A vértanuk általában legkevésbé sem akarnak vértanukká válni. Életáldozatuk utólag minősül át, és válik az emberi brutalitás és erőszak áldozatából mementóvá, az utókor figyelmeztetésévé, mely örökké vádolja a brutalitás, az erőszak elkövetőit és sürgeti a társadalmat, hogy akadályozzák meg a hasonló eseteket. A vértanuk emléke figyelemfelhívás: „ne hagyd, hogy mások is úgy járjanak, ahogy én!”
Ne hagyjuk!
