… hogy egy református portál ad hírt arról, hogy „A valdensek kiállnak a homoszexuális párok családi joga mellett”. (A valdensekről a Wikipédia azt írja, hogy „egy Provence-ban a 12. század végén, Pierre Valdes által létrehozott, pápaellenes vallásfelekezet volt, amely Európa-szerte elterjedt a középkorban”.) A cikk részletesen leírja, hogy „Maria Bonafede, a Valdens Egyház moderátora szerint a család koncepciója kiterjeszthető a tartós párkapcsolatok valamennyi formájára.
Kaleidoscope és Prizma
2012.04.27. 19:02
Érdekes,
Címkék: család egyház jogok
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bo_TO_nd 2012.04.28. 15:39:37
Végtelenül furcsa tehát azon elvi kérdése, hogy "miért közli ezt a cikket a református egyház weboldala, amikor a magyarországi reformátusok még a katolikusoknál is keményebb, ellenségesebb vonalat képviselnek a homoszexuálisokkal kapcsolatban?" - hiszen már a kérdésben megfogalmazottak sem igazak (egyszerűen nem fedik a valóságot!), másrészt miért ne közölne-közölhetne egy magyarországi egyház honlapja a saját testvéregyházai közül (!) olyan hírt, amelyet hírértékűnek tart?!
Nem állja meg a helyét az sem, hogy "a magyarországi reformátusok még a katolikusoknál is keményebb, ellenségesebb vonalat képviselnek a homoszexuálisokkal kapcsolatban?", sőt, van ugyan egy (most még éppen aktuális) zsinati állásfoglalás: de törvény és állásfoglalás közé egyenlőségjelet tenni nem lehet... Nyilván meleg lelkészek bármitől függetlenül voltak, vannak és lesznek, minthogy meleg papok is. Az, hogy ma nyíltan-nyilvánosan nem (és hogy vajon miért nem!) vállalhatja melegségét egy evangélikus, református lelkipásztor, vagy éppen egy katolikus pap, ez megint teljesen más kérdés. Nyilván az egyházi érdekek is meghatároznak gesztusokat, de ebbe itt felesleges belemenni, csekély politikusi vénával is áttekinthető mindaz, hogy az egyház sajnos olyan, mint amilyen népe és állama, melynek közegében él - noha teljesen más kellene legyen, éppen az Istenre való tekintettel... Nyilván, nem egyszerűsítendő le ez sem, mert van úgy, hogy az egyháznak sikerül betöltenie Istenről rendelt küldetését és nem elegyedik a napi politika esetleges mocskával...
Kérdése, mely szerint "hogyan könyveli el magában ezeket a híreket, hogyan nyomja el magában ezeket az érveket egy, a hazai történelmi egyházak teológiai tanításainak főáramához tartozó, konzervatív keresztény vallású ember?" - nos úgy, hogy az "elkönyvelés" már kinek-kinek saját dolga és kegyességi élet-nézetének elhordozandó súlya, vagy pedig egyszerűen "hatás- és mellékhatás tekintetésben forduljon lelkészéhez, lelkigondozójához". Meg amúgyis, Kaleidoscope, van bőven hírmennyiség, és más hír is bőven, melyet manapság egy hitét gyakorló protestáns ember el kell könyveljen (fel kell dolgozzon magában) a mai Magyarországon... Hadd ne részleteztük ezt itt...
