelőse, és sületlenségek terjesztésével tölti az ideje egy részét.

Az egyházak szerintem dinoszauruszok, és csak csodálni tudom a te türelmedet, amellyel az ügyes-bajos dolgaikat figyeled, és próbálod jobb útra téríteni őket. Ez rajtuk sajna már nem fog segíteni.

@everyday_normalguy: Örülök, hogy reagáltál a bejegyzésre, az elmúlt időben a HIT gyüliseken kívül más nem nagyon vette a fáradtságot, hogy kinyilvánítsa véleményét. Van azonban egy félreértés a kommentedben, amit szeretnék eloszlatni: nekem eszem ágában sincs egyik, vagy másik "egyházat jobb útra téríteni" - vagy hogy maradjak az általad használt metaforánál - bármelyik dinoszauruszt megszelídíteni. Ez valóban hiába való próbálkozás lenne, ebben a hiába való küzdelemben "vérzett el" Birtalan Balázs is, akinek a munkája így sem volt hiába való, de amit el akart érni – a katolikus egyház hozzáállásának megváltoztatása – láthatóan tényleg nem sikerült. Az egyház azonban lényegét, eredeti rendeltetését tekintve nem az a különböző nevekkel (katolikus, református, evangélikus, stb.) ellátott fél-politikai, hatalmi szervezet, amit joggal kritizálsz te is, meg oly sokan rajtad kívül is, beleértve magamat is. Az egyház a hívők közössége, gyülekezete. Ebben az értelemben beszélt egyházról Jézus, ennek az egyháznak küldte el a Szentlelket, ennek adta azt a feladatot, hogy
„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek.” (Mt 28.19-20a) Ennek az egyháznak ígérte meg: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig." (Mt 28.20b) Én ezt az egyházat akarom építeni, táplálni és gazdagítani minden megnyilvánulásommal, és nem érdekel, hogy az egyház névvel visszaélő politikai szervezetek vezetői figyelembe veszik-e a véleményemet, nem zavar, hogy látszólag nem teszik, mert nekem az a lényeg, hogy azokhoz szóljak, akik valóban Jézus Krisztus fogadták be a szívükbe, Vele akarnak élni, Őt követik, Neki adták át az életüket, ahogy én is megtettem és napról-napra megteszem ezt. Belátom, hogy kicsit megtévesztőek abból a szempontból az írásaim, hogy a különböző egyházi vezetők, lelkészek, a „hatalmi gépezet” csikorgó fogaskerekeinek hibáit, gyarlóságait ostorozva úgy tűnhet, mintha én ezeket az elavult struktúrákat akarnám javítgatni, korrigálni, jó útra terelni. Ezért jó, hogy reagáltál, mert így most lehetőséget adtál ennek a félreértésnek a tisztázására: eszemben sincs így tenni. Eszemben sincs azon túráztatni magamat, hogy a katolikus, református, evangélikus, vagy bármely más egyházat meg(tovább)reformáljam. Nem török semmilyen pozícióra sem ezeken belül, sem azokon kívül, nem akarok tehát egy új – a már létezőkhöz hasonlóan előbb-utóbb ugyanúgy az emberek hatalmi játszmáinak eszközévé váló – egyházat sem alapítani. Azokhoz szeretnék szólni, akik hozzám hasonlóan melegként meg akarják élni a Jézus Krisztusba vetett hit örömét és boldogságát, függetlenül attól, hogy ezt jogi, vagy formai szempontból melyik létező, igen gyarló emberek által vezetett egyház szervezeti keretei között, annak milyen szintjén, milyen pozícióját betöltve teszik. Kizárólag ez utóbbi cél vezérel, amikor megpróbálom lerántani a leplet a hivatalos egyházi álláspontok hazug és álszent megnyilvánulásairól, pontosan azért, hogy ezekkel a saját egzisztenciájukért mások lelki üdvét is gátlástalanul veszélyeztető egyházi vezetők ne tévesszék meg, ne riasszák el Jézus Krisztustól az igazságot, valódi lelki békét, valamint az örök boldogsághoz vezető utat kereső embereket.