Egy héttel ezelőtt ünnepelte a katolikus egyház vízkereszt ünnepét, amikor hagyományosan az evangéliumból a napkeleti bölcsek betlehemi látogatását olvassák (Mt 2, 1-12.). Ennek kapcsán az „Új ember” kiadó gondozásában megjelenő „Adoremus” könyvecskék (melyek minden hónapban megjelennek és minden napra vonatkozóan tartalmazzák a katolikus Isten-tiszteleteken felolvasandó igei részeket egy rövid kommentárral, ha úgy tetszik, egy kis prédikációs segítséggel a papoknak) aktuális számában Földi István, badacsonytomaji plébános bevezető gondolatait tették közzé. A szerző – aki gyakran ír ebben a kiadványban – igencsak sikamlós témát kezdett boncolgatni annak kapcsán, hogy a napkeleti bölcsek attól a Heródestől kértek és kaptak útbaigazítást, aki sem személyében, sem vallási és világi apparátusával nem várta a Messiást, csupán veszélyes konkurenciát látott benne. Ahogy Földi írja: „Az írástudók és a papi vezetők, akik később is a legnagyobb félreértői, sőt ellenségei lettek (ti. a Messiásnak), ők irányítják a bölcseket Betlehem felé.” Majd kicsit később ezt írja: „A napkeleti bölcsek történetében jelentkezik számunkra az a minden időben felmerülő probléma, hogy melyik a fontosabb: az intézmény, vagy az élmény. Élményközpontú korunkban egyre sűrűbben hallatszanak hangok egyházunkban is az élmény-vallásosság előnyeiről az intézményes egyház ellenében. Másfelől pedig a vallásos élménye jogosultságát teszik kérdésessé, és csak egy jogszerű és lemért vallási életkeretet tartanak megengedhetőnek, és ahhoz való visszatérést szorgalmazzák. A napkeleti bölcsek történetében csodálatosan találkozik ez a két véglet. Az idegenek élményének nem hívő intézmény mutat irányt a csillagát vesztett, élmény vezette embereknek.” Ezután a katolikus (meg lényegében minden más nagy) egyházon belül kötelező lojalitás jegyében gyorsan tesz egy gesztust a szerző a hivatalos egyház irányába: „Tragikus, hogy világunkban szemben áll egymással, ami egymáshoz van Istentől rendelve. Aki csak az intézmény szempontjait tartja fontosnak, az ugyanúgy téved, mint aki az élmény hatására felrúg minden tekintélyt.” Ugyanakkor kétségtelenül kiereszti ez az írás a palackból a szellemet azzal, hogy elismeri az „intézmény” (vagyis korunkban a hivatalos egyház) és az élmény (vagyis az Istentől kapott kinyilatkoztatás) szembenállásának lehetőségét, és bár óvatosan visszafordítja a kormányt a hivatalos felsőbbség által elvárt irányba azzal, hogy e kettőről kijelenti, hogy „egymáshoz van Istentől rendelve”, de kikacsint a másik irányba a korábban feltett és aztán lényegében megválaszolatlanul hagyott, elkent kérdéssel: „melyik a fontosabb: az intézmény, vagy az élmény”?!
Kaleidoscope és Prizma
2012.01.15. 16:42
Útkeresők
Címkék: egyház vízkereszt napkeleti bölcsek vallási élmény
A válasz aligha lenne kérdéses, hogy az Istentől kapott kinyilatkoztatás a fontosabb, ha nem tudnánk, hogy milyen csalókák lehetnek az emberi élmények. Ugyanakkor ma már senki nem tehet úgy, mintha az intézményesített egyházat egy stabil, tévedhetetlen, gyarlóságoktól mentes biztos pontnak lehetne tekinteni. A kérdés persze nem akkor igazán izgalmas, amikor az „intézmény” és az „élmény” egy irányba mutat, mint a napkeleti bölcsek történetében, ahol Heródes is Betlehemet mondta bölcseknek és a csillag is abba az irányba vezette őket tovább. A kérdés akkor válik igazán kritikussá, amikor az „intézmény”, az egyházi tanítás és az „élmény”, a hittel megélt isteni kinyilatkoztatás egymásnak ellentmond, ahogy korunkban ezt sokszor tapasztaljuk. Akkor válik igazán élessé a helyzet, amikor az ember azzal szembesül, hogy a csillag vezeti őt az egyik irányba, az egyházi tanítás meg egy ezzel szögesen ellentétes irányt tart egyedül elfogadhatónak. Napjaink talán legtöbbet vitatott morálteológiai kérdése, az elmúlt évtizedek kultúrharcának egyik fő ütközőpontja, a homoszexualitás megítélése kapcsán emberek milliói szembesülnek a világ minden pontján azzal a ténnyel, hogy hitük és a napról napra megélt kinyilatkoztatás alapján Isten vezeti és irányítja lépteiket, miközben egyházuk hivatalosan azt tanítja nekik, hogy ebben az irányban nem járhatnak Istennel. Nem meglepő tehát, ha ezek után sokan vannak, akik ugyanazt teszik, mint annak idején a Jézust megtaláló, előtte és csak előtte hódoló napkeleti bölcsek: „…más úton tértek vissza hazájukba” (Mt 2,12).
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kaleidoscope.blog.hu/api/trackback/id/tr673549311
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.