Kaleidoskope, az a kérdése, hogy "miért nincs Magyarországon semmilyen esélye annak, hogy a nagy történelmi egyházak elmozduljanak a jelenlegi álláspontjukról, mely szerint biztosan elkárhozik, aki kitart a homoszexuális kapcsolatában, akkor is, ha ez valóban egy monogám, kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapuló társkapcsolat, miközben a „Lajta túloldalán” erről már lehet értelmes vitákat folytatni?" - nos szintén néhány ponton csúsztatás, ugyanis: a kárhozat és kegyelem viszonyrendszere a protestáns teológiában és igehirdetési gyakorlatban (kegyességben, ortopraxisban) egyértelmű, jól körülhatárolt, hiszen mindenki kegyelemre szorult bűnös, és a megváltást nem a cselekedet, a teljesítmény, hanem egyes egyedül csak Krisztus adja (Krisztus áldozata adja a megváltást, Ő a Megváltó). A megváltott ember pedig megtermi hálából azokat a gyümölcsöket (cselekedet) amiket Isten megenged neki megteremni, ld. a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás vonatkozó kf-eit. A (pl. homoszexualitást érintő) többi esetleg felmerülő kérdésre mindig az illetékes lelkész adja meg a választ a lelkigondozói beszélgetés keretei között. Nyilván hogy szentírásértelmezési (ezek között exegetikai és hermeneutikai etiológiájú) különbségek minden lelkész között vannak és lehetnek is, és ebből természetesen fakad jónéhány véleménykülönbség - normális esetben ez az egyházi gyakorlatba bele kell férjen!
Kérdésnek másik részére Ön is nagyon jól tudja a választ: "miért nincs Magyarországon semmilyen esélye annak, hogy..." - tudja Kaleidoscope, Magyarországon sokszor volt úgy, és ma is így van, hogy nincs esélye ennek vagy éppen nincs esélye annak, amannak... Az esélyek és lehetőségek földje nem ez - legalábbis a történelem visszapillantótükrébe tekintve bizonnyal állítható ez. Társadalomtudósok, filozófusok, történészek dolga ezt megfejteni, ezek okait és összetevőit boncolgatni, de abban biztos vagyok: minden olyan, amilyennek a nép (párt, gyülekezet, egyház, jogvédő szervezet stb.) megengedi, hogy legyen. Ha tűri, ha "ez van és így van" állapotot, akkor úgy tűnik sokan megengedik. Aztán hogy ezen hogyan és ki, és mikor tud változtatni, nos ezt ki-ki saját maga döntse el és lépjen fel a változások és a boldogabb korszak reményében.
Mély tisztelettel:
S. T. Botond
kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.04.28. 19:27:04
Önmagában azért, mert a "magyarországi református egyház honlapja nem most közöl először tényként ilyen "pozitív" hangvételű hírt" a melegekkel kapcsolatban, még nem hiszem, hogy csúsztatás, vagy hibás kérdésfelvetés lenne ezt a magam részéről meglepőnek minősítani. Ugyanígy, az a tény, hogy "a magyarországi református egyház hivatalos testvéregyházainak többségében (főleg Magyarországtól nyugatra, délnyugatra) igen kedvező a monogám homoszexuális párkapcsolatban élő hívőkhöz való viszonyulás", szintén nem jelenti azt, hogy a Magyarországi Református Egyházban is elfofógadott lenne, mint ahogy magam is jónéhányszor tapasztaltam, hogy mennyire nem az. Kétségtelen, hogy a monogám meleg kapcsolatok elfogadása terén semmilyen pozitív elmozdulás nem mondható el "a római katolikus egyházról (márcsak központosított vezetése és a Tanítóhivatal miatt sem) mondható el, ugyanúgy, ahogyan az ortodox egyházakról sem", de ezt én nem is állítottam, hogy ez utóbbiakban árnyalitnyival is jobb lenne a helyzet. Be kell látnom, az amit kifogásolt az első kérdésemmel kapcsolatban ("már a kérdésben megfogalmazottak sem igazak"), hogy összehsonlítottam a hazai történelminek mondott egyházaknak a monogám meleg kapcsolatok teológiai megítélésében az elutasítás mértékét, valóban objektív mércével nem mérhető. Röviden: egyik kevésbé elfogadó, mint a másik.
