E kifejezést a 20. század elején John Henry Mackay használta a homoszexuálisok közti szerelmi kapcsolatra. Németül „die namenlose Liebe”, angolul „the Nameless Love”. A németben e szót olyan dolgokkal és jelenségekkel kapcsolatban használják, melyeket az ember nem tud megnevezni, nem tud leírni. Az angolban még az a jelentés is mellétársul, hogy dicstelen, minősíthetetlen, érthetetlen. S valóban két férfi (vagy nő) közti szerelmi kapcsolatra, vonzódásra nincsenek szavaink. Ha le akarják írni, meg akarják nevezni, akkor a szexuális élet különböző formáinak elnevezését használják. Mintha e viszony pusztán a szexuális együttléttel lenne leírható. Hogy a többség így gondolja, bizonyára szerepe van annak is, hogy e kisebbséghez tartozók többsége is így gondolkodik. Elég csak az ismerkedő oldalakon zajló párbeszédekre gondolni.
Kaleidoscope és Prizma
2012.03.04. 23:03
A megnevezhetetlen szerelem
Címkék: homoszexualitás szexualitás megértés emberi élettársi elfogadás melegjogok
E gondolkodásmód egyaránt káros a többség és az érintett kisebbség számára. Azt sugallja ugyanis, hogy a személyiség a szexualitással azonosítható. A többség csak a szexuális kielégülést hajszoló, perverz, mindenesetre gyanús és titkos életet élő emberekként tekint rájuk, még ha személyes ismerős esetében megengedőbb is, de, ha más előjellel is, így gondolnak magukra a homoszexuálisok is. Mind a két esetben az ember csak test lesz. Csak test és semmi más.
Ebben a társadalmi környezetben két út áll az ember előtt, ha felfedezi, hogy saját neméhez vonzódik. Vagy igyekszik alkalmazkodni a többség elvárásához, s elfogadni, hogy csak a férfi és nő közti érzéki-lelki vonzalmat lehet szerelemnek nevezni, egyáltalán megnevezni, vagy hagyja érvényesülni vágyait és részesévé válik a testek körforgásának, s vállalja a megnevezhetetlenség terhét. Élhetők ezen életek mindaddig, amíg egyszer csak a semmi üli meg a lelket. Az előbbi esetben azért, mert a vágy nem, vagy csak titokban, félelmek között találhat kielégülésre, s az én egyik fele, amely pedig követeli a jussát, kiteljesítetlen marad. A másik esetben azért, mert egyszer, kinél előbb, kinél utóbb, elkövetkezik az a pillanat, amikor a test helyett/mellett valami másra is vágyik. Nevezhetjük ezt léleknek, szeretetnek, szerelemnek, vagy egyszerűen csak az állandóságra törekvésnek, a törődés és finomság utáni vágyakozásnak. Vagyis akármelyik úton is indul el, egyszer csak azt kérdezi magától, mint August von Platen a naplójában: „Mi is az emberi élet, ha jól belegondolunk? Szerencsétlen keveréke a legsötétebb álomnak és a legdurvább valóságnak (…) Szabadnak tartjuk magunkat, de miben is áll e szabadság? Abban, hogy egymást korlátozzuk.”
A homoszexuális emberek legalapvetőbb sérelme, hogy szerelmükre, vonzódásukra a szexuális tevékenységek megnevezésén túl nincs szó. E szerelem tabu, titok, megnevezhetetlen. Ezért fontos az élettársi kapcsolat elismerése, mert ettől kezdve, meg lehet nevezni, amit addig nem. E téren sokat tehetnek a jogvédő szervezetek és érdekvédő egyesületek, de a legtöbbet, talán a művészet, mely szavakat, metaforákat és szimbólumokat ad e léthelyzet megértéséhez. Segítségével megnevezhetővé lesz, ami addig nem volt az, sőt átélhetővé. A művészet legnagyobb ajándéka, hogy átélhetővé tesz általunk ismeretlen élethelyzeteket és találkozhatunk önmagunkkal. Egyrészt tehát megérthetjük, mit élhetnek át számunkra ismeretlen, idegen, talán elítélt élethelyzetekben lévő emberek. Másrészt saját életükre is csak a műalkotások által láthatunk rá. Felfedezzük magunkban azt, ami eddig talán előttünk is megnevezhetetlen és titok volt.
Mindezek alapján az elkövetkezőkben egy-egy irodalmi műről vagy filmről írok majd, mert úgy hiszem, ezzel tehetek legtöbbet. Azért, hogy megnevezhető legyen, ami eddig nem volt az. S hogy végre a társadalmi elvárások és az önmagunk levés közti kényszerű játék ne tegye lehetetlenné a homoszexuális önazonosságot. Az életet.
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kaleidoscope.blog.hu/api/trackback/id/tr274289229
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
prisma 2012.03.05. 08:22:15
Kedves Odav!
A szerelem, szeretet lényege nehezen fogalmazható meg, nemcsak a melegek körében.
Érintettként persze én is fokozottan érdeklődöm, várom.
P
A szerelem, szeretet lényege nehezen fogalmazható meg, nemcsak a melegek körében.
Érintettként persze én is fokozottan érdeklődöm, várom.
P
frezenstein 2012.03.13. 00:33:47
Pál apostol: a szeretet himnusza
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.
(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.
(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)