Őszinte örömmel olvastam, hogy "Nem állja meg a helyét az sem, hogy "a magyarországi reformátusok még a katolikusoknál is keményebb, ellenségesebb vonalat képviselnek a homoszexuálisokkal kapcsolatban?", sőt, van ugyan egy (most még éppen aktuális) zsinati állásfoglalás: de törvény és állásfoglalás közé egyenlőségjelet tenni nem lehet... " Jó lenne azonban, ha ezt véleményt nemcsak az a kevés ember látná, aki a Kaleidsocope blogot olvassa.
Második kérdésfelvetésemmel kapcsolatban nem érzékelek ellentétes álláspontot a magaméhoz képest, reakciója alapján azonban kicsit pontosítanám a kérdésfelvetésemet. Én ugyanis nemcsak a konzervatív irányvonalhoz tartozó protestáns testvérekkel kapcsolatban tettem fel a kérdést, hogy "hogyan könyveli el magában ezeket a híreket" valaki, aki saját magát "a hazai történelmi egyházak teológiai tanításainak főáramához tartozó, konzervatív keresztény vallású ember"-nek tartja, hanem a katolikus testvérekkel kapcsolatban is, akik - ha jól sejtem - ugyanolyan éberen figyelik a protestáns teológia és morálteológia fejleményeit, mint fordítva.
A harmadik kérdésemre adott válaszában szintén nem találtam érdemi ellentmondást saját vélemnyemmel szemben. A kegyelem és az üdvösség protestáns teológiájával kapcsolatban leírtakat ismerem, azokban számomra újdonság nem volt. A további következtetéseit sem tartom saját vélemnnyemmel ellentmondásban állónak, és belátom, hogy a harmadik kérdésem kicsit költőire sikerült.
Kedves Botond! Szvesen várom továbbra is észrevételeit a Kaleidoscope blogon megjelent és a továbbiakban megjelenő írásokkal kapcsolatbaban.
Tisztelettel:
Kal
bo_TO_nd 2012.04.28. 20:28:03
Tisztelt Kaleidoscope, köszönöm reflexióját; belátom, hogy valóban érdemi és áthidalhatatlan "különbség" nem feltételnül jelentkezik véleményünkben; - talán véleményalkotásunk folyamatában és a hangsúlyokban viszont igen, de ez vérmérséklet kérdése (is...) lehet.
Sajnos az élet (?) sokszor és több vonatkozásban is "igazságtalan".
- Elképzelheti, mit érez pl. egy magyarországi református lelkipásztor, aki itthon (a monogám párkapcsolatban élő melegeket elfogadva) úgyszólván a témát illetően "el van hallgattatva", míg ugyanaz a lelkész a saját egyházának testvéregyházában, Svájcban, meghívott vendégként (vendég-lelkészként) kiutazva "legálisan, egyházilag hatályosan" áldást kér egy meleg párra, aki családi barátként erre megkérte... Az ugyanabban az egyházban (azonosak ugyanis a hitvallások!) jelentkező "itt nem lehet", de "ott igen" - meglehetősen fura érzést generálhat az élet dolgai iránt egészséges mértékben (még) nem közönyös emberekben... De a kisebb-nagyobb tüskét mindenki érzi.
Nincs új a nap alatt; mint ahogy előző reagálásomban kifejtettem, tőlünk nyugatabbra a református (értem ezalatt a történelmi gyökerű evangélikus, református, presbiteriánus, valdens stb. egyházakat, és nem a neoprotestáns fundamentalista-pünkösdista kegyességűeket!) messzemenően elfogadók (megismétlem: törvényi, zsinati határozataikkal alátámasztva) a monogám meleg párokkal.
Ha kicsit "visszalapozunk" (mert ez már egyháztörténelem!) és kinyitjuk a református Kirchenbote für den Kanton Zürich (Herausgeber: Reformierter Pfarrferein) egy régi példányát (84. Jahrgang), 13. März 1998, már ott, tehát 1998-ban (!!!) fényképes tudósítás olvasható "Jede Liebe verlangt ihr Recht" címmel egy meleg-esküvőről (házasságkötési áldáskérésről), részletes tájékoztatás található a zsintai teológiai véleményalkotás folymatáról, és a Biblia értelmezéséről e kérdésben (Bibelstellen rund um Homosexualität)...
Így megy ez a világ egy talán szebb, civilizáltabb részén: egyházban és világban egyaránt. Mert ahol van értelmes párbeszéd és létezik a megértés szándéka, ahol nem dobják ki a fürdővízzel együtt a kölyköt is, ott talán szebb lehet a világ, és benne az egyház is... No, de ez már más, messzire vezető téma, szándékosan nem akarok most "politizálni" itt...
Végül, csak a pontosítás miatt:
amikor egy-egy egyháztesten belül (itt, a világ kevésbé derűs térfelén) a homoszexualitás elítéléséről beszélünk-hallunk, valóban nem mindegy, hogy az milyen szinten, hol, kitől származóan és milyen hangsúllyal jelenik meg. Szomorú és botrányos az egész így is, úgy is, de mégsem teljesen mindegy, hogy valami csak egy egyházpolitikai blöff, vagy pedig lesújtó paragrafus. Nyilván a hóhérok mindenütt egyformán és mindentől függetlenül dolgoznak, de Kaleidoscope, ezt mindeketten minden bizonnyal nagyon jól tudjuk, hogy "ez sajnos így működik"...
De a lényeg, hogy mégesem mindegy, hogy valami törvény, nyilatkozat, vagy állásfoglalás szintjén jelenik-é meg. Ugyanis az emlegetett magyarországi református "homofób" állásfoglalás tkp. egy Nyilatkozat ("állásfoglalás"), a nyilatkozat (vagy állásfogalás) pedig a hatályos értelmezés szerint "olyan nem törvényi erejű megnyilatkozás, amely a Zsinat Elnökségének többségi véleményét az adott ciklus érvényességi hatályán belül tükrözi".
Hozzáteszem: református hagyományú egyházban ez nem is lehet másként, mert a Zsinat (ciklusonként) így kell-kellene működjön, ezzel is biztosítva a megújulás optimális lehetőségét. Ezért is jó, ha a magyarországi református egyház honlapján megjelenik egy olyan hír, melyre Ön, Kaleidoscope is utal és melyre Ön is felhívja a figyelmet, hiszen éppen ennek kapcsán is láthatják a magyarországi reformátusok, a honlap olvasói, hogy saját egyházuk széles e világon bizony árnyaltan gondolkodik bizonyos etikai kérdések tekintetében...
Vicces, de az egyházjogászok sincsenek ma egyszerűbb helyzetben, mint pl. a magyarországi alkotmányjogászok;-))
A világnak ezen a részén, itt és most az élet ilyen (illetve vannak ilyen árnyalatai is...).
Mély tisztelettel:
S. T. Botond
kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.04.28. 22:23:10
Köszönöm ezt a reakcióját és a pontosítást is. Bevallom, ennyire nem voltam képben a református egyház belő szabályaival, hogy a törvény, a nyilatkozat és az állásfoglalás között ilyen jelentős különbség van.
Igen, sejtem, "mit érez pl. egy magyarországi református lelkipásztor, aki itthon (a monogám párkapcsolatban élő melegeket elfogadva) úgyszólván a témát illetően "el van hallgattatva", míg ugyanaz a lelkész a saját egyházának testvéregyházában, Svájcban, meghívott vendégként (vendég-lelkészként) kiutazva "legálisan, egyházilag hatályosan" áldást kér egy meleg párra, aki családi barátként erre megkérte..." Kérem az aratás Urát, hogy küldjön még sok Önhöz hasonlóan gondolkodó munkást aratásába, mert az aratni való sok, a munkás kevés...
Tisztelettel:
Kal